Sem a munkahelyteremtésre, sem az energetikai átalakulásra nem gyakorolt nagyobb hatást a széntermelő régiók számára adott uniós támogatás – derül ki az Európai Számvevőszék (ESZ) szerdai jelentéséből.
A helyzet ugyan összességében javult, ám a szén továbbra is jelentős üvegházhatású gázt kibocsátó forrás több uniós országban. Ezért az ESZ szerint
sürgető az Igazságos Átmenet Alap eredményes és hatékony felhasználása, ami enyhítheti a klímasemlegesség irányába történő átmenet társadalmi-gazdasági hatásait a szénorientált régiókban.
Az európai szénipar évtizedes hanyatlása mellett a 2014–2020-as uniós költségvetés idején ezek a térségek az uniós kohéziós alapokra számíthattak, amelyek mintegy 12,5 milliárd eurót biztosítottak a hét ellenőrzött szénorientált régiónak. Azonban hiába csökkent nagymértékben a kitermelés, a szén elégetése még 2019-ben is az uniós karbonkibocsátás 15 százalékát tette ki.
A közelmúltban aláírt uniós zöldmegállapodás is leszögezi, hogy a 2030-as klímapolitikai célok eléréséhez elengedhetetlen a szén fokozatos kivonása, ahogy annak eléréséhez is, hogy a kontinens 2050-re klímasemlegessé váljon. A 2021–2027-es költségvetéssel összhangban
2021 júniusában hozták létre az Igazságos Átmenet Alapot, mely a ciklus során 19,3 milliárd eurót szán a klímasemlegesség felé történő átmenet által leginkább érintett régiók és ágazatok segítésére.
Nikolaos Milionis, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag szerint az Igazságos Átmenet Alap az uniós zöldmegállapodás egyik legfontosabb összetevője, ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy segítségével elháruljanak a szénről való átállás akadályai, különösen az Ukrajnával szemben indított orosz invázió miatt keletkezett energiapiaci feszültségek idején.
A széntermelés visszaesése az ágazatban dolgozók számát is csökkentette. Bár bizonyos területeken – például Lausitzban (Németország) és Sziléziában (Lengyelország) – ezt sikerült a munkások természetes fluktuációja, valamint nyugdíjba vonulása révén elérni, máshol, például Morva-Sziléziában (Cseh Köztársaság) a szénbányászati vállalatok kénytelenek voltak leépítéseket végrehajtani. Bár ezek
a szénipari dolgozók részt vehettek uniós finanszírozású képzésekben, részvételi adatok híján ezen képzések hatását nem lehet megállapítani.
A számvevők nem találták jelét annak sem, hogy az uniós finanszírozás eredményeként létrejött projektek ezekben a régiókban erős hatást gyakoroltak volna a megújulóenergia-termelési kapacitásra. Ugyancsak szerény vagy nem számszerűsíthető hatással jártak az energiamegtakarítást ösztönző uniós pénzekből megvalósított beruházások is.
Az ESZ szerint
az Európai Bizottság nem végzett megfelelő elemzést sem arról, hogy a korábbi uniós finanszírozás milyen eredményeket ért el ezekben a régiókban, sem pedig a fennmaradó szükségletekről,
mielőtt javaslatot tett volna az Igazságos Átmenet Alapra. Ezért megvan annak a kockázata, hogy a források elköltése ellenére az átállás ténylegesen nem történik meg. Ezt a korlátozott időkeret még inkább fokozza, ugyanis a források legnagyobb részét 2023 végéig le kell kötni, és 2026 végéig fel is kell használni, miközben az Ukrajna elleni orosz támadás hátráltathatja a lemondást a szénről.
A jelentés szerint több európai országban – például Németországban és Lengyelországban – a belföldi bányászatot egyszerűen importra cserélték. A szén továbbra is fontos forrása maradt az üvegházhatású gázoknak, különösen Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Bulgáriában, Németországban, Szlovéniában és Romániában. A számvevők emellett megállapították, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a bezárt vagy felhagyott bányák metánkibocsátására.
