Közélet

Felizzott a Kobasznai lőporos hordó

Európa legnagyobb lőszerraktárát rejti az álmos kis falu, Kobaszna, amely a soknevű, önjelölt entitásban, a „Dnyesztermenti Moldáviai Köztársaságban” (a „PMR”-ben, az angolul Pridnestrovian Moldovan Republicban, vagy ahogy nyugaton emlegetik, Transnisztriában), közvetlenül az ukrán határnál fekszik. Ukrajnából akár egy kisebb űrméretű aknavetővel is eltalálhatnák, ami végzetes lehetne az egész vidékre, mert a hatalmas, nagyrészt földalatti raktárakban több Hirosíma-atombombányi, sok ezer tonnányi hagyományos robbanóanyag, bomba, tüzérségi lövedék lapul.

Vajon ez a jelentéktelen falu, vagy ez a körülbelül Csongrád megye területének megfelelő, hosszan a moldáviai határ délkeleti oldalán végigfutó keskeny csík, a „PMR”, ez az el nem ismert „szökevény”-állam (breakaway state) lehet majd a következő napok, hetek, hónapok ukrajnai háborús összecsapásainak a kulcsa?

 

lőszerek
Fotó: Shutterstock

Nincs kizárva. Moszkvai körökben emlegetik a „harmadik frontot”. Az első kettő a Donbasz és délen a Herszon – Nyikolajev – Zaporizzsja háromszög. Lehetséges, hogy Kobaszna lőszerraktáraiban a háború mai szakaszában az orosz erők számára nagy fontosságú tüzérségi lőszerek, gránátok, töltetek vannak. Ám a PMR-re alapozható „harmadik frontnak” van egy nagy hátránya: a bezártság, elszigeteltség. Két, vele szemben ellenséges, a nyugati államközösségbe törekvő állam, keleten Ukrajna, Nyugaton Moldávia fogja közre.

Ugyanakkor a „PMR” mindössze 100 kilométerre fekszik Odesszától, az ukrán tengerpart kulcsvárosától, amellyel közút és vasút köti össze. És mint egy Szovjetunió-skanzen, szilárdan Oroszország-párti, őrzi azt a szovjet értékrendet, amely manapság egyre inkább áthatja a moszkvai vezetést. 

Egyes ultranacionalista körökben felemlegetik a náci megszállás, a Wehrmacht és az RSHA/Gestapo által irányított, 1941-1944-között létezett „Nagy-Transznisztriát”, amely területileg valamivel nagyobb volt a mai Moldáviánál és a két nagy ukrán folyó (a Dnyeszter és a Dnyeper) közti területet fogta át.

Legalább egy ezrednyi jól felszerelt és kiképzett oroszországi békefenntartó-státusú katona állomásozik a „PMR” területén. Korábbi, 1992-es nemzetközileg (Románia, Franciaország és Németország által) szavatolt megállapodások alapján a „PMR” bizonyos utánpótlási-kereskedelmi utakat tarthat fenn mind kelet felé, Ukrajnán keresztül, mind pedig nyugatra, Moldávián keresztül. A gazdaságilag-katonailag gyenge Moldávia – amely éppen a napokban fordult a Gazpromhoz hitelben való gázszállításokért - vélhetően megtűri a „PMR” bizonyos tranzit-tevékenységeit. Az Ukrajna felé való kiút természetesen zárva van. A „PMR”-ből már áprilisban jelentettek titokzatos robbantásokat, amelyekkel ukrán ügynököket gyanúsítottak.

Csak az Oroszországi Föderáció (OF) hadserege tudja, mi mindent őriznek ott 

– nyilván nem véletlen, hogy három éve, amikor Szergej Sojgu oroszországi védelmi miniszter moldáviai látogatásán javasolta: vigyék el, vagy számolják fel a kobasznai lőszerraktár-komplexumot. A moldáviaiak akkor nemet mondtak rá és Ukrajna sem mutatott érdeklődést az OF-javaslat iránt.

 

 Ma már a „PMR” fontos kártya, akár aduász is lehet az Ukrajna déli, fekete-tengerparti térségei elfoglalására törekvő moszkvai vezetés kezében.

 


A „PMR” voltaképpen a Mihail Gorbacsov, az utolsó, nemrég elhunyt szovjet párt- és államvezető politikájának, a Szovjetunió 1990-1991-es széthullásának a terméke. A Moldovai SzSzR ki akart szakadni a Szovjetunióból és egyesülni Romániával. Ám volt egy lakosságrész, amely ezt ellenezte (főleg a Romániával való integrációtól tartottak). Ezek az emberek áthúzódtak a Dnyeszter folyó keleti (bal) partjára, egy csaknem 300 kilométer hosszú, 15 – 35 kilométer széles csíkra és amely valóságos „Szovjetunió-skanzenné” vált létezése három évtizede alatt. Mára már nem alapvetően etnikai, hanem ideológiai meggyőződés alapján él ott a mintegy félmilliós lakosság, amelyben a három, durván egyenlő nagyságú legnagyobb csoport, az orosz, az ukrán és a moldáviai mintegy kétharmadot tesz ki. Vörös-zöld-vörös zászlóján ott a sarló-kalapácsos ötágú csillag. Államformája az „elnöki köztársaság”, azaz mindenben az elnök dönt. Évtizedek óta a nemzetközi közösség próbálkozik a megoldással – egyelőre sikertelenül. Az Ukrajna elleni orosz támadás miatt leállt a vontatott diplomáciai folyamat, az 5+2 formátumú tárgyalássorozat is. Ebben valamennyi oldal részt vett: az öt közvetlenül érdekelt, Moldávia, Transznisztria, az EBESZ (Európai Biztonság és Együttműködés Szervezete – angolul OSCE), az OF, Ukrajna, valamint a +2 megfigyelői státusú EU és az USA. A cél: rendezni a nyitott kérdéseket, Tiraszpol státusát, Transznisztriának valamiféle különállás, autonómia biztosításával a Moldáviai Köztársaság szuverenitása tiszteletben tartása alapján.

lőszerraktár
Fotó: Shutterstock


 

Egészen a február 24-én Ukrajna ellen indított támadásig repülőjáratok kötötték össze az anyaországgal Tiraszpolt, a fővárossá kinevezett kelet-moldáviai, Szeged nagyságú várost. Most ezek a repülőjáratok tudomásunk szerint leálltak. Mind Ukrajna, mind pedig a vele hasonlóan EU-tagjelölt státust szerzett – és semlegességéhez szigorúan ragaszkodó - Moldávia is lezárta légterét a Moszkvával nagyon szorosan együttműködő, de facto az OF részének tekintett Transznisztria polgári és katonai szállítógépei előtt.

Moszkva a minap Szergej Lavrov külügyminiszter útján komoly figyelmeztetést küldött Moldávia vezetésének, amely az OF felfogása szerint nem akar közvetlen párbeszédet Transznisztriával, mert Kisinyov a kérdés „nem diplomáciai” megoldásában reménykedik. „Mindenkinek tisztában kell lennie, hogy (Transznisztriában) ott vannak a békefenntartónk, a katonáink, akik Európa legnagyobb lőszerraktárát őrzik Kobasznéban… Bármilyen, a katonáink biztonságát veszélyeztető lépést úgy tekintünk, mint az Oroszországi Föderáció elleni támadást” – mondotta.


Magyarán: szikrázva ég a gyújtózsinór, kirobbanthatva egy újabb tűzfészket, amely a NATO-tag Romániát – és a Tiraszpoltól légvonalban alig 450 kilométerre lévő, 2016 óta működő román-amerikai rakétaelhárító rendszert (Deveseluban) is veszélyeztetheti. Deveselu Aegis-Ashore rendszere egyébként a keletről (Észak-Koreából, Irán felől) várható ballisztikus rakéták ellen Magyarországot is védi.


 

Cobasna Transznistria ukrajnai háború moldávia lőszerraktár
Kapcsolódó cikkek