Figyelni kell a forrásokra

A Helyreállítási és Rezilien­cia­­építési Eszköz (RRF), amelyet a koronavírus-járvány hatásainak enyhítésére hoztak létre, kulcsszerepet játszik a fellendülés elősegítéséhez és nemzetgazdaságaink ellenálló képességének fokozásához szükséges források gyors mozgósításában. Ugyanakkor a tagállamoknak is ki kell venniük a részüket a munkából: ki kell dolgozniuk a zöld- és a digitális átmenetre, a beruházásokra és a reformokra vonatkozó menetrendjeiket. Nagyon kell figyelnünk arra, hogy a pénzt ténylegesen olyan intézkedésekre fordítsák, amelyek hozzájárulnak az unió ambiciózus célkitűzéseinek megvalósításához – hívta fel a figyelmet friss jelentésében az Európai Számvevőszék.

Az Európai Bizottság 2020 májusában, a világjárvány társadalmi-gazdasági hatásának csökkentésére irányuló széles körű csomag részeként javasolta a Next Generation EU (NGEU) eszköz létrehozását. Ezen belül a legnagyobb szerepet az RRF fogja játszani, amelynek keretében több mint 600 milliárd eurót osztanak szét vissza nem térítendő támogatások és hitelek formájában.

Az RRF célja, hogy nagy volumenű pénzügyi támogatást nyújtson a kohéziós, fenntarthatósági és digitalizációs közberuházásokhoz és reformokhoz. A kedvezményezett tagállamoknak a bizottság által az európai szemeszter keretében rájuk vonatkozóan elfogadott országspecifikus ajánlásokkal összhangban helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kell készíteniük.

Az RRF kiadási logikája az előrehaladást mérő mérföldköveken alapuló, széles körű reform- és beruházási programokat támogatja ahelyett, hogy az uniós strukturális alapokhoz hasonlóan az egyedi programokhoz vagy projektekhez kapcsolódó költségeket térítené vissza. A számvevők szerint az RRF és az uniós célkitűzések – például a társadalmi-gazdasági konvergencia, a zöldmegállapodás és a digitális átalakulás – közötti összefüggést kötelező közös mutatók révén lehetne megerősíteni, ami közvetlen kapcsolatot biztosítana az egyes helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben meghatározott célkitűzések között. A számvevők üdvözlik, hogy az RRF olyan meglévő mechanizmusokra épül, mint a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) és az európai szemeszter, hiszen ez mind uniós, mind tagállami szinten segíti a szinergiák megvalósítását, és csökkenti az adminisztratív terheket. A számvevők azonban megjegyzik, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, az operatív programok és a nemzeti reformprogramok egyidejű kidolgozása problémát okozhat a tagállamoknak, ezért az eljárások egyszerűsítését javasolják. Kiemelik továbbá, hogy megfelelő iránymutatásra van szükség az egyéb uniós finanszírozási forrásokkal való átfedések elkerülése végett.

A számvevők szerint nehéz felmérni, hogy a még kialakulóban lévő válság következményeinek kezelésére javasolt pénzügyi források összege megfelelő-e, hiszen a tagállamoknak nyújtandó pénzügyi hozzájárulások javasolt elosztása nagymértékben a járvány előtti helyzeten alapul. Így a legnagyobb RRF-támogatásban részesülő tíz tagállam közül négy esetében a GDP várhatóan kisebb mértékben fog csökkenni 2020-ban, mint a

7 százalék körüli uniós átlag. Az RRF-ből nyújtandó vissza nem térítendő támogatások több mint kétharmadát annak a tizennégy tagállamnak juttatnák, amelyek esetében az egy főre jutó GDP 2019-ben elérte vagy meghaladta az uniós átlag 90 százalékát; míg az ilyen támogatások negyede jutna annak a nyolc tagállamnak, ahol az egy főre jutó GDP 2019-ben nem érte el az uniós átlag 75 százalékát.

A számvevők hangsúlyozzák, hogy a bizottságnak és a tagállamoknak szigorú és eredményes intézkedéseket kell hozniuk a csalás és a szabálytalanságok ellen, hogy biztosítani tudják az uniós támogatások rendeltetésszerű felhasználását. A számvevők a tervezett nyomonkövetési és beszámolási eljárások kapcsán is észleltek hiányosságokat.

Az európai tagállamok között

600

millió eurót osztanak szét támogatásként