Az új szabályok hátterében egy európai uniós irányelv áll, amelyet már 2014-ben elfogadtak a tagállamok, de amelynek nemzeti jogba történő átültetése ezidáig váratott magára. Nem volt egyszerű a magyar jogalkotó dolga: a kártérítés területe ugyanis az irányelvi változásoktól függetlenül is komoly átalakuláson ment keresztül az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével – ebben a keretben kellett tehát megfelelő helyet találni az irányelv által megkövetelt szabályoknak. Az implementáció során arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a magyar jognak – az irányelv megalkotását megelőzően is hatályos – a versenyjogi jogsértéssel okozott károk megtérítését elősegítő szabályai az új jogszabályi keretben is betölthessék szerepüket.
Az, hogy eddig is létezett valamilyen szabályrendszer a versenyjogi kártérítési perekre, nem jelentette azt, hogy az tökéletes lett volna vagy hogy ne lettek volna olyan pontjai, amelyek tovább csiszolhatók. Bár a magyar jogban nagyon előremutató szándékkal már évek óta alkalmazandó az a megdönthető vélelem, hogy a kartell az árakat 10%-kal befolyásolta, ezért a kár mértéke meghatározása kapcsán a felperes helyzeti előnyből indult, ez önmagában mégsem vezetett a kártérítési igények ugrásszerű növekedéséhez. A károsultak ugyanis a bizonyítás egyéb nehézségei miatt a költség-haszon elemzés során könnyen arra a következtetésre juthattak, hogy nem éri meg a perindítás. Ezen az eredményen az irányelvi szabályok átültetésével kívántak változtatni. Lehetővé válik például a perben a felperesek számára a bizonyítékot jelentő versenyhatósági dokumentumokhoz való hozzáférés.
Ennek kapcsán természetesen rögvest felmerül, hogy a bizonyítékok között is különbséget kell tenni: az engedékenységi kérelemben a kartellt feltáró és ezzel a hatósági munkát komolyan könnyítő kartellező védelme érdekében más megítélés alá esik az engedékenységi kérelem tartalma, mint az egyéb bizonyítékok. Az engedékenységi kérelem tartalma ugyanis nem adható ki a felperesek részére – a jogalkotó ezzel is támogatni kívánja az engedékenységi kérelmezők minél gyakoribb fellépését. Egy további könnyítés a hatósággal együttműködők számára, hogy csak akkor felelnek a károkért, ha az a többi károkozótól nem hajtható be.
"Ugyanis – ellentétben a bírsággal – a polgári jogi kártérítési szabályok alól az engedékenység alkalmazása nem ad felmentést, így a kártérítési felelősség továbbra is ott lebeg az engedékenységi kérelmet benyújtó(k) feje felett" – írta Virág Péter és Szatmáry István a DLA Piper szakértői az ügyvédi iroda szakértői blogjának legfrissebb bejegyzésében.
Az azonban, hogy végül a bizonyítékok feltárásának új rendje vagy az irányelvből illetve a magyar szabályokból eredő más anyagi és eljárásjogi eszközök, lehetőségek eredményezik-e ténylegesen a károsultak aktívabb fellépését, egyelőre nem jósolható meg. Úgy véljük, hogy ez egy sokkal több tényezőtől függő kérdés, és nem csak azon múlik, hogy milyenek az új törvényi szabályok.
A kártérítési igények érvényesítése ugyanis nagyban függ egyéb általános polgári eljárásjogi és nemzetközi magánjogi kérdések rendezésétől. E körben érdemes kiemelni a csoportos fellépés (“class action”) lehetőségének biztosítását, továbbá azt, hogy az adott jogrend hogyan kezeli azokat a nemzetközi magánjogi konfliktushelyzeteket, amelyek egy több országot érintő kartellel okozott károk esetében szükségszerűen felmerülnek, mint pl. a károkozás helye több tagállamban, a kár mértékének meghatározásával kapcsolatos bizonyítási teher kérdése stb.
Könnyen lehetséges, hogy a harmonizált szabályok és a tagállami jogok polgári eljárásjogi rendelkezései olyan elegyet alkotnak egy-egy országban, hogy némelyekben költség-haszon alapon sokkal érdemesebb pert indítani (akár más tagállamban bekövetkezett károk miatt is), mint máshol. És ehhez még hozzátehetjük, hogy a Brexit miatt lesz olyan tagállam, ahol elképzelhető, hogy egészen más irányokba mozdul el a jogalkalmazás…
"Ezekhez a kérdésekhez képest az, hogy a versenytörvény tartalmazza-e a szabályokat vagy más jogszabály, nem döntő jelentőségű a jogintézmény sikere szempontjából. Azt sokkal inkább fogja befolyásolni, hogy lesznek-e a jogérvényesítésnek olyan sikeres és közérthető példái Magyarországon, amelyek bátorítják majd a piaci szereplőket az aktív fellépésre. Ha lesznek ilyenek, az végül minden piaci szereplő számára hasznos lesz: az üzleti élet tisztasága ugyanis mindannyiunk közös érdeke” - vélekedtek a szakértők.
