Elhúzódnak a követelések, és nagyon sok érvényesítése jogi eljárásba megy át. Nincs mit csodálkozni a körbetartozás jelenségének elterjedtségén Magyarországon, ahol ugyan a cégek nagy tömege szeretné elérni a fizetési határidők csökkentését, ám ebben pont azok ellenérdekeltek, akik diktálnak.
Nevezetesen a kevesebb, de sokkal komolyabb gazdasági – és így lobbi – erőt képviselő állami intézmények, önkormányzatok, azok cégei, multik, s egyéb vállalkozások, amelyeknek érdekében áll, hogy minél hosszabb ideig finanszíroztassák magukat a beszállítóikkal – mutat rá a probléma megoldásának a legnagyobb gátjára Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. Az ok egyszerű: tulajdonképpen ingyen hitelről van szó, ami sokkal olcsóbb, mint akár a tulajdonosi, akár a külső finanszírozás, mivel késedelmi kamatról az esetek zömében szó sincs.
A körbetartozás továbbterjedésében éppen úgy benne vannak a súlyosan eladósodott önkormányzatok, azok cégei, mint a kereskedelemben, az építőiparban, a mezőgazdaságban működő vállalkozók, vállalkozások, a beszállítói láncolat legtetején elhelyezkedők éppen úgy, mint a nekik beszállítók, illetve ez utóbbiaknak beszállítók is. Bagyura András, kereskedelmi igazgató szerint a piramis tetején lévő multi láncok eleve úgy kalkulálják a cash flow-jukat, hogy bármilyen számlát kapnak azt – mondjuk – 120 napig nem fizetik ki.
Ez máris érinti a neki beszállítók százait és ezreit, amelyek a nekik beszállítókat állítanak át ugyanerre. Míg végül a felülről szerveződő piramis legalján lévők kénytelen e szabályok szerint játszani, ha egyáltalán megrendeléshez akarnak jutni. Ami még tovább rontja a helyzetet: ha a piramis tetején lévő eladó-vevő viszonylatban még csak egy 30 vagy 60 napos a tolerált késedelem, mire az egy többszörös beszállítói láncolaton keresztül lecsorog és azalatta lévők is tovább késnek, akkor az alapbeszállító már 120-180 nap után juthat csak a pénzéhez. Így válik a rendszer finanszírozhatatlanná.
Napjainkban ugyanis az üzleti életben – elsősorban a fent említett területeken, ágazatokban – egyre inkább jellemző, hogy a szerződésben rögzített harminc napos fizetési határidő mellé – szóban vagy írásban – további 30 napos vagy még hosszabb büntetlen késedelmet engedélyeznek a felek, azaz tulajdonképpen 30+30, azaz 60 napos fizetési határidővel dolgoznak.
Ráadásul tovább bonyolítja az amúgy is nagyon kusza helyzetet, hogy – elsősorban a multi láncok – alkalmazzák a visszaszámlázások, ellenkövetelések és kompenzációk rendszerét. Szinte soha nem egyirányú ugyanis a rendszerbe való beszállítási tevékenység, hiszen miközben a beszállítónak van egy alapkövetelése a vevővel szemben, ez utóbbinak is vannak leróni való követelései az előbbi felé, például a polcpénz, a marketing hozzájárulás összege. S innen kezdve ellenszámláznak egymásnak a felek. Ezért részben kifizetetlen számlák tucatjai vannak a vevő és a beszállító között, egy részüket ugyanis részben kompenzálják egy-egy számlával, aminek a fizetési határideje más, mint a fő számláé. S akkor még nem szóltunk olyan, a kuszaságot tovább növelő tételekről, mint az áru-visszaszállítások, a reklamációk rendezése.
