A nagyobb olasz pártok gazdasági ígéretei túlságosan optimista becslésekre támaszkodnak, ezért a programok jelentős része a gyakorlatban nem kivitelezhető – idézi a Reuters hírügynökség Carlo Cottarellit, a Nemzetközi Valutaalap korábbi költségvetési ügyekért felelős igazgatóját. Silvio Berlusconi és a jobbközép koalíció az egykulcsos adórendszer bevezetése mellett azt ígérte, 2022-re 25 százalékponttal csökkentik Olaszország GDP-arányos államadósságát, amely mintegy 132 százalék (Görögország után a második legmagasabb az eurózónában). Az Öt Csillag Mozgalom pedig tíz éven belül 40 százalékponttal szorítaná vissza a GDP-arányos államadósságot. A kormányzó Demokrata Párt az elsődleges költségvetési többlettel kapcsolatban tett – Cottarelli szerint betarthatatlan – ígéretet: tíz éven át 2 százalékon tartanák a mutatót.
A három nagy politikai erő közül csak az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt programjában szerepelnek konkrét számok arra vonatkozóan, mennyibe kerülne terveik megvalósítása, a jobbközép koalíció programja az erőviszonyok tisztázatlansága miatt kicsit homályos. Az azonban mindhárom tervezetről kijelenthető, hogy megvalósítása túl sokba kerül, és egyelőre nincs rá fedezet
– nyilatkozta a Világgazdaságnak Tanács-Mandák Fanni, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője. Az egyes programok egyébként jellemzően három kulcstéma, a bevándorlás kérdése, a családok támogatása és a gazdaságélénkítés – azon belül is a vállalkozásokat érintő támogatási rendszer – köré épülnek, ezek mellett a munkahelyteremtéssel foglalkoznak.
A gazdaságélénkítés már régóta esedékes lenne Olaszországban: a gazdaság 2017 utolsó negyedévében 1,6 százalékkal bővült éves viszonyításban a harmadik negyedéves 1,7 százalékos növekedés után. A gazdaság erősödik – hangsúlyozta a Financial Times –, ám a növekedés üteme túl lassú, így Olaszország azon kevés OECD-ország közé tartozik, amelynek GDP-je egyelőre nem érte el a válság előtti szintet. A munkanélküliségi ráta decemberben 10,8 százalékra esett vissza a novemberi 10,9 százalékról, de még ezzel együtt is magasabb az eurózóna 8,7 százalékos decemberi átlagánál. Ráadásul az olasz munkaadók még mindig nagymértékben támaszkodnak az idénymunkásokra.
A február 16-án publikált utolsó közvélemény-kutatási adatok mintegy 10 százalékpontos előnyt jósolnak a jobbközép koalíciónak, amelynek „a győzelme gyakorlatilag borítékolható” a vasárnapi választáson – véli Tanács-Mandák Fanni. Ugyanakkor hozzátette:
sok múlik majd azon, hogy az egyes politikai erők a fennmaradó pár napban mennyire tudják megszólítani azokat, akik még nem döntöttek (a választópolgárok 20 százaléka), valamint azokat, akik nem akarnak elmenni szavazni (a választópolgárok 30-35 százaléka).
Az is kérdéses, tud-e majd kormányt alakítani a jobbközép koalíció – ehhez a Hajrá Olaszország, az Északi Liga és az Olaszország Fivérei szavazóbázisára is szükség lenne, ám több kérdés is éket verhet a három párt egységébe, így a miniszterelnök személye is. Befektetői szempontból mindenesetre a választások legnagyobb kockázati tényezője az idő – minél tovább tart a bizonytalanság, annál intenzívebb hatást gyakorolhat a piacokra.
