A Human Evolution című tudományos lapban megjelent írás szintézise egy évtizeden át végzett kutatásnak, mely a korábbi, Da Vinci családját kutató vizsgálatokban felmerült hibákat is javítja és a hézagokat is kitölti.
Alessandro Vezzosi és Agnese Sabato Da Vinci-szakértők a kutatásukhoz beszéltek a család ma élő leszármazottaival is, akiknek egy része már nyugdíjas és akik többek között irodai alkalmazottként, acélmunkásként és kétkezi munkásként dolgoztak.
Az eredmények biztos alapot jelenthetnek a Da Vinci DNS-ét kutató projekt számára és hozzájárulnak a Leonardo Da Vinci Heritage Association munkájához. A vizsgálat a festő nagyapjától, az 1331-ben született Michelétől a 6. generációt képviselő Leonardo Da Vincin át napjainkig dokumentálja az apa-fiú vonalat. Ez 21 generációt és öt családi elágazást ölel fel.
Leonardónak legalább 22 féltestvére volt, gyermeke azonban nem született. Az öt családi ágat Leonardo apjától, ser Pierótól (5. generáció) és féltestvérétől, Domenicótól (6. generáció) vezették le. A 15. generációtól kezdve több mint 225 egyén adatait gyűjtötték be a kutatók.
A férfi leszármazottak útján öröklődő Y-kromoszóma szinte változatlanul marad fenn 25 generáción át. A mai férfi leszármazottak kromoszómájának az ősi és modern temetkezési helyeken lévő ősökével való összehasonlítása igazolja a megszakítás nélküli vérvonalat és hitelesíti Leonardo saját Y-kromoszómájának markerét.
Mindez választ adhat számos kérdésre, például a polihisztor lángelméjének titkára, szüleinek földrajzi származására, fizikai adottságaira, balkezességére, étrendjére, egészségére, esetleges örökletes betegségeire, valamint különleges látására, szinesztéziájára és más érzékelési adottságaira vonatkozóan, de akár a műalkotások eredetiségének igazolását is segítheti.
