A KSH adatai szerint 2010 és 2020 között a 18 év alattiak népességen belüli aránya 18 százalékról 16 százalékra csökkent, a gyermeket már nagy valószínűséggel nem vállaló 40-59 év közöttiek aránya 28 százalékról 30 százalékra, míg a 60 év felettiek aránya 22 százalékról 26 százalékra nőtt. Az adatokban az időközben külföldre távozó 350 ezer, jellemzően 50 év alatti nincs is benne. Az elöregedés és a népességfogyás nem csupán országos probléma: sok települést sújt nemcsak a nemzetközi, hanem a belső elvándorlás is.
Azokat a településeket, ahol a fiatalkorú népesség az állandó lakosság legalább negyedét teszi ki, nagy valószínűséggel nem fenyegeti hosszabb távon népességfogyás (a jelenlegi trendek változatlansága mellett). Ugyanakkor népességfogyás szempontjából különösen veszélyben vannak azok a települések, ahol a fiatalkorúak aránya kisebb, mint 15 százalék (a települések ötöde). Ha jelentős demográfiai átrendeződés nem történik, akkor a települések 5 százalékán (147 település, ahol 10 százalék alatti a fiatalkorúak aránya) a település léte is veszélybe kerülhet.
Az elöregedés szempontjából is komoly veszélyben van sok település.
A települések ötödén az állandó népesség 30 százaléka 60 év feletti.
Az elöregedő települések főleg az ország északi, észak-keleti területén és a Balaton keleti részén koncentrálódnak. A legnehezebb helyzetben azonban a falvak vannak. A községek jellemzően fiatalabbak a nagyvárosok környékén, mivel a magas városi lakásárak miatt az agglomerációkba költöznek a fiatalok, ha tehetik.
A települések ötödén 300 vagy az alatti a lakosság száma. Ezek a községek különösen veszélyeztetettek, mivel 114 ilyen településen 10 százaléka vagy az alatti a fiatalkorúak aránya. Valószínűtlen, hogy ezek a települések célzott vidékfejlesztési programok nélkül, a jelen trendek mellett tartósan fennmaradnak.
