BUX 51,453.71
-0.95%
BUMIX 4,324.31
-0.57%
CETOP20 2,344.48
-0.66%
OTP 17,500
-2.21%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
0.00%
+0.27%
+0.22%
ZWACK 16,500
+0.61%
0.00%
ANY 1,580
-1.56%
RABA 1,510
0.00%
0.00%
-0.59%
0.00%
-1.37%
-0.60%
-3.11%
-0.68%
-1.34%
-0.52%
OTT1 149.2
0.00%
-0.83%
MOL 2,460
+0.57%
+0.71%
ALTEO 1,370
-1.79%
0.00%
-0.43%
EHEP 1,945
0.00%
0.00%
-0.30%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-2.87%
-0.47%
0.00%
0.00%
SunDell 37,200
-0.53%
0.00%
+0.46%
+3.66%
+1.14%
+0.16%
-2.86%
Forrás
RND Solutions
Közélet

Átrendezték a fogyasztási szokásokat az importtermékek

Sörforradalomról beszélnek a hazai gasztronómiában, és sokak szerint a kézműves sör az új bor a fogyasztás tekintetében. Az utóbbi néhány évben sorra nyitottak a magas minőségű nagyüzemi és kisüzemi terméket kínáló bárok és kocsmák, ám a számok tükrében aligha lehet mindent átíró sörforradalomról beszélni, az importtermékek tematizálják a piacot, és a magyar bor maradt az alkoholos italok királynője.

A magyar sörkultúra a rendszerváltást követően a 2010-es években lett ismét érett azzal, hogy előbb Budapesten, később az ország többi részén is megjelentek a vendéglátóhelyek kínálatában a magas minőségű cseh, illetve német sörök. A kínálatbővülés színt vitt a hazai gyártók termékkínálatába. Az itthon újonnan megjelent sörök elsősorban a nemzetközi gyártók márkái voltak, egy részüket a magyar nagyüzemek anyavállalatai hozták be azért, hogy az egyre nagyobb számú hazai sörturista (Prága- és Októberfest-járók) igényeit is kielégítsék.

Ez a trend egybeesett azzal, hogy Csehországban és Bajorországban valódi sörforradalom bontakozott ki:

az ottani kisebb, de nagyüzemi technológiával működő főzdék újra divatba jöttek, és együttesen hátrébb szorították a nemzetközi gyártók márkáit. A verseny kibontakozott, a nagyok is limitált kiadású főzésekkel tágították a kínálatot, így hirtelen márka- és termékbőség alakult ki, ám az eladások nem követték a kínálatot.

A kapacitások fenntartása érdekében kedvező áron megkezdték az exportot (nem mellesleg a Távol-Keletre is, ennek köszönhetően például Dél-Koreában erőteljes csehsör-kultusz alakult ki). A túlkínálatból jutott Magyarországra, a piacot a gyártók a minőségi sörök felé billentették, a KSH adatai szerint

2008-hoz képest a minőségi világos sör kiskereskedelmi átlagára 2013-ra több mint 20 százalékot emelkedett, vagyis a vevők követték a kínálatot. Hasonló trend mutatkozott a boroknál is, ez viszont öröm volt a gazdáknak, a borra fordított munkát nagyobb arányban lehetett a termékbe építeni.

A kézmûves sörök teljesen függetlenek a piaci ártól
Fotó: MTI / Jászai Csaba

A sör és a bor piacán ekkor jelent meg az igényes fizetőképes kereslet (a kilencvenes években Prágába és az egri Szépasszony-völgybe túrázó 20 pluszos generáció tényezővé vált a fogyasztásban). Az új igényekhez igazítva 2013-ra megjelentek az egyes márkák mögötti marketingtörténetek, amelyek a két termék legnevesebb képviselőit az egekbe emelték. Divatba jöttek a borválogatások, és ennek farvizén a sörválogatások is.

A piac megérett a szintlépésre, és elindult a kézműves gyártás, amelyből meglepően jól jöttek ki a közepes üzemméretű borászatok és sörfőzdék is. Létrejött a kézműves szubkultúra.

Ehhez zárkóztak fel a nagyon kisüzemi, nagyon szelektált és nagyon egyedi kézműves borokat előállító üzemek, és megjelentek a kis sörfőzdék.

A sör sajátossága, hogy egy adott időszakban kisüzemi rendszerben is meglepően nagy mennyiséget lehet előállítani, míg a bor mennyiségét a szőlőtermés határozza meg. A legkisebb sörfőzdék is képesek nagy számban megjelenni a viszonteladói, kereskedői hálózatban, nem úgy a kicsiny borászatok. A kiskereskedelmi jelenlét alapvetően határozza meg a márkát, hiszen, ha szem előtt van, a termék ismertté válik. Ezzel a sör marketingje márkaorientálttá vált.

A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható

Kapcsolódó cikkek
Ezek is érdekelhetik