Kétséges az uniós cégek hosszú távú jövedelmezősége

Gyülekeznek a viharfelhők az európai vállalatok fölött – kongatja a vészharangot egyre több szakértő. A tavalyi volt a legjobb üzleti év a válság óta az Európai Unióban és az euróövezetben is. Az eurózóna gazdasága 2,3 százalékkal bővült, a teljes közösségé 2,4 százalékkal, ami évtizedes rekord, a legtöbb makromutató pedig visszatért a válság előtti szintekre. A bankszektor is jól teljesít, a nem teljesítő hitelek aránya drasztikusan esett, a bankoknál magas a likviditás, és újraindult a verseny a hitelezésért. Az üzleti bizalmi indexek enyhén ereszkedtek ugyan az év közepén, de még mindig csúcsközelben vannak.

Az unió és a vállalati szektor növekedésének egyik motorja a belső fogyasztás volt, ami az egekbe lökte a céges profitokat. A mennyiségi lazító program, tehát az ingyenpénz korában a cégek úgy álltak talpra a válság után, hogy szélesítették a portfóliójukat, új piacokat kerestek, és csúcsra járatták az innovatív megoldásokat – véli Andy Baldwin, az Ernst & Young elemzője. A vállalatok bankhitelekből előszeretettel terjeszkedtek a közös piacon kívülre, ez volt a növekedés egyik legfőbb módja. A kérdés, hogy a közelgő monetáris szigorítás és a gazdasági lassulás idején is meg tudják-e őrizni jövedelmezőségüket. A szakértői elemzések alapján három problémakört lehet felvázolni.

Az Európai Unió jövőjét övező bizonytalanságok és kockázatok egy része politikai eredetű, a kereskedelmi háborúhoz, Olaszországhoz és a Brexithez kapcsolódik. Ezek közvetlen hatása egyelőre mérsékelt, de az üzleti hangulatra máris rányomják bélyegüket. A másik súlyos probléma a szakképzett munkaerő hiánya, különösen az IT-szektorban. Ennek megfelelően a bérek rohamosan nőnek, ezt azonban egyre kevesebb cég tudja kigazdálkodni. A harmadik dilemma: vajon a politika megtett-e mindent, hogy az üzleti környezetet felkészítse a következő válságra. Az innováció és a digitalizáció, valamint a termelékenység növekedése feltűnően lassul – véli Baldwin, aki szerint a szükséges reformok egy része az Európai Bizottságon hasalt el, de a nemzeti kormányok is sokszor gátolták az intézményi megújulást. Baldwin szerint ráadásul az is hátrány, hogy az uniós tőkepiac töredéke az amerikainak. A New Financial agytröszt elemzése szerint a tőkepiac az uniós GDP 8 százalékára zsugorodott 2016-ra, az Egyesült Államokban több mint 20 százaléknak felel meg. Baldwin hangsúlyozta: ahhoz, hogy a vállalati szektor ne függjön a banki hitelektől, diverzifikálni kellett volna a forrásokat, de a tőkepiac nem tudott ebben segíteni. Így pedig kérdéses, hogy a cégek a megfelelő beruházási ütemet tartani tudják-e, és hogy kellően versenyképesek tudnak-e maradni a világpiacon.