Az állam nélkül nem megy

A konferencián először felszólaló görög Ifijenia Takszopulu, a Mitosz21 nemzetközi színházi társulás titkára vázolta fel a legsötétebb képet: jelenleg hatalmas a színházi munkanélküliség, színházak zárnak be, emellett az állami dotáció az eleve nem túl sok 9 millió euróról (254,7 millió forint) 6 millió euróra (169,8 millió forint) csökkent. Görögország színházi struktúrájáról elmondta: a 90-es években az állami támogatás következtében elindult a szakemberek képzése, teátrumok nyíltak. Ám mivel a kulturális kormányzatok állandóan módosítgatták a rendszert, nem alakulhatott ki fenntartható, átlátható színház-finanszírozás. Takszopolu elmondása szerint a támogatások 89 százalékát a két nemzeti színház: az athéni és a theszaloníki színház kapja, 10–15 százalék jut a függetleneknek. Ugyanakkor rámutatott, hogy remélhetőleg a válság hatására sikerül racionalizálni a szektort úgy, hogy közben annak értékei is megmaradnak.

A cseh és a lengyel meghívott – Vladimir Procházka, a prágai Cinoherní klub igazgatója és a lengyel Piotr Cieslak, aki az európai színiakadémiákat összefogó Europe: Union of Theatre Schools and Academies elnökeként vett részt a konferencián – hasonló problémákról számolt be: az aránytalan támogatási rendszerről, a csökkenő állami szerepvállalásról és a reformok hiányáról. A legnagyobb állami támogatást ezekben az országokban is a nemzeti színházak, illetve operák kapják, míg a többi önkormányzati vagy független színház csupán a támogatások töredékére pályázhat. Piotr Cieslak szerint noha a színház kiemelt fontosságú a lengyel társadalom életében, a rendszerváltozás óta mégis elvesztették a közönségük felét, jelenleg a társadalom 1 százaléka jár színházba. Ezért szerinte már most el kell kezdeni az új közönség felnevelését, amihez az első lépés az, hogy a színházakat közelebb vigyék az oktatáshoz.

A megoldásokat kereste Manfred Weber, Düsseldorfer Schauspielhaus menedzserigazgatója, aki szerint mivel a színház a társadalmi viták helye, ezért nélkülözhetetlen működésükhöz az állami támogatás. Elmondta: a német színhazakat is sújtja a gazdasági válság, az önkormányzatok eladósodtak. A német színházi szakma véleményét a válságból való kilábalásról egy tanulmánnyal összegezte: a 213 megkérdezett színházi szakember szerint a bevételek növelése új közönség megnyerésével érhető el (79 százalék). A 60 százalékuk bízott az erősebb szponzorációban, 56 százalékuk a színházak kooperációjában. 31 százalékuk vélte úgy, hogy emelni kell jegyárakat. A spórolást a német színházak először az előadásokon kezdenék: 61 százalékuk olcsóbb, 53 százalékuk kevesebb előadást tervezne. 39 százalékuk a színházi infrastruktúrán faragna, 29 százalékuk a munkavállalókon, 10 százalékuk pedig a gá­zsit csökkentené. Szerinte a kilábaláshoz a legfontosabb eszköz az új közönség megnyerése, ehhez fontos célcsoport lehet a bevándorlóké, akikkel a kulturális piac nem számol.

A magyar helyzetről a külföldi szakemberek Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke és Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója előadásából tájékozódhattak. L. Simon László szerint a konferencián az derült ki, hogy Magyarországon több közpénzt költenek a színházra, mint más európai országokban: mindent összevetve idehaza 135 millió eurónyi (40 milliárd forint) közpénzt költ az állam a színházaira – szemben Franciaországgal, ahol 71,7 milliót vagy Görögországgal, ahol csak 6 millió eurót.

L. Simon szerint a színházak és a fenntartó önkormányzatok az előadó-művészeti törvényt, ha tudták, kijátszották. A fővárosban például ingatlanbérleti díjat vetettek ki a színházakra. Azaz sok esetben, amit az önkormányzat támogatásként ad (amelynek mértéke befolyásolja az állami támogatást is), azt bérleti díjként visszaveszi. A színházak, hogy maximalizálják a támogatásokat, a nézőszámot igyekeztek feltornázni például egyforintos jegyekkel.

Az előadások arra is rámutattak, hogy a hazai színházi szakma joggal tart bevételeinek csökkenésétől, miután a kormány úgy döntött, a cégek nemcsak a színházaknak adhatják a társasági nyereségadójukat, hanem egyes sport­ágaknak is. Előfordulhat, hogy ez a támogatási le­he­tő­ség megnyílik a vészesen alul­finanszírozott múzeumoknak, könyvtáraknak és levéltáraknak is.

Rendkívüli támogatás az Operának

A Magyar Állami Operaház rendkívüli támogatására 1,4 milliárd forint átcsoportosítását rendelte el a kormány. A pénz kisebb része költhető bérekre, további 841 millió forint fordítható a beszerzésekre, 112 millió forint jut kisebb felújításokra. „Ezzel az átcsoportosítással – ami persze még nem a teljes visszapótlás – az évad második fele és a következő szezon első része megoldható” – mondta az MTI-nek Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa, aki arra számít, hogy az esztendő végén újabb kiegészítést kaphatnak.