Policy Agenda: tudatosan építette fel a Fidesz a menekültügy problémáját

Annak érdekében, hogy értelmezni lehessen a kormánypártok lépéseit menekültügyben, érdemes megnézni a belpolitikai kiindulópontokat. A vitathatatlanul győztes 2014. évi őszi önkormányzati választás után a kormánypártok elvesztettek három egyéni országgyűlési választókerületet, és a mágikus kétharmad alá csökkent parlamenti többségük.

Ezzel párhuzamosan sorozatosan olyan ügyek voltak (Putyin-látogatás, brókerbotrányok, Orbán-Simicska háború), amelyek defenzívába kényszerítették a kormánypártot. Az elmúlt négy évben jellemző legyőzhetetlen, és hiperaktív kormányzati összkép megváltozott. Már nem volt egyértelmű a saját választók előtt sem a kormányzati politika célja, eszközei.

A pártelnök-miniszterelnöknek személyesen is rendkívül fontos, hogy újra visszavegye a kezdeményezést. Minden hír, ami arról szól, hogy megingott Orbán hatalma, vagy a Jobbik hogyan válik napról-napra kormányképesebbé a társadalom széles tömegei előtt, visszafordíthatatlan károkat okoznak.

A menekültügy ebben a belpolitikai közegben vált kiemelten fontos üggyé a Fidesznek. Fontos látni ugyanakkor, hogy ez csak időszakos kezelését jelenti a problémának, a teljes krízist nem oldja meg.

Érezhetően, és tudatosan választotta ki a menekültügyet a Fidesz. Még ez év elején megépítették a témát, azaz akkor még főleg koszovói menekültek „segítségével” megismertették a problémát a társadalommal. A pályaudvarokon összegyűjtött illegális bevándorlók segítségével elmagyarázták a választóknak a kérdést, majd ezáltal kutathatóvá, mérhetővé vált a párt és a kormány számára a társadalom reakciója.

A politikai szempontból kedvező reakciók lehetőséget adtak arra, hogy a szokott eszközöket elővegye a kormány, és tudatosan tematizáljon. Elindították a nemzeti konzultációt, amely állandó kommunikációs lehetőséget biztosít. Ezt egészítette ki, hogy néhány ellenzéki párt kemény ellenvéleményt fogalmazott meg a kormánnyal szemben, amely lehetőséget adott a hazáját védő kormány, és népét eláruló ellenzék párosítás bemutatására. Régi recept működött, amikor a nemzetközi szervezetek, Európai Parlament támadta a kormány tetteit, szavait, mivel Orbán Viktor ismét „megvédhette” Magyarországot.

Hova tovább?

A magyar-szerb határszakasz kerítéssel való lezárása vitathatatlanul meglepetést keltett, de belpolitikai szempontból újabb muníciót adott a kormánypárt számára. A javaslat ellen felsorakozó ellenzéket ismét lehet támadni, a nemzetközi negatív reakciókkal szemben lehet honvédő magatartást felvenni.

Minden ilyen esetben azonban az a politikai kérdés, hogy meddig tart ki a muníció. Meddig lehet beszélni róla, és cselekvő kormány látszatát mutatni. Ebből az aspektusból már nem olyan rózsás a kormány helyzete. Saját erőből a kormány nyilvánvalóan nem képes megoldani a kérdést. Elemi érdeke lenne a kabinetnek, hogy az Európai Unió keretén belül érjenek el egy közös megoldást, és annak esetleges kudarcát is el tudnák maguktól tolni.

Amennyiben nem lesz belátható időn belül valós EU-s megoldás, akkor a déli határzár nyilvánvalóan önmagában nem állítja meg a migrációt. Ez pedig egyre inkább védekező helyzetbe kényszerítheti a kabinetet, aki már nem az erőfeszítéseiről, hanem azok kudarcairól lesz kénytelen beszélni.

A Policy Agenda megítélése szerint a menekültügy azért sem tartós politika „termék” a kormánypártok számára, mert nincsen pozitív üzenete. Bármilyen verbális sikert ér is el a kabinet ebben, ettől nem lesz jobb élete az itt élőknek. Azaz a mostani téma nem is hasonlítható a rezsicsökkentéshez, amely kézzelfogható, anyagi szempontból pozitív volt a választók széles rétegei számára.

Ezzel önmagában nem lehet a szavazótábort tartósan bővíteni. Az alapproblémák, kormányzati munka hiánya, kormányzás négy évének célja, korrupció látszata mind rajta maradtak a Fideszen. Ezekre nem válasz a vasfüggöny.
Továbbra is kérdés, hogy ősszel, a politikai szezon kezdetén milyen lépéssorozattal áll elő a kormány, hogyan tudja pozitív kérdésekkel is tematizálni a közvéleményt.