Euró: finisben a válságkezelés

„Az euró megvédése első számú európai érdek” – ezekkel a szavakkal indította útjára a magyar EU-elnökséget Orbán Viktor miniszterelnök. Január elején ugyanis bizonyossá vált: az elnökség munkáját – a programot alaposan megváltoztatva – több euróövezeti tagország adósságválságának megoldása határozza majd meg. A fő feladatokat sem az elnökségi trió szabta meg, hanem arról – elsősorban Franciaország és Németország őszi egyeztetése nyomán – a tagországok állam- és kormányfőinek decemberi brüsszeli csúcstalálkozóján döntöttek. A két fő cél: jövőbeli válságok kezelésére állandó pénzalap felállítása és ennek érdekében az alapszerződés módosítása, illetve a válságok elkerülése érdekében a gazdasági integráció erősítése, ehhez pedig hat jogszabály elfogadtatása.

Első pillantásra félsiker az elmúlt hat hónap, hiszen a két fő feladat közül az egyik teljesült maradéktalanul. Ez az alapszerződés egyszerűsített módosítása, amely már csak a tagállami parlamentek ratifikálására vár. (A kormányok azzal, hogy elfogadták az egyszerűsített életbeléptetést, kétes kimenetelű népszavazások hosszas procedúrájától mentették meg az EU-t.) Valójában egy bekezdésről van szó, amelyet beillesztettek a lisszaboni szerződésbe. E szerint „azok az uniós tagállamok, amelyek pénze az euró, stabilitási mechanizmust hozhatnak létre. Ez akkor vehető igénybe, ha elengedhetetlen ahhoz, hogy az euróövezet egészének stabilitása megmaradjon. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) keretében kért bármilyen pénzügyi támogatás megadása szigorú feltételesség tárgya lesz.” Vagyis: 2013-tól az Európai Unió állandó, az eredeti tervek szerint 700 milliárd eurós keretösszegű kasszát állít fel azoknak a tagoknak a megmentésére, amelyek nem tudnak úrrá lenni államadósságukon, és a csődközeli helyzettel a valutauniót sodorják veszélybe.

Ilyenből pedig több is akadt az elmúlt több mint egy évben: a görögök a tavaly tavaszi után már a második 100 milliárd eurót meghaladó mentőcsomagra várnak. 2010 novemberében az írek kaptak 85 milliárd eurós kedvező kamatozású hitelt, hogy úrrá legyenek a bankmentés miatt tarthatatlanná vált államháztartási helyzeten. Lisszabon pedig idén áprilisban kért segítséget Brüsszeltől, miután biztossá vált, nem tudja majd visszafizetni nyáron lejáró államkötvényeit. Portugália számára 78 milliárd eurót ítélt meg az EU és az IMF.

Ami a másik kitűzött célt illeti: a hatos jogszabálycsomag elfogadtatása várhatóan csak ősszel zárulhat le. Azt azonban elismerik Brüsszelben is, ez nem a Kármán András NGM-államtitkár vezette magyar munkacsoport hibája. A tagállamok már tavasszal áldásukat adták a csomagra, ám az Európai Parlamenttel (EP) azóta sem sikerült egyezségre jutnia a tanácsnak, bár ma mindössze egy fontos pontról folyik vita.

A konfliktus még csak nem is új keletű: az EP azt szeretné elérni, hogy automatikusabbak legyenek a fegyelmezetlenül gazdálkodó tagországok elleni szankciók, a tagországok egy része ezért nem lelkesedik. Érthető, hiszen egyes esetekben akár a bruttó nemzeti össztermék, a GDP 0,2-0,3 százalékát is kiteheti a büntetés – Magyarország esetében például több mint 1000 milliárd forintnyi összeg letétbe helyezése lehet a tét.

A vita az uniós döntéshozatali nyelvre lefordítva a következőképpen fest: a tagállamok minősített többséggel (a lakosság legalább kétharmadát képviselő tagállamok, amelyek egyben az országok 55 százalékát teszik ki) döntenének egy ilyen szankcióról, abban az esetben, ha egy ország notóriusan figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság figyelmeztetéseit. A parlament ezzel szemben az úgynevezett fordított minőségi többségi döntés alkalmazását látná szívesen, vagyis ahhoz kellene a tagállamok többségének beleegyezése, hogy egy adott országot ne sújtsanak szankciókkal.

2. Az államadósságra vonatkozó kritérium (az nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát) hangsúlyosabb lesz, vagyis túlzottdeficit-eljárás (EDP) akkor is megindítható, ha a túl magas államadósság nem csökken megfelelő ütemben.

3. Új irányelv a költségvetési tervezést, átláthatóságot és végrehajtást érintő minimumkövetelményekről. Ilyenek például a statisztikai adatszolgáltatásra, a költségvetési tervezést megalapozó előrejelzések nyilvánosságára vonatkozó előírások.

4. Új elemként jelenik meg a gazdaságpolitikai felügyeleti rendszerben a túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) intézménye. 8-10 mutatóból álló, úgynevezett eredménytáblát (scoreboard) állítana fel a bizottság, ezek alapján ajánlásokat adna egy tagállam számára.

5. Túl magas deficit esetén, ha a tagállam az elvárt kiigazítási ütemtől eltér, akkor tanácsi ajánlást kap, amelynek nemteljesítése esetén kamatozó letét elhelyezésére kötelezhetik. Ez túlzott hiány esetén ez a GDP 0,2-0,5 százalékának megfelelő lesz, és bírsággá alakul át, ha az ország nem teljesíti az ajánlásokat.

6. A túlzott egyensúlytalansági eljárásnál a tanács csak abban az esetben szabhat ki bírságot (ennek mértéke a GDP 0,1 százaléka), ha az eljárás alatt lévő eurózóna-tagállam másodjára sem teszi meg a határidőre előírt korrekciós intézkedéseket.

2. Az államadósságra vonatkozó kritérium (az nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát) hangsúlyosabb lesz, vagyis túlzottdeficit-eljárás (EDP) akkor is megindítható, ha a túl magas államadósság nem csökken megfelelő ütemben.

3. Új irányelv a költségvetési tervezést, átláthatóságot és végrehajtást érintő minimumkövetelményekről. Ilyenek például a statisztikai adatszolgáltatásra, a költségvetési tervezést megalapozó előrejelzések nyilvánosságára vonatkozó előírások.

4. Új elemként jelenik meg a gazdaságpolitikai felügyeleti rendszerben a túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) intézménye. 8-10 mutatóból álló, úgynevezett eredménytáblát (scoreboard) állítana fel a bizottság, ezek alapján ajánlásokat adna egy tagállam számára.

5. Túl magas deficit esetén, ha a tagállam az elvárt kiigazítási ütemtől eltér, akkor tanácsi ajánlást kap, amelynek nemteljesítése esetén kamatozó letét elhelyezésére kötelezhetik. Ez túlzott hiány esetén ez a GDP 0,2-0,5 százalékának megfelelő lesz, és bírsággá alakul át, ha az ország nem teljesíti az ajánlásokat.

6. A túlzott egyensúlytalansági eljárásnál a tanács csak abban az esetben szabhat ki bírságot (ennek mértéke a GDP 0,1 százaléka), ha az eljárás alatt lévő eurózóna-tagállam másodjára sem teszi meg a határidőre előírt korrekciós intézkedéseket.-->