BUX 52,376.91
+0.09%
BUMIX 4,404.2
-0.58%
CETOP20 2,374.54
-0.46%
OTP 18,110
-0.96%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
0.00%
-0.27%
+0.67%
ZWACK 16,600
0.00%
0.00%
ANY 1,615
-0.31%
RABA 1,570
0.00%
0.00%
-2.06%
+1.66%
0.00%
+0.40%
+0.38%
-2.60%
-0.44%
+3.00%
OTT1 149.2
0.00%
-2.04%
MOL 2,436
-0.08%
-0.67%
ALTEO 1,395
+1.82%
0.00%
-3.23%
EHEP 1,975
+0.25%
0.00%
4IG 1,010
-0.39%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+1.20%
-0.35%
-5.00%
+8.33%
SunDell 37,400
0.00%
0.00%
-0.44%
-3.24%
0.00%
-1.23%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Közélet

Műholdas adatokkal térképezték fel az óceánok fenekét

„Mint egy szívverés”, olyan periodikusan változik a mágneses mag felszíne, áramlásai révén pedig látható a pulzálása – közölték az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói az Európai Geotudományos Unió (EGU) bécsi találkozóján.

A mágneses mező megvédi a Föld felszínét a világűrből érkező töltött részecskéktől, amelyek a napszél hatására sodródnak a Föld irányába.

E nélkül a védelem nélkül a légkör, ahogyan mi ismerjük, nem létezhetne és lehetetlen lenne az élet a Földön

- mutatnak rá a kutatók.

A mágneses mezőt nagyrészt a Föld belsejében „örvénylő folyékony jégóceán” képezi, amely úgy hat, mint egy kerékpár gigantikus dinamója. A mágneses mezőhöz hozzájárulnak a földkéreg sziklái, az ionoszféra elektromos áramlatai és az óceánok.

Ereje és iránya állandó áramlásban van. Jelenleg sűrűsödnek a gyengülésére utaló jelek, ennek okai egyelőre ismeretlenek.

Forrás: AFP

Az ESA a Swarm-misszió keretében 2013-ban három műholdat küldött az űrbe, melyek többek között azért keringtek a Föld körül, hogy pontosabban megvizsgálják mágneses mezejét. Két szonda először 460 kilométeres magasságban volt, jelenleg 300 kilométer magasan vannak, a harmadik 530 kilométer magasan kering. Különböző magnetométerekkel és más mérőműszerekkel azonosítják a Föld mágneses mezejéhez hozzájáruló különböző áramlatokat a Föld belsejében, illetve felszínén, és meghatározzák az erejüket is.

Bár az óceánok nem túl nagy mértékben járulnak hozzá a mágneses mezőhöz, a Swarm adatai új információkkal szolgáltak a földkéregről – mondta Rune Floberghagen, az ESA missziójának menedzsere.

A sós víz vezeti az elektromos töltéseket és árapálymozgása hatására kicsi, de mérhető mágneses jel keletkezik.

E pulzálás révén – hasonlóan az orvostudományban végzett mágneses rezonanciavizsgálatokhoz – megvizsgálható az óceán feneke. A Swarm-adatok révén feltérképezték a 72 kilométer mélységben lévő meleg, viszkózus asztenoszféra és a hűvös litoszféra közötti határvonalat.

Háromezer kilométer mélyen, a Föld mágneses magjában, ahol tízszer nagyobb a mágneses erő, mint a felszínen, periodikus változások is láthatóak – emelte ki Floberghagen. A szakértő ezt a mintázatot hasonlította a szívdobbanáshoz.

 

Kapcsolódó cikkek