Az uniós joggal összeegyeztethetőnek tűnik az a magyar jogszabály, amelyik megtiltja a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását azon indokkal, hogy árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötést tartalmaz – írta mai közleményében az Európai Bíróság.

Egy fogyasztó 2007-ben az OTP-csoporthoz tartozó magyar bankokkal devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötött. Az e szerződésekkel kapcsolatos jogviták keretében a fogyasztó azt állította, hogy a szerződések érvénytelenek. Indoklása szerint ugyanis tisztességtelenek voltak azok a kikötések, amelyek szerint a kölcsönösszeg folyósításakor alkalmazandó árfolyam – amely a kérdéses deviza forinthoz viszonyított vételi árfolyamának felelt meg – eltért a kölcsönösszeg törlesztésekor alkalmazandó árfolyamtól, amely a kérdéses deviza eladási árfolyamát tükrözte. Az ügyben fellebbeztek.

Fotó: Shutterstock

 

Az eljáró Győri Ítélőtábla először is megállapítja, hogy

  • a magyar  jogalkotó a fentiekhez hasonló tisztességtelen kikötéseket olyan nemzeti rendelkezéssel váltotta fel, amely a Magyar Nemzeti Bank által a kérdéses pénznemre megállapított hivatalos árfolyamra hivatkozik mind a folyósítás, mind a törlesztés tekintetében.
  • A magyar jog nem teszi lehetővé számára, hogy a szóban forgó tisztességtelen  kikötések érvénytelenségére hivatkozva semmisnek nyilvánítsa a fenti szerződéseket, még akkor  sem, ha ez a megoldás kedvezőbb lenne a fogyasztó számára, mivel így nem érintené a szóban  forgó kölcsönökben rejlő árfolyamkockázat.

A Győri Ítélőtáblának kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy a magyar jogalkotó által a  devizában nyilvántartott kölcsönszerződések árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötései kiküszöbölésére elfogadott megoldás összeegyeztethető-e a tisztességtelen feltételekről szóló  irányelvvel, és ehhez kapcsolódóan kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé.

Mai ítéletében a bíróság rámutat arra, hogy a magyar jogalkotó által elfogadott megoldás megfelel az említett irányelv által követett célkitűzésnek, amely a felek közötti egyensúly helyreállítása a szerződés egésze érvényességének fenntartása mellett, 

nem pedig az, hogy  valamennyi olyan szerződés érvénytelenségét megállapítsa, amely a teljesítést befolyásoló,  tisztességtelen feltételeket – például árfolyamrésre vonatkozó kikötéseket – tartalmaz. Az  irányelvvel nem ellentétes továbbá az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a  bíróság helyt adjon a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelemnek az  árfolyamrésre vonatkozó kikötés tisztességtelenségére hivatkozva, feltéve, hogy biztosított, hogy e kikötés nem kötelező a fogyasztóra nézve. Így egy ilyen kikötés tisztességtelen voltának  megállapítása lehetővé kell tegye azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a  fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne, különösen a tisztességtelen kikötés alapján az  eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára való – gazdagodásának  visszatérítéséhez való jogosultság megállapításával.

Ebben az összefüggésben a bíróság hangsúlyozza, hogy

a magyar bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben alkalmazandó jogszabályok csakugyan lehetővé teszik-e a fogyasztó jogi és ténybeli állapotának helyreállítását. 

Arra a kérdésre, hogy a nemzeti bíróság helyt adhat-e, sőt, helyt kell-e adnia az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a szóban forgó kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének  megállapítására irányul, ahelyett, hogy kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó kikötést nyilvánítaná semmisnek és azt a nemzeti rendelkezéssel helyettesítené, a bíróság nemleges választ ad. A  tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv nem teszi lehetővé, hogy az eljáró  bíróság kizárólag arra hivatkozzon, hogy a kérdéses szerződés egésze érvénytelenségének megállapítása a fogyasztó számára előnyös lehet. Egy konkrét esetben fő szabály szerint a  nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították.

Így az Európai Bíróság e tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlatában meghatározott objektivitási  szemponttal összhangban a szerződés egyik szerződő felének helyzete nem tekinthető a  nemzeti jogban a szerződés jövőbeli sorsát meghatározó döntő szempontnak. Következésképpen az érintett fogyasztó által kifejezett szándék nem élvezhet elsőbbséget azon kérdés nemzeti bíróság általi megítélésénél, hogy a magyar jogszabályok lehetővé teszik-e a fogyasztó jogi és ténybeli állapotának helyreállítását.

Ilyen körülmények között a bíróság megállapítja, hogy amennyiben a magyar szabályozás  lehetővé teszi ezen állapot helyreállítását, azt a tisztességtelen feltételekről szóló irányelvvel  összeegyeztethetőnek kell tekinteni.