Kijev változtat a Moszkva elleni harcmodoron, az új generációs ukrán drón átalakíthatja az erőviszonyokat

Miközben Donald Trump és Vlagyimir Putyin személyes viszonya romlik, változik a harcmodor az orosz–ukrán háború frontjain. Az ukrán drónipar fejlődése folytán egyre mélyebben hatolnak be Oroszország légterébe az ukrán pilóta nélküli „öngyilkos” (egyszer használatos) repülő szerkezetek. Az új generációs ukrán drón azonban amerikai műholdas támogatás nélkül nem sokat ér. 

A harctéri, taktikai, kisebb, helikopter típusú drónok csak korlátozott eredményeket érnek el. Ugyan néhány kilogrammos, 60 vagy 81 milliméteres aknavető gránátokat dobálnak rájuk, de nem képesek feltartóztatni az oroszokat, és önmagukban nem érnek el stratégiai áttörést. Az új harcmodornak mindkét szemben álló fél számára vannak előnyei és hátrányai. 

Előnyök és hátrányok

Ukrajna szempontjából mindenképpen előny, hogy ugrásszerűen, ezer kilométerre vagy a fölé emelkedett a támadó drónok hatótávolsága. Ennek 

• előnye, hogy orosz katonai és gazdasági, energiaipari célpontok sora vált elérhetővé Kijev számára. 
• Hátránya, hogy a frontvonal így széthúzódott, és Ukrajna a világ legnagyobb területű, lakosságszámban négyszeres-ötszörös túlerőben lévő államával kerül még közvetlenebb harcérintkezésbe ez utóbbinak a területén. Ez a támadóeszközök szempontjából bonyolult irányítási-távközlési technikai kérdéseket is felvet. 

Ezek megoldása amerikai támogatás nélkül szinte lehetetlen. Noha a mesterséges intelligencia egyes elemei be vannak építve a gépekbe (a Ljutyij mintájú, nagy hatótávolságú drónokba például), azok az amerikai katonai műholdrendszer aktív támogatása nélkül nem hatékonyak. Annál is inkább, mert a fejlesztők, 

Ez megsokszorozza a műholdakra, a repülés során vezérlő eszközökre háruló feladatokat, ugyanis a röppálya nagy részén a vezérlést támogató eszközök pontatlansága a távolság növekedésével párhuzamosan növekszik. 

Ez az újszerű ukrán harcmodor egyre jobban megzavarja Oroszország hagyományos nagy rendszereit, a polgári légi közlekedést, a repülőterek munkáját, az energiaszállító és -feldolgozó, a hadiipari objektumok működését. 

Eközben Ukrajnában a „hagyományos”, mintegy 1200 kilométeres frontokon tovább tart a lassú, de folyamatos orosz előrenyomulás. Ukrajna ezt az orosz területek elleni fokozott dróntámadásokkal akarja ellensúlyozni.

Vlagyimir Putyin elnök ismételten aláhúzza, hogy Moszkva az egyre határozottabban érződő gazdasági nehézségek ellenére sem adja fel ukrajnai stratégiai céljait. Ezek: 

• Ukrajna semlegessége, ne lépjen be a NATO-ba, az EU-ba esetleg. 
• Ukrajna „nácitlanítása” (vagyis a jelenlegi vezetés lecserélése), 
• és a fő szempont: Ukrajnát kivonni a NATO keleti terjeszkedésének lehetséges színhelyei köréből. 

Erre már látni kísérleteket, legújabban Örményország került a NATO célkeresztjébe, miután a régióban kudarcot vallottak Grúziával. 

Washington forrásai korlátozottak, több fronton is kénytelen helytállni

Keveset tudunk az ukrán–amerikai katonai együttműködésről, különösen annak űrtávközlési, drónirányítási elemeiről. Moszkvában abban reménykednek, hogy az amerikai vezetéssel a kapcsolatok megjavítása kifejeződik az Ukrajnának nyújtott támogatás visszafogásában, és hogy a Donald Trump vezette amerikai adminisztráció elődjéhez képest jelentősen csökkenti Ukrajna katonai megsegítését, ami például kifejeződhet az ukrán drónok amerikai műhold-támogatásának visszafogásában is. 

Egyes területeken (például a lég- és rakétavédelmi rendszerek és az „okos”, nagy űrméretű tüzérségi gránátok szállításának átmeneti korlátozásánál) ez érvényes, ám

Washington kénytelen több fronton is helytállni: a Közel-Keleten, az izraeli–iráni konfliktusban, a Tajvan körüli, Kínával való katonai szembenállásban és az ukrajnai háborúban. Ez próbára teszi még a világ legerősebb katonai hatalma erejét is. Trump és Putyin személyes kapcsolatai ellenére tovább szélesedik az ukrán katonai-hadiipari komplexum a nyugati rendszerbe való integrálása.  

Amit az is bizonyít, hogy a Duna-delta térségében, a Fekete-tengerben emelkedő Kígyó-sziget körüli harcokban a Ljutyij  – együtt az ukrán messze hordó csöves tüzérség új fejlesztésű, már 155 milliméteres, NATO-űrméretű fegyvereivel – komoly eredményeket ért el. Ám 2023-ban az egyik éles harci bevetéskor az irányítórendszer meghibásodott, a Ljutyij megfordult, és kis híján a felbocsátási pontban robbant fel.

Mit tud az új generációs ukrán drón?

A Ljutyij robbanófeje eredetileg 50 kilogrammos, nagyjából ugyanazt a rombolóerőt képviseli, mint egy 155 milliméteres gránát. A tavaly debütált új Ljutyij már 75 kilogrammos robbanófejet hordoz. Ez még mindig lényegesen kisebb, mint a taktikai ballisztikus rakétáké (Az Iszkander–M 480 kilogrammos robbanófejet hordoz), vagy az oroszországi irányított légibombáké, ezek 500, 1500, 3000 kilogramm súlyúak. 

A Ljutyij motorja nem változott (kétütemű, léghűtéses, 521 köbcentis, 50 lóerős, bokszer rendszerű, három propelleres toló, belső égésű, Hirth F–23 mintájú, német konstrukciójú-gyártmányú benzinmotor, súlya 38 kilogramm), vélhetően a géptest átalakításával vagy a hatótávolság csökkentésével érték el a plusz 25 kilogrammos hasznos tehernövelést. A drón repülőgép maga 200-300 kilogramm – az ukrán források különböző adatokat publikálnak.

• Az An–196 utazósebessége forrásoktól függően 160–432 kilométer per óra, és 93-as oktánszámú gépkocsibenzinnel üzemel. 
• Ára: 200 ezer dollár. 
• Háromféle navigációs rendszert alkalmaz: a tehetetlenségi alapú INS-t, a műholdalapút (Ukrajnának nincsenek katonai-távközlési-felderítő mesterséges holdjai, ezért rá van utalva az amerikai rendszerekre), valamint a célpont látótávolságba kerülésével optikai rendszer vezeti a célba az eszközt.