Érdemes elfoglalniuk az ukránoknak a kurszki atomerőművet?

Hatalmas nyomás nehezedik Rafael Grossira, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IEA) vezérigazgatójára mindkét, az ukrajnai konfliktusban, a kurszki ukrán támadásban ellenérdekelt oldalról. Grossi idén augusztus végén meglátogatta a Kurszki Atomerőművet, és még a helyszínen, az erőmű mellett lévő Kurcsatov városban nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A fő kérdésre, el akarják-e foglalni az ukránok Kurszk atomerőművét, természetesen nem válaszolt, nem is az ő dolga.

Legalább annyi tényező szól az erőmű elfoglalása ellen, mint mellette. Az egyik érv technikai: hiába foglalnák el az ukránok az erőművet és akár működtetnék is, az ott generált áram nem köthető be Ukrajna hálózatába – mert ez utóbbit 2022-ben átállították az oroszországitól különböző európai rendszerre – derül ki a The Moscow Timesban publikáló szakember, Dmitrij Gorcsakov írásából. 

Emiatt kaphat Ukrajna áramot a magyar rendszerből is most, amikor az ország áramgeneráló képessége a háború előttinek a negyedére csökkent az orosz légitámadások folytán. Az ukránok még egy további okból sem tudnák működtetni az erőművet: nincs meg az ehhez szükséges szakembergárdájuk. Az elfoglalás mellett szólhat ugyanakkor az, hogy két, még a szovjet időkben épült nagyfeszültségű (750 és 330 kilowattos) távvezeték köti össze az erőművet az ukrajnai Szumi várossal – viszont arról nincs információ, hogy ezek működőképesek-e.

Zavaros ukrán magyarázatok

Maguk az ukránok számos, egymásnak ellentmondó magyarázattal szolgáltak a a kurszki ellentámadás céljait illetően. Zelenszkij elnök emlékezetes mondata: foglyok ejtésével feltölteni a hadifogoly-cserealapot és esetleg javítani Kijev pozícióját a jövendőbeli tárgyalásokon. Az elnök legújabb verziója: ütközőzónát létrehozni Oroszország területén. 

Grossi szerint nőtt egy nukleáris incidens veszélye. A sajtóértekezleten elhangzott, hogy látott az erőmű területére hullhatott drón-roncsokat. Arról azonban nem beszélt, hogy ezek ukrán vagy orosz drónok voltak-e – valószínűleg ukránok. Az Interfax-Russia hírügynökség meg is jegyezte: Grossi még nem kész arra, hogy „rámutasson a felelősökre”. A TASZSZ kiemelte az IAEA-vezér a látogatás után elhangzott szavait, hogy 

A Kurszki Atomerőmű egyelőre legalább 30 kilométerre van a behatoló ukránok és a területvédő oroszországi alegységek zegzugos frontvonalától. Két részből áll, a múlt század 60-70. évei technológiai színvonalán épített Kurszk 1. négy RBMK-típusú reaktorából és a most épülő Kurszk 2. két, egyenként 1200 megawatt teljesítményű modern, az új paksiakéhoz hasonló, nyomottvizes VVER-TOI típusú reaktorából. Némi reményre ad okot, hogy moszkvai jelentések szerint – amelyeket egyes nyugati elemzők is alátámasztanak – a kurszki területen a frontvonalak befagytak, az ukrán nyomulás lefékeződött.

Az ukrán tüzérség simán eléri az atomerőművet

Ami nem jelenti a veszély elhárulását, hiszen az erőmű bőven 

• az amerikai gyártmányú HIMARS-ek irányított rakétái hatótávolságán belül van. 
• Sőt a németektől kapott PzH 2000-es ágyútarackok vagy az ukrán hadseregben működtetett hasonló, gumikerekes CAESAR 155 milliméteres messze hordó ágyúk is – irányított, rakéta rásegítéses gránátokkal – elérhetik az erőmű területét. 

Fogasabb kérdés, hogy az ukránok az amerikaiaktól kapott, GPS-jelekkel irányítható GBU-39/B-s 250 fontos (körülbelül 123 kilogrammos), akár 110 kilométert is a levegőben megtenni képes SDB-siklóbombákkal – amelyeket még meglévő MiG–29-es vagy Szu–27-es vadászbombázóik fedélzetéről indíthatnak jóval tízezer méter feletti magasságban, még bőven ukrán területről – mekkora veszélyt jelentenek a kurszki atomerőmű leállított reaktoraira és az egyetlen, még működő reaktorra. 

• Az SDB-siklóbombák robbanóteste csaknem 100 kilogramm, a HIMARS 227 milliméteres kaliberű sztenderd rakétáé kilencven kilogramm körüli, mindkettő meg tudja rongálni az RBMK reaktortartályt vagy a hozzá csatlakozó hűtő-szabályzó berendezéseket. 
• Az ukrán hadsereg jelenleg legnehezebb rakétafegyvere, a 268 kilogrammos robbanófejet hordozó, 300 kilométeres hatótávolságú taktikai ballisztikus rakétája, az MGM 140-es ATACMS kurszki bevetéséről, jelenlétéről még nem érkezett hír.

Oroszország légi fölényben van. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Ukrajna területéről levegőből, repülőgép-fedélzetről indított cirkálórakéták, például az angol–francia Storm Shadow-k nem érhetik el az erőmű atomreaktorait. Számos nyugati politikus sürgeti Biden elnököt, hogy engedélyezze az amerikai alkatrészeket tartalmazó – például a Storm Shadow módosított, meghosszabbított hatótávolságú változatai – bevetését távolabbi oroszországi célpontok, például Moszkva ellen. 

Mit kell tudni Kurszk atomerőművéről?

Az első két kurszki RBKM-típusú reaktort, amelyek a múlt század hetvenes éveiben kezdtek el működni, és amelyek kitöltötték az előírt, majd meghosszabbított élettartamot, az oroszországiak már végleg leállítottak. A 3. számú reaktor technikai karbantartás miatt le van kapcsolva a hálózatról. A 3. és a 4. számú, a két leállítotthoz hasonló, de még működőképes „csernobili típusú” RBMK-reaktorokkal felszerelt erőműblokk még nincs védve olyan speciális pajzzsal (mint a későbbi VVER-modellek), amely megvéd a nagy erejű becsapódásoktól, akár egy kisebb személyszállító repülőgép közvetlenül a reaktorra zuhanásakor fellépő, a reaktort károsító erőktől. 

A Kurszk 2. új, első, 1200 megawattos reaktorát tavaly ősszel már a helyszínre szállították, de a helyére való beemelésre még nem került sor. Ez nem jelenti, hogy a Csernobil-típusú RBMK-reaktorokon nincs felülről védő pajzs. Csernobilban a 4.-es reaktor robbanásakor a csaknem ezertonnás, acélból és vasbetonból épített védőpajzs darabokra szakadt.