Ukrajna: Putyin eltökélt, feltételeket szab a Nyugatnak

Putyin oroszországi elnök feltételei a Nyugatnak, ami az ukrajnai háborúban a tűzszünetet, a befejezést illeti: a NATO álljon le a keleti bővítéssel (ami a volt szovjet tagköztársaságokat, a többi között Ukrajnát, Grúziát, Moldáviát, Örményországot illeti, és állítsanak le bizonyos, Oroszország elleni szankciókat. 

Mindezt adják írásba – a Reuters hírügynökség moszkvai irodája jelentette három, az amerikai–oroszországi tárgyalások menetét, a moszkvai vezetés gondolkodásmódját ismerő forrásra hivatkozva. Ezek a feltételek ötvözhetők az oroszországi propaganda-központok által bizonyos nyugati médiumokhoz kiszivárogtatott térképekkel Ukrajna, mint ütközőállam jövendőbeli szerepéről, területéről, az Északkelet-Ukrajna ellen intézendő nagy volumenű oroszországi támadásfenyegetéssel, Kijev folyamatos figyelmeztetésével. Ez utóbbi szerint az önálló Ukrajna területe annál kisebb lesz, minél tovább húzza Kijev a megállapodást. 

Putyin a keleti piacok elérésének, és a totális háborúnak a lehetőségét is felvillantja 

Azaz Moszkva továbbra is a mézesmadzag-korbács technikáját alkalmazza. Megvillantják a kijevi vezetés orra előtt a mézesmadzagot is: Ukrajna, mint legfeljebb regionális hatalom bejuttatását a keleti piacokra, a BRICS és az „Orosz Világ” birodalmába. Ha pedig a korbács szükséges, utalnak rá, hogy az oroszországi fegyveres erők mind a négy haderőneme (szárazföldi, légi, haditengerészeti és űrcsapatok) bekapcsolódik a Nyugattal szembeni aktív katonai fellépésbe. Ez nem zárja ki a teljes atomháborút, akár az emberi civilizáció végét jelenthető totális nukleáris konfliktust. 

Csak becslésekre hagyatkozhatunk a nukleáris komponenst tekintve, mert évek óta sem az USA, sem Oroszország nem hoz nyilvánosságra ezekről hivatalos adatokat. Szakelemzők szerint az Oroszország–Kína blokk nem marad el e tekintetben a Nyugattól, egyes paraméterekben (például a robbanófejek számában, vagy a rakéta-, és hipersebességű hordozóeszközök számában, modernségében) enyhe fölényben van az USA–Nagy Britannia–Franciaország trióval szemben. 

 Ezt támasztják alá a legutóbbi moszkvai kiszivárogtatások a gazdasági helyzet bonyolultságáról, a magas alapkamat fenntartása szükségességéről, a lakossági megtakarítások kifizetése esetleges felfüggesztéséről. Ugyanakkor a Levada Központ (a közvélemény-kutató inoagentként rendszeresen szerepel az oroszországi médiában) legfrissebb felmérése szerint az oroszországi lakosság kétharmadának „kitűnő” a közérzete, elégedett a helyzettel, a vezetéssel. A három leginkább bizalomgerjesztő vezető a felmérés alapján Putyin államfő, Misusztyin kormányfő és Lavrov külügyminiszter.

Donald Trump amerikai elnöknek mindinkább elege van az Ukrajna-mocsár kötésig érő iszapjában való, elsüllyedéssel fenyegető gázolásból. A Politico szerint két hetet ad Putyinnak arra, hogy cselekedjen Ukrajna-ügyben. Ám az nem világos, hogy mit is vár el az oroszországi elnöktől. És felvetődik a kérdés a Kreml elszántságát látva: mit tehet még Trump, hogy rákényszerítse az oroszországi vezetést egy amerikai érdekeknek megfelelő ukrajnai békére? Putyin –, akit Trump nemrég őrültnek titulált „aki egy világháború lehetőségével játszadozik” –, eltökélt. Nem valószínű, hogy egy újabb amerikai szankcióhullám megállítaná. 

 Túlbecsüli saját politikai-gazdasági és katonai lehetőségeit Oroszországgal szemben. Tekintve Ukrajna EU-tagságával kapcsolatban is a megosztottságot, a brüsszeli hatalmi csúcs aligha került olyan pozícióba, hogy odaengedjék a tárgyalóasztalhoz, ahol eldől Ukrajna sorsa. Az EU-pozíciók lényege: egyfelől az ukránokat beterelni a NATO-ba, az EU-ba, másfelől pedig a párhuzamos EU katonai struktúrákkal megosztanák, meggyengítenék a nyugati szövetség tényleges katonai erejét. 

Mindebben a brüsszeli vezetés jelentős része ideális párra talál a Friedrich Merz (CDU) kancellár vezette német nagykoalíciós kormányban, amelynek másik komponense, a szociáldemokraták igyekszenek határt szabni Merz kül- és belpolitikai tévelygéseinek. Sokat mondó a mai európai helyzet leírására, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője megkapta az egyik legjelentősebb európai (béke)díjat, az aacheni Karlspreist.

A hadszíntéren nincsen érdemi változás

Hetek óta nincs érdemi változás az Ukrajna–Oroszország háborúban. Ukrán források is elismerik, hogy Oroszország „lényeges előrenyomulást” hajtott végre a Donyecktől északnyugatra lévő Pokrovszk térségében, amely az ukrán védelem egyik megerősített gócpontja, egyben a Dnyiproba vezető autóút, az M-30-as ellenőrző területe. A katonai helyzetet meghatározó taktikai előny továbbra is az oroszországi oldalon érezhető. Oroszország legalább két hadosztálynyi katonát, harceszközöket összpontosít Ukrajna északkeleti határvidékén, a Szumi nagymegye térségében, állítják katonai bloggerek. 

Hírek érkeznek a belorussziai–ukrajnai határtérségekben a feszültség növekedéséről, oroszországi és belorussziai csapatösszevonásokról. Ez utóbbiak kapcsán két teória kristályosodik ki, 

1. innen is indíthatnak támadást (akárcsak 2022. február végén, a „nagy” oroszországi támadás idején tették),

2. a belorussziai csapatmozgatások célja, hogy nagyobb ukrán erőket lekössenek az északi határtérségben és nincs szó a 2022. februárihoz hasonló közvetlen katonai akcióról.

Megélénkültek a spekulációk arról is, hogy milyen típusú lehet az új Ukrajnát (vagy az utódállamot) meghatározó politikai rendezés. Emlegetik a két Korea típusút is, amelyben keskeny demilitarizált övezet választja el a két Koreát a 38. északi szélességi kör mentén. Ennek a megoldásnak – amely a Krím-félsziget és a négy délkelet-ukrajnai nagymegye (oblaszty) végleges feladásán alapulna – a szakértők 15 százalékos, nem túl magas esélyt adnak. Egészében véve mindenki a Putyin által is látott memorandumra vár, amely összefoglalja Moszkva békefeltételeit. Peszkov orosz elnöki szóvivő meglehetős keménységgel utasította el az erre vonatkozó ukrán sürgetést.