Megirigyelte a kormány a Magyar Nemzeti Banktól a műkincsvásárlást, és ő is vesz egy gyűjteményt. A kiszemelt kollekció pedig tökéletesen beleillene a jegybank Értéktár programjának célkitűzéseibe, hiszen jelentős magyar festmények kerülnek újra magyar kézbe.
A megvásárlandó gyűjtemény ugyanis a volt budapesti amerikai nagykövet, Nancy Goodman Brinker által létrehozott képzőművészeti anyag, amelyre a pénzt a nemzetgazdasági miniszternek kell előteremtenie. Az MTI szerint a vételár 5,5 millió dollár. Balog Zoltán miniszter dolga, hogy a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria útján a gyűjtemény megvásárlását követően gondoskodjon a kiállításához szükséges logisztikai feladatok végrehajtásáról, a gyűjtemény állandó kiállításának helyszínéről. A kormánydöntés szerint a gyűjteményt a budavári Dísz téren található De la Motte palotában állítják ki, az épület felújításához szükséges 500 millió forintot a költségvetés állja.
Az Egyesült Államok külföldi nagykövetségeit az 1964-ben indított ART in Embassies program keretében, központilag tervezett módon rendezik be műtárgyakkal, ám a Brinker hivatalba lépésekor a 2001. szeptemberi terrorcsapás megakasztotta e programot. A nagykövet ehelyett választott magyar műveket, aztán megismerve a magyar festészetet, kapcsolatokat kiépítve a hazai szereplőkkel, elkezdett saját gyűjteményt építeni. Aba-Novák Vilmos New York-i városképe volt az első vétele. Külföldön is vásárolt magyar festményeket, például Bortnyik Bádogdob című festményét a Sotheby’s 2002-es árverésén.
A gyűjtemény századfordulós anyagából kiemelkedik Vaszary János 1905-ös portréja Batthyány Ilona grófnőről, aki idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök lánya, a kivégzett Batthyány Lajos unokájának felesége és Batthyány Gyula festő édesanyja. Az első időszak vásárlásainak legfontosabb nevei: Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Berény Róbert és Patkó Károly.
Sok 20. századi avantgárd művet vásárolt, Moholy-Nagy László, Bortnyik, Tihanyi Lajos alkotását. A korai avantgárd erős vonulatot képez a gyűjteményében, ide sorolható Nemes Lampérth József Kolozsvár című, 1920-ban Berlinben készült tusképe, amelyaz életmű összegző darabja, és a festőt támogató, gyógykezelését is fizető svéd Gustav Ekström gyűjteményéből került haza. Ezt a művet a Kieselbach Galéria árverésén vásárolta a nagykövet asszony 2003 áprilisában 28 millió forintért. Ugyanezen az árverésen jutott hozzá Ország Lili, korábban a Vasilescu-gyűjteménybe tartozó 1955-ös Fal előtt című festményéhez 8,5 milliós leütési áron.
Később Anna Margit és Bálint Endre műveivel egészítette ki a kollekció e vonalát, de nem állt meg az Európai Iskolánál, ahogy akkoriban sokan tették, hanem elindult a kortársak felé. Tót Endre, Frey Krisztián és Lakner László alkotásainak zömét 2004-ben a működését éppen befejező Blitz Galéria zártkörű, meghívásos árverésein vette Kováts Lajosnál. Ugyanitt fedezte fel magának az Iparterv-generáció művészeit, majd további munkákat vásárolt Kelemen Károlytól, El Kazovszkijtól és Klimó Károlytól.
Több kortárs művésszel baráti kapcsolatot alakított ki, így kerültek friss művek a gyűjteménybe Bak Imrétől, Nádler Istvántól, Soós Tamástól és Szücs Attilától. Fehér László művészetét különösen kedvelte, több festményt vásárolt tőle személyesen és árverésen is. Talán a legfontosabb közülük egy Blitz-árverésen vett Brigádkirándulás című 1979-es pannó, 6 millió forintos leütési áron, de Fehér 2004-ben egész alakos portrét is festett Nancy G. Brinkerről.
A Perlrott Csaba Vilmos 1908-as, korai párizsi képei közé tartozó Park című festmény is Brinker gyűjteményéből származott. Ezt a festményt az idén májusban árverezte el a Virág Judit Galéria, és 58 millió forintos leütési árával beállította a festő új árrekordját. Perlrott Kékes csendéletét már korábban újra értékesítette az amerikai gyűjtő, 12 millió forintért adta el 2012 decemberében ugyancsak Virág Juditnál.
