A nagy hagyományokkal rendelkező Top 100 magyar bor kiadvány idén már harmadszor jelenik meg a hagyományostól eltérő koncepcióval. Miért gondolta, hogy váltani kell?
A koncepció kiindulópontja az volt, hogy sok országos és regionális borversenyen bíráltam, és azt láttam, hogy gyakorlatilag újra és újra ugyanazokat a borokat kóstoljuk. Gondolkodtam, hogyan lehet ebből kitörni. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a versenyeken állandóan sikeres borok valóban a legjobbak Magyarországon, illetve hogy ezek a legelőremutatóbbak. Egy kicsit azt éreztem, egy helyben toporgunk, mindig ugyanazokat díjazzuk, és kérdés, hogy ebbe az irányba megy-e a világ. Ebből többféle módon ki lehet lépni. Lehet úgy, hogy becsatornázzuk azokat a borászatokat, amelyek kisebbek, nem indulnak versenyeken, de nagyon progresszívek. A baj az, hogy az ő boraikkal alig lehet találkozni, mert néhány étterem felvásárolja őket. Úgyhogy a legjobb, ha azokat a borokat nézzük meg, amelyeket az emberek isznak. A legfontosabbak a fogyasztók, márpedig róluk kevés szó esik.
Mi a Top 100 magyar bor koncepciójának lényege?
Az, hogy a kiadványban rangsorolt borokat bárhol meg lehet venni az országban. Mert egyébként mi értelme van annak, hogy Nyíregyházán valaki megvásárol egy újságot, belenéz, és olyan borokat lát benne, amelyeknek a 60-70 százalékával esélye sincs találkozni, mert már vagy nem kapható az az évjárat, vagy soha nem is volt kapható, mert olyan kis tételben készült. Végső soron viszont az a fontos, hogy mit isznak meg, miért adnak pénzt a fogyasztók. Volt olyan érzésem, hogy kezd szétválni, melyek a díjnyertes borok, és melyek azok, amelyeket az emberek szeretnek. A Top 100 magyar bor kiadványban az utóbbiakat mutatjuk meg, mert tényleg azokat a borokat kóstoljuk, amelyek értékben, darabszámban bizonyítottan a legnagyobb mennyiségben fogynak.
Fotó: Móricz-Sabján SImon / VG
Milyen tapasztalatok szűrhetők le a kóstolásokból?
Az, hogy azért olyan igazi nagy drámák nincsenek. Vagyis nem arról van szó, hogy nagy nevek kikerültek volna – sőt, kifejezetten jól szerepelnek –, de azért érdemes megnézni a középmezőnyt, ott látszik, hogy mely borászatok vagy inkább régiók a sikeresek. Vannak régiók, amelyek díjnyertesek, nagyon sok díjat visznek el a borversenyeken, viszont nincsenek a top 100-as listán, mert nem értékesítenek olyan mértékben, és az élet azt igazolja, hogy ez probléma. Viszont például Villány a versenyeken és a mi bírálatunkon is jól szerepel, vagy ott van Szekszárd és a Balaton, amely a versenyeken talán kevésbé sikeres, a Top 100 magyar bor listáján viszont kiváló eredményeket ér el.
Hogyan fogadták a kiadványt?
Mint minden új koncepciónak, ennek is meg kell érnie, a borászoknak hozzá kell szokniuk, hogy ide nem ők küldik a bort. A fogyasztók visszajelzése pedig egyértelműen pozitív, ők abszolút látják, hogy ez nekik szól. Ki is emeli mindenki, hogy amikor megveszi a magazint, le is emelheti a polcról a neki tetsző bort.
A Top 100 magyar bor mennyire mutatja azokat a trendeket, amelyek mentén a világ halad?
Ha egy magazin azt követi, hogy az emberek többsége mit iszik, akkor az mindig hiteles. A marketingirányzatok félrevezetők lehetnek, mert a valóságos fogyasztás sokszor mást mutat. Ami nemzetközi szinten trend, az előbb-utóbb Magyarországon is az lesz. Nemrég jött be hozzánk, Nyugat-Európában pedig már három-öt éve jellemző a rozé borok, a buborékos borok, a pezsgők, azokon belül is a tradicionális pezsgők előretörése, és általánosan a gyümölcsösség, ami igaz a fehérborokra és a könnyed vörösborokra is. Ez az eladásokon és a top 100-as listán is látszik.
