Mindenki ballisztikus rakétaelhárítókat akar venni

Április 13-án 120 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta indult el Irán felől el Izrael irányába – állítják az amerikaiak és az izraeliek. Az amerikai SM-3 és az izraeli Arrow elfogórakéták majdnem mindet megsemmisítették, így a Vaskupola rendszer számára csak a drónok és a kisebb rakéták semlegesítése maradt. 

A korábbi hónapokban az amerikai haditengerészet rombolóiról kilőtt elfogórakéták állították meg a jemeni húszik által a Vörös-tengeren hajó elleni ballisztikus rakétákat, míg Ukrajnában az amerikai gyártmányú MIM–104 Patriot rendszerek fejlett orosz Iszkander- és Khinzal-rakétákat lőttek le.
A Reuters által megkérdezett szakértők szerint így új fegyverkezési verseny alakult ki, globálisan is megugrott a kereslet a ballisztikus rakétavédelmi rendszerek iránt. Ennek legfőbb haszonélvezője az amerikai Lockheed Martin és a Raytheon lehet. Európában például 

• Hollandia, 
• Németország, 
• Svédország,
• Lengyelország 
• és Románia 

már működteti a Raytheon által gyártott Patriot rendszereket, jelenleg ez a legelterjedtebb nyugati fejlett ballisztikus rakétavédelmi rendszer.

Szaúd-Arábia évek óta használja a Patriotokat a húszik támadásainak kivédésére, továbbá az Egyesült Arab Emírségekkel közösen működtetik a Lockheed Martin Terminal High Altitude Air Defense (THAAD) nevű új generációs rendszerét. Kuvait, Katar és Bahrein is rendelkezik Patriot-elemekkel, és Omán is érdeklődik a rakétavédelem iránt.
Az Egyesült Államokban a Lockheed Martin áprilisban 17,7 milliárd dolláros szerződést nyert el a Ground-Based Midcourse Defense (GMD) nevű program következő generációs elfogórendszerére. Ennek feladata az Egyesült Államok ellen irányuló interkontinentális ballisztikus rakéták kiiktatása lesz.

A globális fegyverkezési verseny azonban várhatóan Ázsiában robban be leginkább, hiszen Kína őrült tempóban hajtja a hadiiparát. Egy 2023-as Pentagon-jelentés szerint a Népi Felszabadító Hadsereg mintegy 500 DF-26 rakétával rendelkezik. Ezeket több ezer kilométeres távolságban lévő célpontok pontos támadására tervezték. 

Ez azt jelenti, hogy kényelmesen elérik az amerikaiak Japánban, illetve a Guam szigeten lévő támaszpontjait – mindössze 20-30 perc áll rendelkezésre kiiktatásukhoz. Szakértők szerint Kína katonai fölényre törekszik a térségben, így ha Peking azt látja, hogy új rakétavédelmi rendszereket telepítenek az amerikaiak szövetségesei, az csak olaj lesz a tűzre; még jobban felgyorsítja fegyverkezését. 

Drágábbak az elfogó rendszerek, mint maga a ballisztikus rakéta

A ballisztikus rakétavédelem úgy működik, hogy a támadó fegyvert akár indításkor, akár repülés közben észleli, majd egy felszíni radar segítségével egy elfogórakétát irányít a célponthoz. 

Az elfogás történhet a légkörben vagy az űrben, viszont mindegyik terület más-más hardvert igényel. A légkörön kívül például a légterelő szárnyak értelemszerűen nem működnek – az elfogórakétákat itt kis, kormányzó-rakétákkal kell felszerelni. 
A szükséges nagy teljesítményű számítógépek, a messzire látó radarok és a telefonoszlop nagyságú rakéták nem olcsók, együttesen dollármilliárdos nagyságrendűek – a gazdag országok játékszerei ezek. 

Az Egyesült Államok például 2022-ben 5,3 milliárd dollár értékben engedélyezte a Patriots és a THAAD rendszerek eladását Szaúd-Arábiának. A csendes-óceáni térségben Japán, Ausztrália és Dél-Korea engedhet meg magának ilyen költséges berendezéseket. 

Április közepén Ausztrália bejelentette, hogy 500 millió ausztrál dollár (328 millió dollár) értékű szerződést kötött a Lockheed Martinnal a repülőgépek és rakéták követésére és megsemmisítésére szolgáló Joint Air Battle Management System szállítására. Szakértők szerint egy ballisztikus rakéta ára gyakran sokkal alacsonyabb, mint az azt semlegesíteni hivatott rendszer. A költségek mérlegelésének persze nem ez a helyes módja. A kulcsfontosságú infrastuktúrát, a parancsnoki központokat bármi áron meg kell védeni.