Heves vitákat vált ki Ukrajnában a korrupcióellenes fellépés, miután számos reformer üzletember is az intézkedések célpontjává vált. A korrupcióellenes fellépés szigorával szemben az amerikai és a brit külügyminisztérium és több ukrán aktivista is fogalmazott meg kritikát.
A korrupció régóta probléma Ukrajna számára, s ezen csak keveset javított a 2014 óta eltelt időszak: a Transparency International korrupcióérzékelési listáján a 2014-es 142. helyről a 122. helyre kúszott fel 2021-re az ország. A kritikusok szerint azonban a jelenség ellen fellépő hatóságok sokszor nem a valóban korrupt szereplőket, hanem a 2014-es forradalom után a kormányzathoz reformer célokkal csatlakozó üzletembereket célozzák. Véleményük szerint
az ellenük indított eljárások azt a veszélyt hordozzák, hogy a tehetséges emberek a jövőben nem fogják megkockáztatni, hogy az államnak dolgozzanak.
Katja Rizsenko, a Transparency International ukrajnai vezetője szerint bár az mindenképpen jó jel, hogy a korrupcióellenes hatóságok a háború ellenére is hajlandók nagy nevek után nyomozni, szükség lenne az ukrán neve alapján képzett betűszó alapján csak NABU néven emlegetett hivatal működésének felülvizsgálatára. Egy, a hatóságok felállításában fontos szerepet játszó egykori hivatalnok pedig arról beszélt, hogy sokszor kerülnek célkeresztbe vállalatvezetési problémák a nyílt korrupció helyett.
A NABU nem kívánta kommentálni a vitát összefoglaló The Guardian észrevételeit, de közölte, hogy csak a bizonyítékokat követik az állami könyvvizsgáló szervek adatai alapján, példaként hozva fel az egyik sikeres vizsgálatukat: egy 500 millió hrivnyás (több mint 4,5 milliárd forint) privatizáció szabálytalanságait tárta fel, amelyet egy volt tisztviselő szervezett a vádak szerint.
A kritikusok az európai uniós csatlakozásra pályázó ukrán hatóságok túlbuzgóságának okaként is az uniós hatóságok lenyűgözésének szándékát nevezik meg, míg
mások a szovjet érából származó, a profitra gyanakodva tekintő gondolkodásmód alkalmatlanságát kárhoztatják.
Ugyanakkor az orosz invázió árnyékában a közvéleményt elsősorban nem a gazdag üzletemberek elleni eljárások kötik le, ám a háborús nyerészkedéssel kapcsolatos vádakra is reagálni kell. A korrupcióellenes üzenettel megválasztott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök zéró toleranciát hirdetett a korrupcióval szemben, és januárban a kormány tizenöt tagja mondott le több, nagy nyilvánosságot kapó és felső vezetőket is érintő razziát követően.
A korrupcióellenes harc politikai manipulációjának látszata azonban elriaszthatja a befektetőket és a nemzetközi szervezeteket – mint a Nemzetközi Valutaalap – az ország támogatásától, mivel a jog uralmával kapcsolatban vet fel kérdéseket.
A The Guardian összefoglalója három esetet ismertet, amelyekben a korrupcióellenes harc félrecsúszhatott. Ezek közül az első Andrij Koboljevé, aki az állami gázvállalat, a Naftogaz élén állt 2014 és 2021 között, és akit
akár 12 év börtönre is ítélhetnek, ha bűnösnek találják a vádakban, amelyek szerint 2018-ban félrevezette a cég igazgatótanácsát, hogy busás bónuszt vehessen fel.
A jelenleg elektromos nyomkövető viselése mellett szabadlábon védekező üzletember ellen öt év nyomozást követően, január 18-án emelt vádat a NABU, mondván, gyakorlatilag 229 millió hrivnyát (több mint 2 milliárd forint) sikkasztott el 2018-ban, miután a Naftogaz győzött egy arbitrációs ügyben a Gazprommal szemben. A stockholmi döntés 4,6 milliárd dollárt hozott az ukrán cég konyhájára. Az igazgatótanács pedig beleegyezett, hogy az összeg 1 százalékát kiossza mintegy 40 dolgozó között jutalomként. Koboljev ennek mintegy a felét tehette zsebre, miután 2018-ban 10 millió dollárt, a 2021-ben pedig 12 millió dollárt kapott.
A vád szerint azonban a jutalom megsértette az állami vállalatok vezetőinek bónuszát limitáló szabályokat, és az igazgatótanács félrevezetésével vádolja Koboljevet, aki tagadja a bűnösségét, mondván, ő értesítette a szabályozásról az igazgatótanácsot, amely független jogi tanács igénybevételével döntött a bónuszról.
A vezetőt védelmébe vette Clare Spottiswoode egykori brit gázszabályozó és a Naftogaz igazgatótanácsának volt elnöke is, aki szerint a döntés a bónuszról egyhangú volt, és előtte jogi tanácsot is kértek. Két további igazgatótanácsi taggal közösen jegyzett közleménye szerint Koboljev bátor vezetése nélkül nem születhetett volna meg az elképesztő siker. Spottiswoode elmondása szerint őt nem kérdezték meg az ukrán hatóságok az ügyben.
A NABU lépését kritizálta a hatóságot felügyelő civil testület élén álló Mark Szavcsuk is, szerinte ugyanis az ukrán cég 4,6 milliárd dollárt nyert az ügyön, és kár nem keletkezett, ezért abszurd az ezt elérő vezető megvádolása. Az ügyben a bíróság 229 millió hrivnyás óvadékot határozott meg, de a NABU további időre vonatkozó kérését nem hagyta jóvá.
A hatóságnak szerdán vagy el kell engednie az ügyet, vagy tárgyalásra vinnie.
Koboljev irányítása alatt a veszteséges Naftogazbó az ukrán állam bevételeinek 15 százalékát biztosító vállalat született. Védelmében megszólalt az egykori kijevi amerikai nagykövet, John Herbst is, aki levelében arról írt, hogy a megvádolt cégvezető iparági tudásával segítette az Oroszországgal szembeni szankciók kialakítását.
Egy másik ügyben Jevhenij Dikhnét öt év börtönre ítélték, amiért a Boriszpil repülőtéren adott ki területeket különböző magánvállalkozásoknak ahelyett, hogy ezt az állami közbeszerzési tenderek keretében végezte volna, ami akár két évig is tarthat.
Bár személyes nyeresége ebből nem származott, az államot a vádak szerint 15,7 millió hrivnyás (több mint 140 millió forint) veszteség érte.
A harmadik ügyben Andrei Pivovarszkij egykori infrastrukturális miniszter a vádlott, aki 30 millió dollárral rövidíthette meg az államot, amikor 2015-ben úgy döntött, hogy a Pivdennij kikötő illetékeinek csak a fele menjen a kikötőket felügyelő hatósághoz, míg a másik felét magánvállalatok kapják meg azzal a feltétellel, hogy azt a kikötők karbantartására fordítják.
Az egykori tárcavezető feladata volt ekkor az ukrán gazdaság deregulációja, és állítása szerint a reformokról értesítette az igazságügyi tárcát is. A vádak között nem szerepel, hogy bármiféle magánjellegű haszonhoz jutott volna, de a NABU szerint csak egy állami vállalkozás jogosult kikötői díjakról dönteni. Pivovarszki óvadék ellenében szabadlábon védekezik a vádak ellen.
Koboljev egy washingtoni támogatója szerint az eljárások mögött álló motivációtól függetlenül katasztrofális hatással járna egy prominens reformer elítélése és bebörtönzése. A Koboljevnek kifizetett bónusz moralitásától függetlenül egy esetleges elmarasztaló ítélet jelentősen korlátozná Ukrajna képességét, hogy okos és becsületes embereket vonzzon az újjáépítés vezetésére.
A vezető szerint a NABU ahelyett, hogy a valóban kenőpénzeket elfogadó embereket kapná el, olyan reformerekre vadászik, akik sosem fogadtak el csúszópénzt. Ez a jogállamba vetett bizalmat pusztítja el, ami a befektetőket is elriaszthatja.
