Európában a nők átlagosan 1,6 gyermeket vállalnak: a születési arány az 1,26 gyermeket vállaló spanyolországi nők esetében a legalacsonyabb Európában, míg a franciaországi nők 1,84 gyermekkel a spektrum felső határán helyezkednek el – írja a World Economic Forum. 

A születésszámokat tekintve az észak és dél közötti különbség már harminc évvel ezelőtt is látható volt, amiből arra lehet következtetni, hogy nem csupán ciklikus gazdasági tényezők, hanem egyéb tényezők is közrejátszanak abban, hány gyermek születik egy országban. Az egyik faktor a családpolitika, amelynek célja a gyermekes családok támogatása és a szülők, különösen az anyák, munkába állásának segítése, legyen szó segélyekről, szülés utáni szülői szabadságról vagy a kisgyermekek gondozását szolgáló szolgáltatásokról.

Az északi országok esetében a magas termékenységi arány a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását célzó intézkedések egyik közvetett következménye. 

A családpolitika nem a születésszámok növelését célozza meg, hanem a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését. Ezek az országok különösen a nők munkahelyi helytállását igyekeznek támogatni. A nők foglalkoztatási aránya Észak-Európában a legmagasabb, Dél-Európában a legalacsonyabb, ennek ellenére mégis több gyermek születik északon, mint délen.

Fotó: Shutterstock

Ezek az adatok tehát rácáfolnak arra a néhány évtizeddel ezelőtti elképzelésre, miszerint ahhoz, hogy több gyermek születhessen, a nőknek otthon kell maradniuk. Valójában azokban az országokban jön világra a legtöbb gyermek, ahol a nők a legtöbbet dolgoznak. 

Nagyobb a nemek közötti egyenlőség Európa északi országaiban

A férfiak és nők közötti kisebb egyenlőtlenségek is szerepet játszanak abban, hogy az északi országokban több gyermek születik. Az egyenlőtlenségek délen sokkal kedvezőtlenebbek: a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek mind a munkahelyen, mind a magánszférában nagyobbak.

Egész napos gyermekfelügyelet hiányában gyakran mindkét szülő számára kihívás a munkahely megtartása, és előfordulhat, hogy egyikük kénytelen feladni a munkahelyét. A párok ezért a munka és a családi élet összeegyeztetésének hiányában halogatják a gyermekvállalást, vagy akár le is mondanak róla.

A 2007–2008-as pénzügyi válság utáni termékenységcsökkenés

A születési ráta az elmúlt három évtizedben viszonylag magas maradt az észak-európai országokban, de a termékenységi arányszám ingadozott. A 2000-es évek elején emelkedett, majd a tendencia megfordult, és a mutató 2008 után meredeken csökkent. Ez a fordulat a 2007–2008-as pénzügyi válsággal függ össze: a gazdasági recesszió és a válság következtében megnövekedett munkanélküliség valóban bizonytalanabbá tette a jövőt. 

A teljes termékenységi arányszám csökkenése az elmúlt években országonként eltérő volt. Az Egyesült Államokban a válság 2007-es kezdete és 2018 között 23 százalékkal esett, az egy nőre jutó 2,12 gyermekről mindössze 1,73-ra. Az Egyesült Királyságban a 2008-as 1,96-ról 2018-ra 1,68-ra csökkent, ami 17 százalékos zsugorodásnak felel meg. Bár Franciaország sem kivétel, a csökkenés kisebb mértékű volt – kevesebb mint 8 százalék 2008 és 2018 között –, és később is kezdődött, mivel a gazdasági recesszió hatásai lassabban érték el az országot. A válság okozta sokkot és a munkanélküliség hatásait valószínűleg tompította a nagyvonalú franciaországi szociális és családpolitika.

A  koronavírus-világjárvány és az ebből eredő gazdasági válság valóban a születések és a termékenységi arányszám visszaeséséhez vezethet. A kérdés az, hogy a csökkenés egységes lesz-e Európában, vagy erőteljesebb lesz-e a már most is a alacsonyabb születésszámú országokban.