Az e-roaming bevezetésére fókuszál a KPMG azon tanulmánya, amely a hazai elektromos autózás szabályozásának felülvizsgálatáról a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) megbízásából készült.
Egyszerűbb, átláthatóbb
Az e-roaming egy olyan rendszer, amelynek keretében a végfelhasználó egy elektromobilitási szolgáltatóval (e-MSP) kötött szerződéssel úgy veszi igénybe az érintett szolgáltatást harmadik féltől, hogy azzal nem kell külön szerződéses viszonyba lépnie. Ezzel a KPMG magyarázata szerint kiküszöbölhető a hazai e-mobilitási piac több olyan kényelmetlensége, amely az egymással átjárhatatlan rendszerek használatából adódik: például ahány elektromobilitási szolgáltató, annyi előfizetés, mobilalkalmazás, vagy az, hogy magasabb díjat kell fizetni eseti töltéskor. Az elektromos töltőállomások fizikai elhelyezkedését bemutató egységes adatbázis (applikáció) hiánya miatt a helyszíni azonosításkor különböző RFID-kártyákra, tokenekre van szükség. A
roamingrendszerben viszont a felhasználók egy alkalmazással könnyen felfedezhetik, valamint elérhetik a különböző töltőállomásokat, és enyhülhet az amiatti aggodalmuk is, hogy adott töltéssel mekkora városokon kívüli utakra indulhatnak.
Az e-roaming a töltőberendezés-üzemeltetőknek és az elektromobilitási szolgáltatóknak is előnyt ígér, mert lehetővé teszi, hogy egy harmadik féllel szerződött végfelhasználó az általuk üzemeltetett infrastruktúra-elemeken keresztül töltsön, illetve ügyfeleik földrajzi megkötés nélkül rajtuk keresztül vegyenek igénybe szolgáltatást.
Kisebb költséget ígér a szabványosítás
Technológiai szempontból az e-roaming azt jelenti, hogy a piaci szereplők az egységes (szabványos) protokollok alkalmazásával könnyebben léphetnek partnerségre, az új belépők számára pedig már a beruházás előtt rendelkezésre állnak mindazon technikai/műszaki követelmények, amiknek meg kell felelniük. Csökkenhetnek a töltőberendezés-gyártók fejlesztési költségei az egységesítés révén.
A KPMG – a hazai helyzetképen felül az uniós elvárásokat és a nemzetközi gyakorlatot, példákat is figyelembe véve – megfogalmazta az e-roaming magyarországi bevezetéséhez javasolt lépéseket is. Ezek szerint indulásként meg kell határozni az e-roaming-szolgáltatás (és szolgáltató), valamint az e-roaming-platform (és platformüzemeltető) fogalmát, emellett kötelezővé kell tenni a roamingképesség biztosítását. Ki kell továbbá alakítani egy központi regisztert (valamint annak üzemeltetőjét), amely egyedi azonosításra szolgáló kóddal láthatja el az elektromobilitási rendszer minden szereplőjét. A magyarországi jogszabályi környezetet hozzá kell igazítani az uniós elvárásokhoz, meg kell hozni a szükséges szakpolitikai döntést az alkalmazandó e-roaming-protokollal és e-roaminggal kapcsolatban.
Vagy mégsem?Miközben a KPMG maga is ismerteti két lehetséges e-roaming-rendszer részleteit, kijelenti, hogy a globális trendek alapján könnyen elképzelhető egy roaming nélküli jövő. Ez akkor jöhet létre, hogy ha uniós szinten végül csak egy-két egy nagy, jelentős piaci szereplő marad, amelyek egymással már közvetlenül kommunikáló, úgynevezett peer to peer (P2P)-megállapodásban lesznek. Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájára (AFIR) vonatkozó uniós javaslat hatálybalépése után az ad hoc fizetés bevezetése szintén ellehetetlenítheti a roamingot, ha ennek a felára nem lesz számottevően nagyobb a roamingszolgáltatásénál. Végül a globális trendekből következhet az is, hogy a roamingközpontok szerepe eltolódik a piaci szereplők közötti pénzügyi klíring irányába. |
