Évente két-három millióval növelheti meg a most 15 milliós születésszámot Kínában az, hogy a pekingi vezetés enyhített az egykepolitikán. 1980 óta a kínai házaspároknak csak egy gyermekük lehet, ellenkező esetben bírsággal, sőt, terhességmegszakítással kellett szembenézniük.
A jövőben annak a párnak lehet második gyermeke, amelynek legalább az egyik tagja egyke volt. A korlátozás többi eleme azonban fennmarad, ám ahogy eddig, most sem jelenti azt, hogy mindenkinek csak egy gyermeke lehet. A lakosság felét kitevő falusiaknál eddig is engedélyezték a második gyermeket, ha a családba először lány született. Azoknak a pároknak is lehetett két gyermekük, amelyeknek mindkét tagja valamely kisebbséghez tartozik, vagy mindketten egyetlen gyermekként nőtt fel.
Hivatalos becslések szerint nagyjából 150 millió családban van egy gyerek, azt azonban nem tudni, a mostani reform hány házaspárt érinthet. Az is kérdés, mennyire növeli meg a gyermekvállalási kedvet a módosítás. A magas költségek miatt sok szülő valószínűleg továbbra is úgy dönt, egy gyerek elég neki.
A Merryl Lynch becslései szerint a fogamzásképes korban lévő városi nők fele szülhet második gyermeket. Ez pedig jótékony hatással lehet a fogyasztásra, ezen keresztül pedig a gazdasági növekedésre. Egy sanghaji kutatóintézet 2005-ös felmérésének adatait alapul véve egy gyermek felnevelése 480 ezer jüanba (mostani árfolyamon 17,35 millió forintba) kerül a szülőknek. Vagyis minden egyes újabb gyerek esetében potenciálisan ennyivel nőhet meg a fogyasztás – a pelenkától a lakásépítésig.
A legfontosabb szempont azonban nyilván nem ez volt a pekingi pártvezetés számára. A valamikor a túlnépesedés megakadályozása céljából elfogadott intézkedés ugyanis mára alaposan átformálta az ország társadalmát. Amíg a hetvenes évek elején a kínai nőknél a termékenységi ráta 4,77 volt, 2011-re 1,64-re esett vissza. Ennél is drasztikusabb változás azonban, hogy egy nő átlagosan mindössze 0,71 leánygyermeket szül élete során. Jóval több fiúgyermek született ugyanis: az ENSZ adatai szerint száz lány születésére csaknem 120 fiú jut – a világ átlaga ezzel szemben 107. Ez pedig hosszabb távon komolyan visszavetheti a születések számát is.
A munkaképes korú lakosság létszáma 2012-ben először csökkent. Ennél is aggasztóbb, hogy 2008 és 2010 között a 18 évesek létszáma egyötödével csökkent, arról nem is szólva, hogy a korosztály jelentős része már szívesebben megy egyetemre, mint egy gyárba dolgozni. A felsőoktatásban tanulók száma az elmúlt évtizedben megháromszorozódott: amíg 2000-ben még 2,2 milliót vettek fel, 2010-ben már 6,6 miliót. Az ezredfordulón még 22 millió 18 éves lépett be a munkaerőpiacra, az évtized végén csak 15 millió.
Vagyis rohamosan apad a munkaerő létszáma, ezzel párhuzamosan pedig nő az értéke. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a kínai tömegtermelésben dolgozók egyre többször tiltakoznak az embertelen munkakörülmények ellen, amit a munkáltatók csak béremeléssel tudnak megoldani, máris látható: Kína igen gyorsan veszít előnyéből.
A munkaerő drágulására a Kínában működő – több mint felerészben külföldi cégek – többféle módon reagáltak: a Foxcoon például azt jelentette be még 2011-ben, hogy a drágább keleti tartományokból Belső-Kínába telepíti át üzemeit, és jelentősen gépesíti a termelést. Tömeges elvándorlással azért még nem kell számolni Kínában. Egyrészt a költöztetés és az automatizálás is komoly befektetést igényel. Másrészt a környező országok, például Vietnam vagy India egyelőre nem jelent komoly konkurenciát, mivel ott hiányzik az a gyártáshoz és szállításhoz elengedhetetlen infrastruktúra, amely Kínában már megvan.
Demográfusok más összefüggéseket is rávilágítottak az egykepolitikával kapcsolatban. Például gyakrabban válnak el azok a házastársak, akiknek nincs testvérük, és az egykék jobban kerülik a kockázatokat. Ez pedig az elemzők szerint magyarázat lehet arra, miért nincs Kínában elég vállalkozó. A testvér nélkül felnövők ugyanakkor nem olyan jó csapatjátékosok sem, amit megint csak a kínai vállalatok szenvednek meg.
A hatvanéves kérdés
1953. A kínai vezetők először vetik fel a születéskorlátozás igényét, törvényben engedélyezik a fogamzásgátlást és a terhességmegszakítást.
1957. Mao Ce-tung terve egy családtervezési bizottság létrehozásáról.
1962. Ajánlások a családtervezéshez
1971. A családtervezés a gazdasági program részévé válik.
1975. Mao indíttatására megszületik a „Később, hosszabb, kevesebb!” szlogen. Azaz házasodj később, legyen hosszabb idő a terhességig, szülj kevesebb gyereket.
1980. Az új családjogi törvény csak egy gyermeket engedélyez a párok számára. Egy évvel később létrehozzák azt ezt felügyelő bizottságot.
1984. Bizonyos feltételek mellett (falvakban élők, etnikai kisebbségekhez tartozók, mindkét szülő egyke) engedélyezik második gyermek születését.
1991. A párt növekedési célt tűz ki: a természetes szaporulat ezer főre vetítve 12,5-re kell, hogy csökkenjen az ezredfordulóra.
1993. Csökkenni kezd a lakosság növekedésének üteme.
2000. Új törvények az ellenőrzés hatékonyságának erősítésére.
2003. Betiltják a szelektív abortuszt, vagyis a nem kívánt lánygyermekek elhajtását.
2013. Lazítanak az egykepolitikán.
Lassuló növekedés
A pekingi vezetés a második gyermek miatt kivetett büntetésekről sem közölt soha adatokat. Éves szinten 2 milliárd dollárt is meghaladja a bírság, ám azt sem tudni, ezt mire fordítja Peking.
Csak annyit közöltek, hogy az intézkedéscsomag nagyjából 400 millió születést előzött meg. 2011-ben azt is hozzátették ehhez, hogy ha nincs a korlátozás, a világ lakossága már öt évvel korábban elérte volna a hétmilliárdot.
Ami Kínát illeti: 1950-ben lakossága félmilliárd volt. Mára, a korlátozásokkal együtt is meghaladja az 1,35 milliárdot. Az ENSZ demográfusai szerint a másfél milliárdos szintet 2030-ra érheti el, ezt követően pedig lassú csökkenés kezdődik, az évszázad végére pedig akár egymilliárd alá csökkenhet a lakosság.
