A leendő döntéshozók versenye

Ha egy gazdasággal foglalkozó egyetemista arra kíváncsi, milyen lehet a céges tanácsadók munkája, vagy ha egy vállalat szeretné látni, mit tudnak azok, akik hamarosan friss diplomásként jelennek meg a munkaerőpiacon, az Országos Esettanulmányi Verseny jó terep lehet mindannyiuknak. Az országos szó némileg csalóka: a versenyen Magyarország legnevesebb felsőoktatási intézményei mellett romániai és szerbiai magyar hallgatók is megmérettették magukat; összesen 15 csapat indult.

A Budapesti Corvinus Egyetemen immár tizenharmadszor megrendezett verseny célja valódi problémahelyzetet szimulálni a cégek döntéshozóinak és tanácsadóinak minden stresszével, erre pedig a legjobb megoldás egy létező magyar vállalkozás olyan aktuális problémáját a hallgatók elé vinni feladatként, amelyre még maga a cég is keresi a megoldási lehetőségeket. A négyfős csoportoknak hasonlóan kevés idejük volt átlátni a helyzetet, mint ha éles helyzetben lennének: miután szombaton megkapták az eset leírását, a két hétvégi napon dolgozhattak rajta, összesen 16 órát, majd hétfő reggel már kész prezentációval kellett kiállniuk a szakmai zsűri elé. Eközben néha még szigorúbb feltételek is álltak előttük, mint amilyennel egy valódi tanácsadó csapatnak szembesülnie kell, internetet például nem használhattak, és a bonyolultabb közgazdasági modellek levezetéséhez is meg kellett elégedniük a számológép-papír párossal.

Az idei feladat leírása egyszerű, a megoldási lehetőség keresése annál bonyolultabb volt: hogyan tartható életben, még jobb esetben, hogyan állítható növekedési pályára egy olyan sportrendezvény-sorozat, amelyet egyetlen ambiciózus középvállalkozás szervez, és bár eddig sikeres volt, a következő évet az eddigi legnagyobb szponzora nélkül kell elkezdenie? A feladatról szinte mindenkinek ugyanaz jutott először eszébe: ha valamit, hát ezt a problémát aligha tanítják úgy egyetlen egyetemen is, hogy tankönyvszerűen fel lehessen mondani egy megoldási javaslatot. A verseny célja ennyiből is könnyen érthető: megnézni, hogyan teljesítenek negyed- és ötödéves egyetemisták olyan helyzetben, amelyről nem tanulhattak korábban.

A végkövetkeztetés pedig az lehet: kimondottan kreatív egyetemistákat és főiskolásokat ismerhettünk meg. Valóban félre kell tenni a tankönyveket, tucatjával érkeztek a megoldási javaslatok, döntő többségükben jól átgondolva és alaposan ellátva a legkomolyabb közgazdasági háttérszámításokkal. Talán egyedül a prezentációkban volt némileg látható, hogy még nem éles helyzetben dolgozók, hanem egyetemisták álltak a hallgatóság előtt, több olyan gyerekbetegsége előjött a bemutatásoknak, amelyeket szinte mindenki elkövet, amikor még nem gyakorlott előadó, és amelyet később szinte biztos, hogy levetkőz majd a többség. Ez persze természetes, senki nem úgy születik, hogy képes tökéletes előadásokat tartani, és joggal mondhatták sokan, hogy inkább most küszöböljék ki az apró hibákat, mint amikor már a munkaadójuk előtt állnak.

Összességében nyugodt lehet, aki végignézte az előadásokat a Corvinuson. Jól látszott az, hogy a húszas évei elején járó korosztály tele van olyan leendő közgazdászokkal, akik jól boldogulhatnak a munkaerőpiacon, és akiknek a cégek is nagy hasznukat vehetik majd. Más hasonló, nyugat-európai vagy amerikai versenyen nemritkán megesik, hogy a legjobbakat nem sokkal a verseny után felkeresik cégek, akár olyanok, amelyek képviseltették magukat a zsűriben, akár olyanok, amelyek máshonnan értesültek a versenyről. Sokan ekkor kapnak felkéréseket egy gyakornoki pozíció betöltésére, vagy akár egy állásinterjúra is, amelyen nem indulnak rossz esélyekkel. A lehetőség tehát adott lehet, az pedig világosan látszott, hogy adott már a tehetség is.

A hallgatóság soraiból néha úgy is tűnt, mintha kicsit túlzásba vinnék a szigort a kérdezők, ám ezen a ponton is jogos a felvetés: ha ezeknek a diákoknak majd tanácsadóként már nem versenyen, hanem a saját fizetésükért kell egy-egy megbízójuk nehéz problémáiról beszélni, akkor sem finomkodik majd velük senki. A diákok többsége pedig jól vizsgázott ezen

a téren: jó stressztűréssel, gyors reakcióidővel, és gyakran meglepően frappánsan válaszolt a zsűrinek.

A hallgatóság soraiból néha úgy is tűnt, mintha kicsit túlzásba vinnék a szigort a kérdezők, ám ezen a ponton is jogos a felvetés: ha ezeknek a diákoknak majd tanácsadóként már nem versenyen, hanem a saját fizetésükért kell egy-egy megbízójuk nehéz problémáiról beszélni, akkor sem finomkodik majd velük senki. A diákok többsége pedig jól vizsgázott ezen

a téren: jó stressztűréssel, gyors reakcióidővel, és gyakran meglepően frappánsan válaszolt a zsűrinek.-->