Szebenyi István hadszíntérkutató társaival néhány nappal ezelőtt Ausztriába utazott azért, hogy közelebb kerüljön az 1. huszárhadosztály utolsó második világháborús napjainak feldolgozásához – írja a Feol.
Igyekezett végigjárni a huszárok egykori útvonalát, szálláshelyeit, hadifogságuk helyszíneit. Adatokat kívánt gyűjteni készülő új könyvéhez, és természetesen nem hagyta otthon a mágnest és az ásót sem.
Az 1. huszárhadosztály életben maradt egységei a szovjetek Bécs ellen, 1945. március 16-án indított nagy tavaszi előretörése elől Ausztria felé, harcolva hátráltak. Miután átlépték a határt, abban a reményben folytatták visszavonulásukat, hogy talán sikerülhet nekik az amerikai csapatok előtt letenni a fegyvert. Ezt a tervüket végül megvalósították. Szebenyi István korábbi kutatásai alapján tudta, hogy
a salabergi kastély volt a hadosztály utolsó parancsnoksága, erről többféle visszaemlékezés is árulkodott.
Bár sokan kételkedtek a vállalkozás eredményességében, ő hitt benne, hogy megtalálhatja a hadosztály dokumentációját, naplóját tartalmazó, egykor elásott ládát. Igaza lett, a magyar ételhordó katonaláda bádogbelseje viszonylagos épségben őrizte meg az iratanyagot.
A nagyjából húsz kilogrammnyi dokumentumanyag jelenleg a helyi polgármesteri hivatal egy száraz helyiségében van,
ott, ahol a többi fontos iratot is őrzik. Szebenyi István azt mondja, ott kellett hagyni a ládát, nem hozhatták el, a következő feladat már diplomáciai jellegű lesz. Reméli, hogy a Honvédelmi Minisztérium mielőbb megteszi a szükséges lépéseket, ő csak annyit kér, ott lehessen, amikor a ládát reményei szerint majd a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban felnyitják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.