A több, mint 15 verses- és esszékötetet jegyző Mary Oliver rövid, közvetlen szövegeket írt a természettel való kapcsolatáról, a kapzsiság megvetéséről, a kizsákmányolásról és más emberi bűnökről.
„A megjelenésemmel és az életstílusommal kapcsolatban nehezen változtatok, kevés olyan nap volt, hogy a barátaim nem mondhatták Mary Oliver még mindig távol, valahol a fű között jár. Ott van, most is a füzetébe írogat. De én belül hamis díszként remegtem, csillogtam” – idézi a The Guardian az író Hosszú élet című 2004-ben megjelent esszékötetéből.
A Litera.hu irdoalmi portál szerint Oliver a tanulmányait az Ohio State Universityn és a Vassar College-on folytatta, de diplomát soha nem szerzett.
A későbbiekben megvetette az egyetemi oktatást, úgy gondolta „előre eldöntött bizonyosságok gyűjteménye” csupán.
De később mégis tanított az említett intézményekben és más egyetemeken is. Legtöbb munkája azonban akkor is a gyerekkorából és a Provincetown környéki tájból építkezik.
„Már nem igazán hiszek abban, hogy a Föld olyan marad, mint amilyen gyerekkoromban volt. Világos, hogy máris rengeteget változott. De úgy gondolom, hogy azzal, hogy elveszítjük a kapcsolatot a természettel, elfelejtjük, hogy valójában mi magunk is állatok vagyunk és szükségünk van a Földre. Ha létrehoztam bármilyen maradandó értéket, az az, hogy az embereket emlékeztetem, hogy milyennek is kéne lennie a Földnek” – nyilatkozta Mary Oliver egy 2011-es interjújában.
Sokat írt a halandóságról, de a hála és teljesség érzésével. A Körök című versében puszta tartalomként definiálja magát, amit azzal töltött meg, amit tapasztalt és amiben hitt, de nem örökké való.
