Megroppanthatja a jelenleg ismert EU gerincét a teher, az átrendeződés, amely Ukrajna és a többi (potenciális) tagjelölt csatlakozásával a nyakába szakadna. Csupa szegény országról van szó, amelyeknek a vezetői tartják a markukat a bőségesen csordogáló EU-pénzek reményében.
A pénzszűkében lévő európai integrációs szervezet, de Európa egésze is keresi a megoldást, lásd a minapi granadai csúcstanácskozást, amelyen a várt egység helyett inkább a széthúzás, a véleménykülönbségek domináltak. Nyafogással ért véget a granadai mészárszék – írta a Politico. Az EU amúgy sincs a legjobb passzban, az apparátust, akárcsak az Európai Parlament (EP) tagjait (MEP), aggasztja a jövő évi választások bizonytalan kimenetele, az európai (szélső)jobboldal nem kizárható előretörése is.
Borulnak az uniós programok
Több mint 250 milliárd eurós pluszkiadást jelent az új tagok hulláma az EU-nak. Ezt a pénzt a jelenlegi EU-tagoknak kell összeadniuk, mindenekelőtt a stagnáló gazdaságú
Németországnak, a legnagyobb nettó befizetőnek, amely 2021-ben több mint 21 milliárd eurós pluszátutalást teljesített az EU-számlára.
A fő haszonélvező Ukrajna, amely a 250 milliárd euró több mint kétharmadára tarthat igényt. Kijev csatlakozása felborítja az EU közös agrárpiacát-politikáját, a CAP-ot, az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal), annak részeit, a tiszta vizet-levegőt, az egészséges élelmiszereket a fogyasztóhoz eljuttató Farm to Fork és a biológiai sokféleséget előmozdító Biodiversity stratégiákat. És akkor még nem volt szó az ukrajnai újjáépítés költségeiről, amelyekről ma kevesen akarnak beszélni a helyzet, a donorok bizonytalansága, vonakodó elköteleződése miatt. A háború további menetét, az esetleges béketárgyalások kimenetelét felelős európai politikus ma nem jósolgatja.
Kicsit úgy áll a helyzet, mint a mondásban: ne igyál előre a (még le nem ölt) medve bőrére. És a medve köszöni szépen, viszonylag jól van. Eddig a vártnál szívósabban élte túl a nyugati szankcióhullámokat, és hatalmas tempóban állította át – igaz, változó sikerrel – a gazdaságát, mindenekelőtt energiahordozó exportját a „keleti vágányra”. A földrajzilag Európához sorolt medve távolból, de figyelmesen követte a granadai eseményeket – és egy rakétájával a minap több mint ötven embert ölt meg Harkov mellett, amiről mélyen hallgat a Kreml-közeli média.
Jön a tél
Ukrajna gazdasága, a tavalyi, legalább egyharmados GDP-visszaesés után, kijevi kormányforrások szerint 2023 első hét hónapjában 2,2 százalékkal nőtt – jelenti a CNN a Reutersre hivatkozva. A Világbank óvatosabb, 2023 egészére legfeljebb félszázalékos bővülést prognosztizál, ami alacsony szinten való stagnálást jelent. Tegyük hozzá: az ukrajnai helyzetről szóló statisztikák, éppen a források bizonytalansága miatt, nagy tűréshatárokkal értelmezendők.
Jön a tél, amikor az oroszok várhatóan ismét az ukrán energiabázist fogják bombázni, hogy a lakosságot szembefordítsák az egyre idegesebb vezetéssel,
Zelenszkij elnökkel, akivel szemben érezhetően megnőtt a Nyugat, mindenekelőtt a támogatásban kulcsfontosságú Biden-kormányzat gyanakvása. Macron francia elnök és Scholz német kancellár verseng az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásban az európai elsőségért, azonban az USA csendben igyekszik csökkenteni elkötelezettségét.
Kettős teher
Az amerikai bizalmatlanságot mindenekelőtt a kijevi vezetés optimista helyzetjelentései és a harctéri valóság közti táguló hézaggal magyarázzák – persze nem hivatalosan. Európa kezdi felfogni, hogy
ha jövőre visszatér a Fehér Házba Donald Trump, a helyzet gyökeresen megváltozhat, Brüsszel számára rossz irányba fordulhatnak a dolgok.
Ezt a bizonytalanságot tetézi a biztos vállalás, hogy az EU nagy szerepet fog játszani (a maradék?) Ukrajna újjáépítésében, a tehervállalásban és Kijev (és további legalább nyolc potenciális tagjelölt) EU-taggá válásának támogatásában.
A két folyamat időben nagyjából párhuzamosan következhet be, ami nem jó hír sem Brüsszelnek, sem Berlinnek és Párizsnak, mert hatalmas erőforrásokat fog lekötni egy olyan időszakban, amelyet a jövő történetírói vélhetően nem az EU legjobb periódusai között fognak említeni. A világgazdasági átrendeződés, Oroszország mint szállító kiesése folytán Németország és az unió többi állama pótlólagos energiaköltsége (ennek folytán termékei/szolgáltatásai magasabb önköltsége, csökkenő világpiaci versenyképessége) megváltoztathatja a nyugati erőviszonyokat elsősorban az USA, de Japán, Dél-Korea javára is.
