Újratervezett bécsi vásár

Bécs megerősítette művészeti központ pozícióját, 28 ezer látogatóval zárt a Viennacontemporary vásár, több nemzetközi gyűjtő látogatott el a rendezvényre, bevált az új helyszín és a szeptember végére áthelyezett időpont – értékelte az idei bécsi kortárs vásárt az esemény művészeti vezetője, Christina Steinbrecher-Pfandt, annak ellenére, hogy a 19. században vágóhídként és marhavásárcsarnokként működő Marx Halle hatalmas tereiben meglepően kevesen lézengtek szombat délután, ami elméletileg a legfrekventáltabb időszak.

A vásáron felvonultatott anyag sem tűnt izgalmasnak, a standokon korrekt munkákat vonultattak fel a galériák, de igazán nem akadt meg a látogató szeme semmin. Sok volt a papíralapú műtárgy, ami nem a legdrágább kategória, és érzékelhetően visszafogott, már-már unalmasba hajló volt a légkör.

A galériások szerint a közönség körében kevesebb volt az egyszerű érdeklődő, de az európai gyűjtők közül sokan eljöttek, közülük főként a belgákat emelték ki. Az erfurti Rothamel Galéria tulajdonosa sikeres eladásokról számolt be, 5–15 ezer euró közötti árakon értékesítette Eckhardt Hanh műveit.

A budapesti Molnár Ani Galéria az idei Velencei Biennálén kiállító Cseke Szilárd, Mátyási Péter és Mayer Éva munkáiból adott el 1000–4000 ezer euró közötti áron. A moszkvai Regina Gallery a Fast Reaction Group és Sergey Bratkov műveit értékesítette.

A genfi Galerie Mezzanin Christian Mayer művét adta el 28 ezer euróért egy osztrák magángyűjteménynek. A Salzburgban és Párizsban is működő Thaddaeus Ropac, aki kisebb kihagyás után a pakisztáni születésű festő, Imran Qureshi egyéni kiállításával vett részt újra a bécsi vásáron, 16–40 ezer euró között adott el festményeket. A vásáron központi kiállításon mutatkozhatott be és így kiemelt figyelmet kapott Bulgária művészete, amelyet inkább intézmények, mint galériák képviseltek.

Váratlan fordulat volt az év elején, amikor a tulajdonos eladta a korábbi márkanevet, a Viennafairt egy új, de az art fairek világában nem ismeretlen szereplőnek, Wolfgang Pelznek, aki októberben debütál Bécsben, éppen a budapesti Art Markettel egyszerre, időben szélesebb merítésben, a háború utáni modernek felé bővítve a kínálatot, a Frieze példáját követve kortárs és klasszikus kortárs szekcióra bontva az anyagot.

Ennek ellenére Steinbrecher-Pfandt úgy nyilatkozott az artnet szakmai folyóiratnak, hogy nem érez versenyhelyzetet, folytatja az elmúlt három évben megkezdett építkezést, hisz abban az irányban, amelyben halad, a progresszív kortárs művészettel foglalkozó vásárban és a Kelet és Nyugat közti művészeti párbeszédben. Továbbra is a posztszocialista Kelet-Közép-Európára kívánnak összpontosítani, és múzeumi kvalitású reprezentációkkal bemutatni a térség avantgárd irányzatait. Kétségtelen, hogy a koncepció is elsősorban a szakmai közönségre épít, és a nemzetközi gyűjtőkört célozza, ők pedig a galériások szerint is jelen voltak.