A louisianai nagyvárosban több mint ezernyolcszázan haltak meg, amikor a vihar okozta esőzések miatt átszakadt a Mississippi gátja, és a város nyolcvan százaléka víz alá került.
Apokaliptikus képek érkeztek tíz évvel ezelőtt New Orleansból: víz alá került városrészek, az áram nélkül maradt utcákon kóborló rablók és rendőrök, egy stadionban összezsúfolódó emberek. A Mississippi partján fekvő várost az Atlanti-óceán felől érkező vihar ugyan valamennyire megkímélte, ám az esőzések miatt felgyülemlett vizet nem bírták el a várost védő gátak: 2005. augusztus 29-én a korábban is veszélyesnek tartott védvonal 53 helyen szakadt át, vízzel árasztva el a város területének nyolcvan százalékát.
A katasztrófa 300 ezer házban okozott kár, több mint százezret lakhatatlanná tett, 1,3 millió embert kellett kitelepíteni, a halottak és eltűntek száma meghaladta az 1800-at. A szövetségi kormányzatot – elsősorban George W. Bush akkori amerikai elnököt és a vészhelyzetek kezelésére létrehozott szervezet, a FEMA vezetőjét, Michael D. Brownt – rengeteg bírálat érte a mentés lassúsága miatt. (A mentést koordináló FEMA átszervezéséhez kötik azt, hogy a három éve a keleti parton pusztító Sandy hurrikán jóval kisebb kárt okozott.)
Az áradás okozta kár rekordnak számít az amerikai történelemben. A kormányzat akkori árfolyamon 105 milliárd dollárra tették a károkat. A gazdasági aktivitás visszaesése – például az agrártermelés vagy a olajkitermelés visszaesése akár 150 milliárd dolláros bevételkiesést jelentett. Az újjáépítés költségei mára meghaladták a 135 milliárd dollárt.
Természetesen a város újjáépítése is a viharhoz méreteit tükröző nagy üzletnek ígérkezett, nem meglepő, hogy a korrupció is burjánzott a városban. A felújítást koordináló legendás polgármester, Ray Nagin jelenleg is tölti tízéves börtönbüntetését, amelyet többek között félmillió dollárnyi kenőpénz elfogadásáért szabott ki rá tavaly nyáron egy amerikai bíróság. A bíró egyébként enyhítő körülményként vette figyelembe azt, Nagin mennyit tett a városért, a kegyvesztett városvezető enélkül akár 20 éves elzárást is kaphatott volna.
A korrupciónál is nagyobb probléma azonban az, hogy az újjáépítés után a gazdasági aktivitás is alábbhagyott. Az építőiparban például ma már kevesebb ember talál munkát, mint a Katrina előtt, de más területrendezési ágazatokban működő cégek sem feltétlenül találták meg a számításukat. Bár a BP Deepwater Horizon fúrótornyának felrobbanása utáni rendezés nyilván jól jött a helyi cégeknek – jegyzi meg a The Wall Street Journal. A lap által idézett adatok szerint ma inkább rosszul fizetett állásokat találni a városban, például a vendéglátásban. Ez utóbbi szektor az egyetlen, amely – a turizmusnak is köszönhetően – növelni tudta a foglalkoztatottak létszámát a Katrina előtti állapothoz képest.
A helyi éttermek hatvanezer embernek adnak munkát, ez a foglalkoztatottak több mint tíz százalékát teszi ki – márpedig a szektor az USA-ban is a legrosszabbul fizetettek közé tartozik: bérük alig több mint harmada a 48 ezer dolláros éves átlagbérnek. Összességében azonban 2005-höz képest 9 százalékkal kevesebb munkahely van a városban, amely rendre rácáfol a szövetségi foglalkoztatási statisztikákra is.
Az idegenforgalom is felemás képet mutat: a városba látogatók száma tavaly még nem érte el a 2004-es, tízmilliót meghaladó csúcsot. A 9,5 millió turista azonban jóval többet költött: amíg 2004-ben az ötmilliárd dollárt sem érte el az éves bevétel, tavaly már 6,8 milliárd volt.
A vihar a társadalom összetételében is komoly átrendeződést hozott. A lakosság létszáma máig nem érte el a Katrina előtti, csaknem másfél milliót, a városmag 384 ezres lakossága 80 százaléka a 2000-es létszámnak. A többségi feketék a korábbi kétharmados arány helyett ma már csak a lakosság 59 százalékát teszik ki. Közülük a szegények – 21 ezer dollár alatti jövedelemmel rendelkező háztartások – aránya viszont 42-ről 44 százalékra nőtt. A skála másik végén nőtt a jómódú – évi 105 ezer dollárt meghaladó jövedelemmel rendelkező – fehér háztartások aránya: amíg 2005-ben még csak a fehérek negyedét tették ki, ma már a 30 százalékát.
Károk
