Van olyan töltőállomás, ahol húszezer forintból kijön egy tele tank
Pillanatnyilag egyetlen egységből áll a magyarországi hidrogéntöltő állomások hálózata: a Linde Gáz 2021-ben mutatott be egy ilyen mobil berendezést a fővárosi Illatos úton lévő telephelyén. Mindazonáltal ezzel egész Kelet-Európában az élmezőnyben vagyunk, mert a térségben rajtunk kívül csak Lettország büszkélkedhet H-töltővel, igaz, szintén csak eggyel, továbbá Prága egy idén nyílttal. A lett fővárosban, Rigában már hosszabb ideje, 2020 márciusa óta működik a berendezés, amely tíz trolibuszt lát el folyamatosan üzemanyaggal. A Linde budapesti töltője nem nyilvános, a társaság csak szerződéses partnereket szolgál ki. A hazai vevők elsősorban tesztjelleggel használnak hidrogénüzemű járműveket.
Fotó: Mónus Márton / MTI
Kínát meg sem kell próbálni utolérni
Egytöltős pozíciónk abból a szempontból sem rossz, hogy a világon egyelőre csak 30 országban tankolható hidrogén a Statista.com adatai szerint. A globális éllovas természetesen Kína 250 töltővel, amelyet Japán (161 egység) és Dél-Korea (141 egység) követ a 2022. áprilisi állapot szerint. Az európai mezőnyt Németország vezeti (93), és csak utána következik az USA (54). Egy kilogramm hidrogént pillanatnyilag 10-12 euróért lehet vásárolni a Világgazdaság információi szerint. Ennyivel 110-120 kilométer tehető meg személyautóval. A személyautók hidrogéntartályába 5-6 kilogramm hidrogén fér, vagyis a hatótávolságuk 500-600 kilométer. Az előbbi adatok átlagával számolva – 11 euró és 115 kilométer –, 100 kilométert egy H-autóval 9,56 euróból lehet megtenni, azaz mostani árfolyamon 3600 forintból. A teletankolás (6 kilogramm esetén és 11 euróval) 57,39 euróba, vagyis 21,6 ezer forintba kerül.
Beszédes a frissebb, már év végi adat is, amelyet Hydrogen Central közölt. Ebből kiderül, hogy míg 2022 elején „csak” 130 H-töltő működött világszerte, az év végén már 814, és további 315 tervéről lehet tudni. Látványos az európai bővülés is, mert az egységek száma 45-tel 254-re emelkedett. Egy idei nyitásról a Világgazdaság is beszámolt: januárban Csehországban adott át egy, ráadásul személyzet nélküli H-töltőt a lengyelországi Orlen Unipetrol. (Az Orlen a közelmúltban fontos pozíciót szerzett a magyarországi üzemanyag-kiskereskedelemben.) Más, Magyarországon aktív üzemanyag-kiskereskedők is beléptek a hidrogéntöltés piacára. A Shell 2021-ben nyitotta az első ilyen egységét Hollandiában buszoknak, az OMV sokkal régebben, 2012-ben Ausztriában, a Mol ilyen tervéről egyelőre nincs hír.
Januárban a hidrogénüzemű busz kellette magát Pakson, nem véletlenül: a járművel azt szemléltették, hogy alkalmas a városi közlekedésben is szolgálni. (Ezúttal nem a Linde, hanem a Messer szállította a zöldhidrogént.)
Már csak pénz kell
Az eléggé drágának ígérkező hazai fordulat egyik feltétele, hogy kellő mennyiségben álljon rendelkezésre hidrogén, lehetőleg megújuló forrásból. Még fontosabb, hogy legyen pénz is, hiszen nemcsak a töltő-infrastruktúra kialakítása költséges, hanem a hidrogént hasznosító járművek is. Az viszont kézenfekvő, hogy a töltő és a jármű közötti tyúk-tojás probléma a töltők telepítésével oldható meg. Ez azért is hangsúlyos, mert miközben hagyományos üzemanyagot kényszerhelyzetben bárhol, bárki tölthet kannából, tartályból, de még elektromos járműhöz is lehet otthon vagy vállalati telephelyen vételezni, a hidrogén esetében ez nem oldható meg.
Elképzelés mindenesetre van: az Energetikai és Klímavédelmi Kutatóközpont magas, közepes és alacsony prioritás szerint is meghatározta a majdani magyarországi hidrogéntöltő pontok optimális helyét, erről a központ vezetője, Telekesi Tibor részletesen beszámolt a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség rendezvényén. A helyszínek kiválasztásakor Magyarország hidrogénüzemű átjárhatóságán túl a közúti árufuvarozók igényei voltak meghatározók. Nagyobb hatótávolságuk és rövidebb töltési idejük miatt ugyanis a szakértők elsősorban a H-kamionokkal tartják észszerűbbnek a nagyobb távolságokra történű fuvarozást, míg az elektromos autózást inkább a városi közlekedésben gondolják nyertesnek.
