A romló közhangulat egyik jele, hogy hullámvölgyben van a lakosság politikai aktivitása: mindössze a polgárok 45 százaléka mondta, hogy ha a közeljövőben új országgyűlési választások lennének, biztosan elmenne szavazni.
Ha viszont – új választásoknak nem lévén aktualitása – eltekintünk a szavazási szándékoktól, és a pártpreferenciákat a teljes népességre vetítve vizsgáljuk, a közönség jelentős elbizonytalanodását tapasztalhatjuk. A pártnélküli választópolgárok aránya a tavalyi választások óta folyamatosan gyarapodott – a júliusi 25 százalékról szinte fokról fokra emelkedett a januári 31 százalékra, ahonnét aztán februárra egyből 35 százalékra ugrott. Ehhez hasonló méretű „bizonytalan” tömeget a Medián felméréseiben közel hat éve nem lehetett látni.
A nagy növekménynek az az oka, hogy a Fidesz az elmúlt egy hónap alatt jelentősen vesztett a vonzerejéből (a támogatottság 7 százalékpontnyi csökkenése bő félmillió szavazó elpártolását jelzi), de a kormánypárti szavazók egy részének ez az elfordulása nem jelenti a legnagyobb ellenzéki párthoz való odafordulást: az MSZP – akárcsak januárban – 12 százalékos támogatottságot tudhat maga mögött. Egyedül a Jobbik profitált a kiábrándulásból, ám mindössze szűk 2 százalékpontnyit.
A választani tudó „biztos” szavazók körében kevésbé kitapintható a Fidesz népszerűségvesztése, a kormánypárt szimpatizánsainak soraiban ugyanis változatlanul többen vannak az elkötelezett szavazók (64 százalék), mint az MSZP-vel rokonszenvezők körében (58 százalék). Látványos fejlemény ugyanakkor, hogy a választások óta most a legmagasabb a Fidesz elutasítottsága: a januári 29 után februárban az emberek 35 százaléka mondta, hogy ha a közeljövőben választásokra kerülne sor, biztosan nem szavazna rájuk. Ez persze nem változtat azon, hogy továbbra is az MSZP a legelutasítottabb párt: az emberek hattizede tartja kizártnak, hogy a szocialistákra szavazzon.
Eközben fokozatosan romlott a Fidesz-kormány tevékenységének megítélése is: három hónap alatt 43-ról 56 százalékra nőtt a kormány teljesítményével elégedetlenek aránya, miközben a kormányba mint intézménybe vetett bizalom is gyengült.
Orbán Viktor népszerűsége továbbra is csökkenő tendenciát követ (tavaly május óta 15 százaléknyian fordultak el), ám ennek ellenére a miniszterelnök az egyetlen politikus, akinek tetszési indexe meghaladja az 50 százalékot. Rajta kívül több más politikus népszerűsége is fokozatosan csökkent az elmúlt hónapokban: a szeptemberi szinthez képest Kósa Lajos és Varga Mihály 13 százalékpontnyit, Semjén Zsolt 10, Navracsics Tibor 7, Martonyi János és Matolcsy György 6-6 pontot veszített népszerűségéből. Külön is kiemelendő, hogy az elmúlt hónapban a politikuslista húsz tagja közül kilencnek a népszerűsége 5 százalékponttal, vagy még annál is komolyabb mértékben esett.
Jelentősen csökkent továbbá több olyan politikus népszerűsége is, aki – nem lévén kormányzati vagy pártbéli vezető tisztsége, vagy mert nem elég magas az ismertsége – nem szerepel a Medián politikusrangsorában. Említést érdemel közülük Szili Katalin, akinek a korábbi néhány hónapra jellemző, 30 százalék körüli népszerűsége most, az alkotmányozásban való szerepvállalásával egyidőben 26 százalékra mérséklődött. Lényegesen csökkent a frontvonalban lévő további két női tisztségviselő, Selmeczi Gabriella és Szalai Annamária kedveltsége is – a nyugdíjvédelmi megbízottat a válaszadók 32 százaléka, a médiahatóság elnökét 19 százalék látná szívesen „fontos politikai szerepben”.
