A múlt héten Bécsben megkötött alku szerint az Irán elleni nemzetközi gazdasági büntetőintézkedések többsége jövő év elejére megszűnhet, ha a Biztonsági Tanács ellenőrei mindent rendben találnak. Teheránnak ehhez 15 évig kell tartani magát a megállapodáshoz. Nem építhet újabb nehézvizes reaktort, dúsított uránkészletét és uráncentrifugáinak számát csökkentenie kell, és ha ezt megszegi, jönnek újra az embargók.
Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő azt mondta: 12 év után született meg a megállapodás, amely mindkét részről kölcsönös engedményeket feltételez. A kompromisszumok hátterében az áll, hogy Irán gazdasága megroppant: hatalmas a az miközben a nyugati hatalmak rájöttek, hogy szükségük van egy középhatalom majd 80 milliós piacára, a világ második legnagyobb és ezért olcsó olajtartalékára, és arra is, hogy olyan súlya legyen, amivel képes rendet tartani a közel-keleten.
„Sem a szankciók életben tartásával, sem katonai beavatkozással nem lehetett volna teljesen felszámolni az atomprogramot. Amikor pedig Teherán már rendelkezik a fegyverrel, még nehezebb lett volna megállapodni. A megkötött egyességgel viszont elkerülhető az iráni atombomba kifejlesztése, és az is, hogy a közel-keleten egy olyan nukleáris versengés kezdődjön meg, aminek globális hatása is lehetne. Az, hogy Irán kijátszhassa a nemzetközi ellenőröket, nem reális, hiszen azzal gazdasági szempontból nagyon sokat veszíthetne. A piaci előnyökön túl a nyugati világ leginkább arra számít, hogy Irán az Iszlám Állam elleni harcban is segíteni tud. Az ugyanis nyilvánvaló: az iraki hadsereg nem elég ütőképes, az USA pedig egy évvel a választás előtt, nem fog bevetni szárazföldi erőket az Iszlám Állam ellen, hiszen az rendkívüli politikai kockázattal járna. Irán nélkül pedig nem lehet a mostaninál több eredményt elérni.”
Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója azt mondta: közismert, hogy az Iránt övező térség országai közül az elmúlt évtizedek során India, Izrael és Pakisztán is komoly nukleáris képességre tett szert, illetve sikeres rakétaprogramot hajtottak végre. Az atomfegyvernek az elrettentő szerepe az, ami igazán vonzóvá teszi mindazok számára, akik fenyegetve érzik magukat, vagy vezető szerepre törekednek saját régiójukban, hiszen ezáltal a tárgyalási pozícióik és slyuk változnak.
„Atomtitok ma már nem létezik a világban, mégsem rendelkezhet bárki szabadon atomfegyverrel – mondta Tálas Péter. – Az elvi ismeretek és a pénz ugyanis önmagában nem elegendő. A hasadóanyag és a technológia magas szintű alkalmazása nélkül nincs nukleáris fegyver. Ezekhez pedig nem lehet csak úgy, és a nagyhatalmak titkosszolgálatainak tudta nélkül hozzájutni. Persze senkinek nem lehet kétsége, hogy ha Iránnak lenne olyan politikai szándék, már lenne atombombája. Teheránnak azonban nem a fegyverkezés volt a célja, arra kellett az atomprogram, hogy azzal az elmúlt 25 évben megszerzett nagyhatalmi státuszát bizonyíthassa, ezt viszont ezzel a szerződéssel is megteheti, nem kell hozzá atombomba. Racionális volt Irán részéről, hogy 15-25 évre lemondtak a nukleáris fegyverkezésről. Hiszen egy atombombát használni nem lehet, bárki megpróbálná, az atomhatalmak azonnali megtorlásával kellene szembenéznie. 1945 óta senki nem is próbálta.”
Tálas Péter azt mondta: az sem mellékes, hogy egy atombomba önmagában semmire nem jó, ha nincs mivel célba juttatni. Ezt tengeralattjáróval, speciális repülővel vagy különböző hatótávolságú rakétákkal lehet megtenni. Amerika és Oroszország mindegyikre képes, ahogy a legtöbb atomfegyverrel is ők rendelkeznek. Öt atomnagyhatalmat tartanak számon a világban, de az atomfegyverek 85 százaléka, az Egyesült Államok és Oroszország birtokában van, mindössze a fennmaradó 15 százalékon osztoznak, Kína, Franciaország és Nagy-Britannia.
Amerika lehet a mérleg nyelve
A nehezen megkötött megállapodás mindenesetre több elemző szerint is elég ingatag. A amerikai republikánus párt több meghatározó politikusa szerint a megállapodás megerősíti Irán pozíciót, csak elhalasztva, de zöld jelzést ad az atomprogramnak és főként fenyegetést jelent az Egyesült Államok legfontosabb közel-keleti szövetségese, Izrael számára. Ha a kongresszus mindkét háza elítéli az atomalkut, és ha a törvényhozásnak kétharmaddal a várható elnöki vétót is sikerülne felülbírálni, akkor Obama elnöknek nem lenne felhatalmazása a legtöbb Teherán elleni szankció feloldására, ami az egyezmény összeomlását jelentené.
