Oroszország nem fog háborút indítani Európa ellen, esélye se lenne

Vajon van-e realitása annak az erősen hipotetikus forgatókönyvnek, amely szerint Oroszország megtámadná Nyugat-Európát? Kizárni persze nem lehet, de a valószínűsége kicsi. Putyin és utódai pontosan tisztában vannak azzal, hogy még a jól ismert, katonailag-gazdaságilag nem túl erős Ukrajna is mennyi bajt, fejtörést, emberáldozatot hozott, követelt. 

Az Ukrajnánál Moszkvában nagyságrenddel kevésbé ismert Nyugat-Európának (beleértve az EU-t és Nagy Britanniát) legalább öt erős hadserege van, egyenként jóval száz-kétszázezres létszámmal, kiválóan felszerelve és kiképezve. Ez az öt: Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország és Lengyelország. Ellenük hazai, nyugat-európai pályán, nem nukleáris fegyveres konfliktus esetén aligha lenne esélye Moszkvának. 

A hazai pálya előnye

Tehát a másik előny: a hazai pálya. Ha feltételezzük, hogy Oroszország szárazföldi támadása a „klasszikus” útvonalon, Lengyelországon és Németországon keresztül vinné Moszkva főerőit és az összecsapások Nyugat-Európában zajlanának le, a Kreml támadói szembekerülnének egy olyan ellenséggel, amely jól ismeri a terepet. Hadseregét erre képezték ki. Azaz jó út-, vasút-, infrastruktúrával, a támadókkal szemben ellenségesen viselkedő helyi lakossággal rendelkezik. Neki, a támadónak hosszú, bizonytalan utánpótlási utakkal kell számolnia. A nyugat-európai vasútvonalak használata sem egyszerű, ugyanis az oroszországi nyomtáv különbözik tőle, jóval szélesebb a nyugat-európainál.  

Nyugat-Európa kulcsországainak haditengerészete felvenné a versenyt Oroszországéval, amelynek nem nukleáris csapásmérő komponense alulmaradhatna a nagy-britanniai, német, olasz, francia, spanyol, finn, dán tengeri haderővel szemben a sekély, tengeralattjáró hadviselésre, víz felszíni, vagy tenger alatti drónok bevetésére nem igazán alkalmas Keleti tengeren, a Törökország (Boszporusz, Dardanellák) ellenőrizte Fekete-tengeren, a Földközi tengeren. Ahol Moszkva a minap vesztette el gyakorlatilag egyetlen, szíriai támaszpontját. 

Atomerőben Oroszország jobb

Ez a változat nem számol azzal, hogy a konfliktus elfajulhat, könnyen atomháború válhat belőle. Ha mindkét részről atomfegyverek bevetéséig fajulna a konfliktus, ez esetben az erőviszonyok gyökeresen megváltoznának. 

– noha mindkét ország stratégiai légi erejének egy részét taktikai módban is bevetheti. Csakhogy a két országnak együttvéve annyi atomfegyvere (félezer darab) van, amennyi Oroszország feltételezett tényleges készleteinek egy töredéke, néhány százaléka. 

Nyugat-Európának nincs, vagy gyenge az önálló, stratégiai (közép, vagy nagy hatótávolságú, egy rakétán több robbanófejjel) rakétavédelme – mint ahogy a hagyományos légvédelme is erősen foghíjas. Nem tudni, mi lesz a sorsa a Trump-adminisztráció további éveiben az Európát egy keleti rakétatámadástól védő, a romániai (Deveselu), lengyelországi (Redzikowo) stratégiai rakétavédelmi bázisoknak. Az EU minap publikált Fehér Könyve roppant elnagyoltan és homályosan fogalmaz erről a kulcsfontosságú elemről. 

Lobbiérdekek Európában és a tengerentúlon

Ám a mélyben hatalmas erők, gazdasági érdekek munkálkodnak. Már hallani Nyugat-Európában a „polkorrekt” szólamokat: ne vegyétek az amerikai F-35-ösöket (ötödik generációs, lopakodók), helyettük vegyétek a francia Dassault cég Rafale-jait, vagy a JAS 39-es Gripenek újabb változatát (negyedik generációs gépek). Portugália, amely öreg F–16-osait lecserélné vadonatúj amerikai F-–35-ösökre máris gondolkodóba esett. Célzottan terjednek az interneten a pletykák, amelyek szerint az amerikaiak F–35-ös gépein van egy berendezés (kill switch), amellyel adott esetben távkapcsoló módban leállítják az Amerika számára kellemetlen misszióba bevetendő F–35-ösöket. 

Ez valószínűleg nem igaz. 

Vagy egyszerűen nem jut hozzá az időszakos karbantartáskor szükséges alkatrészekhez, speciális kenőanyagokhoz. És rögtön eszünkbe jut az Amerika–Nyugat-Európa, a Lockheed Martin és a Boeing, kontra Airbus, BAE-Dassault évtizedek óta folyó kakaskodás. Európában is érdekcsoportok, vállalati klikkek határozzák meg a katonai fejlesztéseket. 

Két csoportot emelünk ki. 

• A FCAS (Future Combat Air System – A Jövő Légiharc Rendszere – francia, német, spanyol) és 
• a GCAP (Global  Combat  Air Programme – Globális Légiharc Program – Nagy-Britannia, Olaszország és Japán) programot. 

Mindkettő gyakorlatilag hagyományos és nukleáris fegyverzetet hordozni képes vadászbombázó gépekre összpontosít, a GCAP már hatodik generációs eszközöket céloz meg.