Szerbiában a statisztikák szerint évente 50 millió liter pálinkát főznek, ebből 30 milliót a hivatalosan bejegyzett lepárlókban készítenek, a többit házilag, úgymond „saját szükségletekre”. A hatmilliós országban közel ezer bejegyzett pálinkafőzde működik. A legismertebb szerb töményital a szilvapálinka, azaz a sljivovica.
Az utóbbi években az ország pálinkakivitele gyors, évi 20 százalékos tempóban bővült. Horvátország, Bosznia-Hercegovina, az Egyesült Államok és Montenegró mellett a nagy exportpiacok közé tartozó vevők Lettország, Litvánia és Azerbajdzsán.
Az utóbbi időben leegyszerűsítették a pálinkafőzdék bejegyzésének adminisztrációját, ennek köszönhetően évente 50-100 egység kap hivatalos engedélyt a pálinkafőzésre. A legtöbb kifőzde tulajdonosa egyébként csak melléktevékenységként foglalkozik a lepárlással.
A legtöbb pálinkát szilvából főzik, a tölgyfa hordóban érlelt szerb szilvapárlat, a sljivovica 2022-ben felkerült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) szellemi világörökségi listájára.
A szervezet a szilvaalapú párlat hagyományos elkészítési módjának ismeretét, a fogyasztásához kapcsolódó társadalmi gyakorlatot, annak kultúráját vette fel a listára, azaz nem magát a terméket.
Az UNESCO a megőrzendő hagyományokat ismeri el, de a szilvapálinkának ez így is jó reklámot jelent.
A sljivovica Szerbia központi részén minden háztartás „kötelező tartozéka”, ünnepségek, keresztelők, esküvők, temetések kihagyhatatlan kísérője. Mértékletes fogyasztása sokak szerint egészséges. A lázat és a megfázást is gyógyítja kedvelői szerint, de egyéb panaszok enyhítésére is ajánlják.
Az országban termett szilva mintegy 70 százalékából (400-500 ezer tonnából) pálinka készül. Készítenek gyenge, 5-10 százalékos párlatot, melyet sumadijai teának hívnak és melegen, cukorral, a forralt borhoz hasonlóan fogyasztják. De készül belőle igen erős, 70 százalékos alkoholtartalmú párlat is. Általában a nemzeti ital fogyasztására alkalmas kis üvegecskéből, fityókából isszák.