Tomahawkok Ukrajnának: Trump óvatos, döntött is, meg nem is

Donald Trump amerikai elnök saját elmondása szerint meghozta a döntést a BGM–109 Tomahawk rakéták Ukrajnának való szállításáról, de nem mondta, hogy mit döntött, írja az ukrán portálokra hivatkozva az Euronews ügynökség. Trump óvatos, többek között először látni szeretné a Tomahawkok céllistáját.

Dmitrij Peszkov oroszországi elnöki szóvivő elárulta, hogy miért tartaná Moszkva súlyos eszkalációnak a BGM–109-es Tomahawk mintájú rakéták Ukrajnának való szállítását. „Mert a Tomahawk felszerelhető nukleáris robbanófejjel is” – tájékoztatta a sajtót a Valdaj nevű, Oroszországban tartott nemzetközi tanácskozáson, amelyen részt vett és beszédet mondott Putyin elnök is. Az időközben Oroszországba integrált „Luganszki Népköztársaság”, (a Donyec-medence egy része) információs szolgálata szerint a Tomahawkok hordozhatnak nukleáris töltetet is. Feltételezések szerint az Oroszország ellen Ukrajnából indított nem atomtöltetű Tomahawk szárnyas rakéták a fenti szervezet érvelése alapján nem különböztethetők meg az atomrobbanófejjel felszerelt támadófegyverektől.

Peszkov érvelése támadható. Ugyanis a témát ismerők szerint az amerikaiak és a szovjetek a köztes- (átmeneti) hatótávolságú nukleáris fegyverekről, hordozókról kötött egyezménye, az INF szerint valamennyi nukleáris töltetű Tomahawkból ki kellett szerelni az atomfegyverrészt. Ami nem szerelhető vissza – állítják egyes fegyvertechnikusok. Az 1987-es, még a Szovjetunió idején kötött amerikai–szovjet INF szerződésből az USA 2019-ben, Oroszország 2025-ben vonult ki, tehát már maga a szerződés sem él. Az INF egyébként betiltotta valamennyi, szárazföldi indítású közép- vagy átmeneti hatótávolságú (500-5500 kilométeres) nukleáris fegyvert, így ez volt eddig az egyetlen ismert fegyverfajta, amelyet teljes egészében betiltottak (nem csak korlátoztak).

Maga Trump rendkívül visszafogottan nyilatkozott a Tomahawk-ügyről. „Nagyon nem akarom kiélezni a helyzetet” – mondta a Fehér Házban egy újságírói kérdésre válaszolva. A Strana.ua ukrán portál szerint az amerikai elnök ellentmondásos nyilatkozataival csak fokozta a zűrzavart a kérdés körül.

Tomahawk – honnan lesz rá forrás?

Kijev ura, Volodimir Zelenszkij foggal-körömmel küzd azért, hogy az ország villámgyorsan EU-tag legyen. Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása egyelőre a háttérbe szorult, Kijevben a prioritást a hatalmas pénzforrásokat gyorsan megnyitó uniós tagságra helyezik. És minthogy az EU európai szervezet, Kijev is egyre inkább Európától függ. Az ukrán fővárosban a módosított Trump-doktrinából indulnak ki. Ukrajna kaphat amerikai fegyvereket – ha azokat kifizetik. Vagy a NATO, vagy Ukrajna maga, vagy Kijev átutalja a pénzt a brüsszeli NATO-központnak, amely azt továbbutalja a konkrét fegyvergyártóknak, a Boeingnek, a Lockheed Martinnak vagy a Raytheonnak.

Ezt a folyamatot a Nyugat (EU, NATO) túlnyomó többsége támogatja, hiszen a legradikálisabb érdeke fűződik hozzá. Ukrajna a kapu Oroszország szétverésére, megsemmisítésére. Ezen a kapun a Nyugat immáron jóval több mint száz éve próbál áthatolni, Oroszországot feldarabolva megsemmisíteni, erőforrásaihoz hozzájutni, infrastrukturális előnyeit kiaknázni (jelenleg például az orosz energiahordozókat, a ritkaföldfémkészleteket, az északi Jeges-tenger part menti szakaszain át vezető kelet-nyugati irányú tengeri északi átjárót).

A bonyolult orosz–ukrán múlt

Moszkva nyilvánvalóan ezerszer megbánta, hogy a nagy előd, a Szovjetunió idején a lázongó, akkor még a hitleri Németország felé kacsingató Ukrajnát a múlt század közepén – amikor még Nyugat-Ukrajna erdeiben a szovjet rendszer ellen harcoló szélsőjobboldali partizánok, banderisták rejtőztek – hatalmas beruházásokkal (nehézipar, fegyvergyártás, energiabázis) akarta megbékíteni. Ugyanaz volt a szovjet taktika, mint annak idején Magyarországnál az 1956-os forradalom feledtetésére, vagy az NDK-ban Nyugat-Németország fizikai közelsége miatt. Ukrajnában építették fel a szovjet időkben a Szovjetunió atomerőműveinek mintegy felét és itt működött az ország hadiiparának több mint egyharmada.

Most módszeresen lerombolják mindazt, amiért a szovjet emberek a múltban nélkülöztek. Amit a múlt században Ukrajnának adtak, hogy a Nyugat felé és Szovjetunió lakossága előtt kérkedjenek. Moszkvában annak idején a piacokon valamennyi közép-ázsiai kofa azt válaszolta, hogy a zöldség és a gyümölcs az ukrajnai Melitopolból való (mint most, ha a magyar eper eredetéről kérded a pesti kofákat, mind azt mondja: Lajosmizséről hozzák...).

Az Ukrajnához számos szállal kötődő szovjet diktátor, Nyikita Hruscsov, aki 1953 és 1964 között volt a szovjet kommunista párt első számú vezetője – állítólag – tevékeny szerepet vállalt a Krím Ukrajnának (az Ukrán SzSzR-nek) való átadásában. Az egyik indok: a kozákság 1654-ben, 300 évvel a Krím átadása előtt tett hűségesküt az orosz cárnak a közép-ukrajnai Perejaszlavban (ukránul: Perejaszlavszka Rada). Az esküt később Moszkvában szentesítették Márciusi Cikkelyek (Martovszkije Sztatyji) néven, és a Szovjetunió idejében ezt tekintették Ukrajna orosz birodalomhoz való csatlakozása elismerésének. Majd 1686-ban a Lengyelország és Oroszország között kötött Örökös Békeszerződés elismerte Oroszország szuverenitását a Zaporozsjei Szics és a Dnyeper folyó bal parti része (többek között a mai Donbassz) felett. Gyakran idézték ezeket az elmúlt években, amikor kiéleződött a történészvita Moszkva és Kijev között Ukrajnáról, a múltról.