Több évtizede tervezett és öt éven át tartó munkát fejezett be a Dunakeszi Járműjavító (DJJ), amikor a napokban átadta a köznyelv által Aranyvonatnak nevezett vasúti díszkocsit. 1938-ban e kocsi eredetijén vitték országos körútra az uralkodói ereklyét, a Szent Jobbot Szent István király halálának 900. évfordulóján. A II. világháború végén azonban elpusztult a jármű, amely a Magyar Államvasutak dunakeszi főműhelyében készült, és amelynek mását éppen e főműhely utódvállalata, a TMH csoport és a Magyar Vagon tulajdonában álló DJJ keltette újra életre. Az Aranyvonatot augusztus 20-án mutatják be a nagyközönségnek, amely azt azon a napon ingyen is megtekintheti.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
Az Aranyvonat újbóli megépítésével a kormány 2015-ben bízta meg a Magyar Nemzeti Múzeumot, amely a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot is. A díszkocsit úgy építették újra, hogy az ne csupán helyhez kötött kiállítási tárgy legyen, hanem a vasúti forgalomba bekapcsolva országszerte és széles körben is be lehessen mutatni. Emiatt a feladat világszinten is egyedülálló volt: a korabeli építési sajátságok mellett a modern vasúti közlekedés szabályait is figyelembe kellett venni. Ezért aprólékos, történeti forrásokra épülő szemlélet határozta meg a több évig tartó munkát.
Napjainkban, amikor a vasúti kocsik sorozatgyártásban készülnek, rendkívüli kihívás, de siker is a minden megoldásában egyedi, korabeli és modern műszaki megoldásokat egyaránt alkalmazó ereklyeszállító díszkocsi kivitelezése, a mai biztonsági elvárásoknak és szabványoknak is megfelelő, de mégis a korabeli kialakításhoz hű anyagok megtalálása, bizonyos kézműves technikák rekonstruálása, újratanulása
– olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján lévő közleményben. Ebből kiderül, hogy a legfontosabb feladat a díszkocsi központi tere volt, amelyben egykor az ereklyét helyezték el. Terveit Urbányi Vilmos készítette, aki az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus kültéri rendezvényeinek díszítéséért is felelt.
„A fekete-fehér fényképek is érzékeltették e kárpitozott terem egykori pompáját, amely azonban éppen egyszerűségéből, a díszítés visszafogottságából, a különböző anyagokkal való játékból eredt. A kárpitozás színeit az egykori sajtóbeszámolók alapján és korabeli miseruhák segítségével határoztuk meg” – idézi a közlemény a múzeum projektmenedzserét, Mészáros Balázst.
