Kedden az tagállamainak külügyminiszterei, szerdán pedig a belügyi tárcák vezetői egyeztetnek a kialakult helyzetről és a lehetőségekről. Ami az esetleges jövőbeni szankciókat illeti, az EU mozgástere meglehetősen korlátozott, hiszen a szervezet Afganisztán teljes külkereskedelmének mindössze 1,9 százalékát adja.
Az Európai Bizottság idén júniusban kiadott jelentése szerint a kétoldalú forgalom tavaly nem érte el a 340 millió eurót (egy euró 351,88 forint) – igaz, ebből 300 milliót az uniós tett ki.
Az afgán export legfőbb piaca a koronavírus-járvány előtti utolsó teljes évben, 2019-ben India, Pakisztán, Kína, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek volt, az pedig elsősorban Iránból, Kínából, Pakisztánból, az Egyesült Államokból és Türkmenisztánból származott. Az alacsony afgán export miatt az EU különösebben nagy nyomást valószínűleg akkor sem tudna kifejteni a jövendőbeli kabuli kormányra, ha vámokat vetne ki a behozatalra. Jelenleg ugyanis a fegyverzeteket kivéve az afgán árucikkek 75,9 százaléka vámmentes.
Az egyetlen valódi adu a segély:
az EU 2014 és 2020 között 1,4 milliárd eurót folyósított Afganisztánnak; a Politico szerint Brüsszel minden közvetlen anyagi támogatást megvonhat az országtól, ahogyan azt Fehéroroszország esetében tette. Angela Merkel kancellár kedden már be is jelentette, hogy Németország felfüggesztette a fejlesztési segély folyósítását.
A is felfüggesztett minden, anyagi és egyéb támogatást, „mivel nincs afgán kormány, amelyet a NATO támogatna”, ahogyan Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára fogalmazott. Valószínű azonban, hogy az EU-tól kieső összeget Kína legalább részben biztosítani fogja, mivel Peking folyamatos kapcsolatokat ápolt a tálibokkal, és már korábban megerősítette, hogy kész „baráti együttműködésre” az új rezsimmel. Peking máris megpróbálja kihasználni afganisztáni befolyását: Antony Blinken amerikai külügyminiszter többek között kínai kollégájával, Vang Jivel is egyeztetett a helyzetről, és utóbbi a South China Morning Post értesülése szerint jelezte, hogy készek az együttműködésre, de nem bármi áron. Vang hangsúlyozta, hogy a két ország között számos különbség áll fenn ideológiai, történelmi és kulturális szempontból, valamint a két ország társadalmi berendezkedését illetően, és az egyetlen helyes út, hogy kölcsönös tiszteleten alapuló, békés együttélésre törekedjenek.
Az Egyesült Államoknak fel kellene hagynia a Kínával szembeni politikai elnyomással és értelmetlen korlátozásokkal
– idézte a Hszinhua állami hírügynökség a kínai külügyi tárca közleményét.
Az afgán menekültek sem igazán számíthatnak Európára. Armin Laschet, a CDU/CSU pártszövetség kancellár-jelöltje azonnal közölte, hogy nem fog megismétlődni 2015, „nem küldhetjük ismét azt az üzenetet, hogy Németország kész mindenkit befogadni”. Nótisz Mitarákisz görög bevándorlási miniszter is kijelentette:
Athén nem akarja, hogy megismétlődjenek az akkori események. (Hat éve majdnem egymillió, Európába tartó szíriai menekült lépte át a görög határt.)
Matteo Salvini, a kormánypárti Liga vezetője kizárta, hogy Olaszország „több tízezer” afgán menekültet fogadjon be. „Olaszországba csak az idén már 35 ezer illegális bevándorló érkezett, most a többi európai ország tegye a dolgát" – jelentette ki a jobboldali politikus. Emmanuel Macron francia elnök a Twitteren figyelmeztetett, hogy „meg kell védenünk magunkat” az illegális migránsok hulláma ellen. Azt is bejelentette, hogy Párizs és Berlin közös európai tervet dolgoz ki az Afganisztánból várható menekültáradat kezelésére. Szíria után egyébként már eddig is Afganisztánból érkezett a legtöbb migráns Európába, az EU becslései szerint 2015 óta 570 ezren nyújtottak be közülük menekült státusz iránti kérelmet.
