A 17. században emelt palotaszerű síremléket napi átlagban 10-15 ezren keresik fel, hétvégénként azonban eléri a 70 ezret is a látogatók száma, akiknek a nagy többsége belföldi turista. A hazai látogatóknak az eddigi 50 helyett 250 rúpia (1000 forint) belépődíjat kell fizetniük.
Drágult a belépés a külföldiek számára, akiktől fejenként 19 dollárt (5400 forint) szednek be a pénztáraknál az eddigi 16 dollár helyett.
A műemléket felügyelő Indiai Régészeti Szolgálat arra számít, hogy az áremelés hatására 15-20 százalékkal csökken a Tádzs Mahal területén tolongó turisták száma, emellett növekszik az állagmegőrzésre fordítható bevétel. Az indiai kormány néhány hónapja már napi 40 ezerben határozta meg a látogatók számának felső határát.
Szakértők szerint a látogatók szakadatlan áradata okolható azokért a „jóvátehetetlen” károkért, amelyek a márvány padozatban, a falakban, a talapzatban keletkeznek.
Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő műemléket 2016-ban 6,5 millió látogató kereste fel.
A 17. században a Jamuna folyó partján fehér márványból emelt Tádzs Mahal messze a legismertebb indiai építmény. Sah Dzsahán, az indiai mogul dinasztia ötödik uralkodója építtette szeretett felesége, a perzsa származású Mumtáz Mahalt (palota ékessége) számára.
Az asszony 1631-ben fiatalon, 14. gyermekének világra hozatala közben meghalt, Sah Dzsahán pedig megesküdött: olyan síremléket állít feledhetetlen szerelmének, amilyent még nem látott a világ. Az épületegyüttes felépítése 22 évet vett igénybe.
