Hektikusan fogadták Erdogan győzelmét

Hektikusan fogadta tegnap a piac Recep Tayyip Erdogan választási győzelmét. A líra, amely eddig is rendkívül érzékeny volt a török belpolitikai fejleményekre, 2 százalékot erősödött hétfő reggel, majd hirtelen visszagyengült, és kora délutánra már 0,5 százalékos mínuszban volt a dollárhoz képest. Hasonló pályát írt le a vezető isztambuli részvényindex, a BIST 100 tegnap reggel, plusz 3,5 százalékos ugrás után esett vissza a nyitószint alá. Az államkötvénypiacon is korrekció váltotta napközben a gyors reggeli emelkedést, a hozamok rövid oldalon 20, hosszú oldalon csaknem 40 bázispontot ereszkedtek, majd emelkedtek: a megelőző napi záráshoz képest rövid oldalon 10, hosszún 50 bázisponttal. A befektetők vélhetően pillanatnyi optimizmus után arra fókuszálnak, hogy Erdogan előtt számos megoldandó probléma áll: különösen az ikerdeficit, a külföldi hitelezéstől való függés, a két számjegyű infláció és az idén már több mint 15 százalékot gyengülő deviza.

Erdogan magabiztosan, a szavazatok 52 százalékával nyerte meg a vasárnapi elnökválasztást. A politikus pártszövetsége a parlamenti választáson is tarolt: az AKP-MHP a mandátumok 53,6 százalékával rendelkezik. A regnáló elnök úgy fogalmazott: Törökország a növekedésre, a fejlődésre és a beruházásokra szavazott, valamint megígérte, hogy azonnal nekilát választási ígéreteinek megvalósításához.

A 2003 óta kormányfőként, majd 2014 óta államfőként hatalmon lévő Erdogan alatt Törökország látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül, most viszont ismét számos probléma vár megoldásra. A gazdaság ikerdeficites, tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya elérte a GDP 5,5, míg az államháztartási hiány az 1,5 százalékát. Az ikerdeficit arra utal, a gazdaság ki van szolgáltatva a külföldi hitelezésnek, becslések szerint a magánszektor eladósodottsága eléri a GDP 85 százalékát. Elemzések szerint sem a lakosság, sem a vállalati szféra nem tud, vagy nem hajlandó megtakarítani, így az adóssághelyzet hosszú távon biztos nem fenntartható.

Probléma az is, hogy Erdogannak sajátos monetáris politikai elképzelései vannak. A török gazdaság túlhevültségére jellemző a magas infláció, amely májusban 12,15 százalék volt, és két éve nem volt már 10 százalék alatt a pénzromlás üteme. Erdogan viszont sokáig megtiltotta a jegybanknak, hogy kamatot emeljen, mivel azt a lakosság megsarcolásának tartja. A líra emiatt az idén már 25 százalékot zuhant a dollárral szemben. Válaszul a török jegybank több lépésben megemelte az alapkamat helyett a késői likviditási ablakot 8-ról 17,75 százalékosra, majd bejelentették, ez lesz az alapkamat helyett az irányadó ráta. A líra esését ez csak átmenetileg tudta megállítani. A jegybank eszköztára szűkös, mivel a devizatartalék gyakorlatilag elfogyott. Végül Erdogan felszólította a lakosságot: váltsák a dollárjukat és eurójukat lírára, hogy megtámasszák a kurzust.

A líra gyengülése jelzi: nagy mennyiségű tőke távozik az országból. Ez nem specifikus jelenség, az elmúlt hónapokban jellemző a fejlődő piaci tőkekivonás, a trendet a forint árfolyama is megérezte.

Válságra lehet szükség ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a gazdaság

A török eszközök hullámvasútra kerültek tegnap, a választások után. Mi az oka a befektetői bizonytalanságnak?

A piac nem tudja eldönteni, örüljön-e. Rövid távon jó, hogy marad a stabil rezsim, de nem tudni, merre indul tovább Erdogan. A devizahitelekből való növekedést lassítani kell, ehhez viszont emelni kell a reálkamatokat, ami lassítja a növekedést, akár recessziót is okozhat. Nyilván ezt Erdogan nem akarta a választások előtt meglépni, de most lehet, hogy meg fogja.

A jegybank májustól több lépésben emelte az irányadó kamatot.

Ha az infláció meghaladja a 12 százalékot, a 17 százalék fölötti alapkamat nem egy extrém magas reálkamat. Pláne úgy, hogy az amerikai hozamkörnyezet emelkedik, a dolláreszközök jó alternatívát nyújtanak. Emellett a Fed kamatemelési periódusa folytatódik, ami megdrágítja a fejlődő piacok finanszírozását. Ez viszont gyengíti a helyi devizákat, amire válaszul kamatot kell emelni, és ez még jobban lassítja a növekedést. A török növekedés szerkezete fenntarthatatlan.

Recesszió felé tart tehát Törökország?

Valahogyan rá kell venni a lakosságot a hitelből történő fogyasztás mérséklésére, ez a külső környezet függvényében akár recessziót is okozhat. Az elmúlt pár évben rendkívül támogató volt a külső környezet, nem garantált, hogy ez a jövőben is így marad. Politikai szándék hiányában lehetséges, hogy kell egy válság ahhoz, hogy az egyensúlyi mutatók, a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiánya mérséklődjön. Vagy meglépi Erdogan a monetáris szigorítást, és pár év alatt egyensúlyba kerülnek a mutatók, vagy a piac kényszeríti ki, ahogy azt megtette a májusi kamatemelésekkor is.

Milyen eszközei vannak a szigorításra a jegybanknak, ha a kamatemelés politikailag kényes téma, a devizatartalékok pedig elfogytak?

Általában hagyja a líra trendszerű gyengülését, pusztán a sokkszerű eseményeknél avatkozik be.

A banki hitelezés szigorítása is lehetséges, de ez is paradigmaváltást követel mind Erdogantól, mind a lakosságtól. Két évvel ezelőtt ugyanúgy fennálltak ezek a gazdasági problémák, mint most, csak akkor a 3-as keresztárfolyamnál állt a dollár-líra jegyzés. Mostanra a 4,5-es szint fölé gyengült a líra – túlságosan gyorsan –, ez vette rá Erdogant a kamatemelésre.

Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója