Olaszország új jobboldali kormánykoalíciója hidat építene Szicília és a kontinens összekötéséhez, ám a beruházásnak legalább annyi ellenzője van, ahány támogatója, és még az sem biztos, hogy az államnak van elég pénze egy ilyen óriásprojektre – írta a Financial Times.
Fotó: Alchetron
Szicília Olaszország legszegényebb és legkevésbé fejlett régiója. A drága repülőjáratok mellett csak komppal lehet megközelíteni, ez az egyetlen megbízható módja annak, hogy a lakosság és az áruk eljussanak a kontinensre, ez a függőség pedig elszigeteltséghez és elhanyagoltsághoz vezetett.
Giorgia Meloni miniszterelnök kormánya ezt a problémát egy híd megépítésével oldaná meg:
a Messina-szoroson átívelő, 3,3 kilométer hosszú, több milliárd eurós beruházással végre beindulna Szicília gazdasága, Olaszország pedig kulcsfontosságú szerepet kapna „az Afrikába vezető út kapujaként”.
Az új jobboldali kormánykoalíció nem az első, amelynek a hídépítés az eszébe jutott. Ez talán Európa legrégebbi koncepciós projektje, és már a rómaiak képzelőerejét is foglalkoztatta, de a beruházás csak 2006-ban, a Berlusconi-kormány idején kapott zöld utat. Pár évvel később, a 2012-es államadósság-válság idején azonban felfüggesztették, majd hivatalosan is törölték a projektet. Ezt indítaná újra Meloni kormánya.
Abban bíznak, hogy az építkezés két éven belül el is kezdődhet, Matteo Salvini infrastrukturális miniszter pedig ezért múlt hónapban Brüsszelbe utazott, hogy pénzügyi támogatást kérjen a vállalkozáshoz Adina Valean európai közlekedési biztostól. Azonban felmerül a kérdés, hogy az adósságban úszó olasz államnak valóban bele kell-e fognia olyan gigaberuházásba, amelyet valószínűleg csak hitelből tud finanszírozni.
Bár a szicíliai üzleti közösség lelkesen várja, hogy az építkezés újra sínen legyen, azonban nem mindenki ilyen bizakodó. Messinában, a híd egyik lehetséges végénél a projekt legutóbbi bejelentése egy 20 ezer fős tüntetést robbantott ki, a szkeptikusok pedig arra készülnek, hogy most újraindítják a beruházás elleni harcot.
Szicíliát Olaszország többi részétől külön álló területnek tekintik, és a híd – egy fizikai kapcsolat – egyesítené a kontinenssel. A választók azonban attól tartanak, hogy a projekt úgy fog végződni, mint minden közműépítés a szigeten, és a végtelenségig elakad. Nem a munkálatoktól félnek, hanem attól, hogy a projekt egy pénznyelővé válik
– nyilatkozta Federico Basile, Messina polgármestere.
A hídprojekt támogatói hatalmas munkahelyteremtő programnak és turisztikai beruházásnak tekintik az építkezést, Szicíliának a kontinenshez való csatolása pedig szerintük fellendítené a szigetet, vonzóbbá tenné a befektetéseket, és biztosítaná, hogy Dél-Olaszország még nagyobb befolyást szerezzen a földközi-tengeri kereskedelemben.
Az ellenzők úgy látják, hogy a projekt felesleges, az erre fordított pénzeket pedig sokkal jobban lehetne felhasználni helyi fejlesztéseknél:
az autópályák és a vasút felújításával a helyi közlekedést tennék költséghatékonyabbá, a kompjáratok bővítése megerősítené teherszállítást és a kapcsolatot a kontinenssel, míg a helyi volt NATO-reptér átalakítása megoldaná a kereskedelmet Európa többi részébe.
Emellett a helyszín is problémás, ugyanis a hosszú függőhídnak nemcsak a széllel és a tenger mozgásával kellene megbirkóznia, hanem a helyi szeizmikus aktivitással is. A térségben gyakori földrengések miatt problémás a tervezés, a kivitelezés költségei pedig az égbe szökhetnek – amin a helyi maffia befolyása sem segítene.
