Csendes volt a május

A tételek zöme kikiáltási áron vagy annál nem sokkal drágábban kelt el a májusban tartott festményaukciókon, és az eladási arányok is elmaradtak kissé a megszokottól. Úgy tűnik tehát, hogy még várni kell a „csodára”, pontosabban a kilábalásra a hazai műkereskedelemben.

Az Abigail Galéria május 16-i festményárverésén a tételek kicsivel több mint fele, 251-ből 135 talált gazdára. A hat, tízmillió forint felett indított alkotás közül négyre volt jelentkező, ezek árát néhány millióval srófolták fel a vevők. Vaszary János és Rippl-Rónai József egy-egy élvonalbeli képe túl drágának bizonyult. Az aukció összességében viszonylag csendesen zajlott, komolyabb licitversenyek nem alakultak ki a Művészetek Palotájában. Ugyanez a visszafogottság volt jellemző a Polgár Galéria ugyanaznap tartott festményárverésén. A kínálatból kiemelkedő néhány régi festmény vegyesen szerepelt, így például a Szappanbuborékot fújó fiú című 17. századi allegorikus kép 2,8-ről 4,2 millióra drágult, viszont a legmagasabbról indított Rosa da Tivoli-vászonért senki sem adta meg a 6,5 milliós árat.

A Nagyházi Galéria kétnapos festményaukcióján indított 600 tételnek kevesebb mint 30 százalékára akadt vevő. Ugyanakkor – amint várható volt – jelentős érdeklődést váltott ki a má-jusi budapesti aukciók legértékesebb festménye, Nemes Lampérth József párizsi látképe. A 26 millió forintról indított Pont Neuf végül 37 millióért (plusz jutalék) került új tulajdonosához. Ezt leszámítva viszont a 20. századi képek között egyetlen leütési ár sem haladta meg az egymillió forintot. A Nagyházi erősségének számító régi mestereknél valamivel jobb volt a helyzet; de az eladási ráta itt sem volt jobb az átlagnál.

Május 20-án Virág Judit árverése következett. A nagyjából 88 százalékos eladási arány irigylésre méltó volt a versenytársakkal összevetve, de a cégnél a gazdasági válság előtt jellemző, 90-95 százalék feletti arányokhoz képest ez csak relatív sikernek tekinthető. Mindenesetre Virág Judit kínálata volt az, amelyik a szezon néhány látványos licitküzdelmét kiváltotta. A 14. tétel, Márffy Ödön Szendergő akt című akvarellje még „csak” bő kétszeres áron (950 ezer/2,2 millió) kelt el. Néhány perccel később viszont Pekáry István A három királyok érkezése című remek alkotása a 2,8 milliós induló ár több mint háromszorosáig, kilencmillió forintig kúszott fel. Hasonló sikert ért el a 48. tétel, Kmetty János Asztali csendélete (2,5/7,5 millió). Az aukció során három modern klasszikusunk, Scheiber Hugó, Kádár Béla és Batthyány Gyula egy-egy alacsonyabb árkategóriájú műve is 2,5-3-szoros licitemelkedést produkált, annak ellenére, hogy mindhárman igen gyakori szereplői az árveréseknek. Scheiber Hugó Szaxofonosának (1,2/3,6 millió), Kádár Béla Randevú című akvarell-gouache rajzának (1,2/3 millió), illetve Batthyány Gyula 173. tételszámú női portréjának (1,2/3,4 millió) jó szereplése azt bizonyítja, hogy a kiemelkedő művek a nehéz időkben is megmozgatják a gyűjtők, befektetők fantáziáját. Ugyanakkor a nagy név önmagában nem volt elegendő: nem érkezett licit például Vaszary János (49., 4,2 millió), illetve Gulácsy Lajos (21., 5,5 millió) egy-egy alkotására.

A BÁV háromnapos árverésének második napján kalapács alá vitt mintegy 180 festmény nagyjából 45 százaléka kelt el. Sajnálatos módon közöttük volt az aukció sztárdarabja, Farkas István 12 millióra taksált Balatongyöröki részlete. Így a legmagasabb árat Kádár Béla Női akt almával című pasztellje (3,8/6 millió), míg a legszebb licitemelkedést Skuteczky Döme Rézolvasztó inasa (550 ezer/3,4 millió) érte el.

A Nagyházi Galériában az a lengyel szablya érte el a legmagasabb árat, amelyiket a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt Lech Kaczynski ajándékozott Sólyomnak. Ennek ára 40 ezerről 3,2 millió forintra emelkedett.

A Nagyházi Galériában az a lengyel szablya érte el a legmagasabb árat, amelyiket a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt Lech Kaczynski ajándékozott Sólyomnak. Ennek ára 40 ezerről 3,2 millió forintra emelkedett.-->