A z 5 százalékos vám, amelyet Kína a múlt héten kivetett az amerikai nyersolajra, nem tűnik magasnak, a válaszlépés inkább szimbolikus. Korábban azonban ezt az árut nem terhelte vám, éppen egy éve tették szabadon kereskedhetővé a fekete aranyat az ázsiai országban. A teher egy hordó amerikai nyersolaj költségét nemcsak három dollárral emeli meg a kínai importőrök számára, hanem – ahogy arra a Wood Mackenzie olajelemzője, John Coleman rámutatott – gyakorlatilag elvágja az amerikai–kínai szálakat, és az amerikai palaolaj ázsiai exportja legfeljebb Dél-Koreába és Japánba irányulhat mostantól.
Az amerikai olajexport Kínába egyébként is drámaian csökkent a korábbi feszültségek miatt. 2018 júniusában – az API adatai szerint – még 22 százalékát tette ki a teljes amerikai kivitelnek, mostanra alig éri el a teljes 3 százalékát: a ranglistán a harmadik helyről a kilencedikre csúszott egy év alatt. Az emelkedő amerikai palaolaj-kitermelés ezzel fontos piacát veszti el, s ez az azonnali és határidős árfolyamokban a vám bejelentése után rögtön meglátszott. Abban, hogy az intézkedés most érzékenyen érintheti az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát, a palaolajboom játszott jelentős szerepet, egy új termelési módszer a vezető kitermelők közé emelte a tengerentúli országot. Közben a felvevőpiac is jelentősen változott: a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének kitermeléscsökkentéséből, a közel-keleti feszültségből, valamint az iráni és venezuelai szankciókból következő – korábban stabil – kínálatcsökkenés kiszolgáltatott helyzetbe hozta az importfüggő ázsiai államokat, amelyeknek gazdasági fejlődésük fenntartásához olajra van szükségük. A Bank of America Merrill Lynch elemzői már korábban figyelmeztettek, hogy ha az amerikai–kínai viszony nem javul, Kínának van hová fordulnia olajért. Az elemzőház szerint akár 20-30 dollárral is eshet az olaj hordónkénti ára, ha az ázsiai ország ismét iráni nyersolajat kezd vásárolni. 2018 májusában még 875 ezer, tavaly júniusban pedig 2,5 millió hordó olajat exportált Irán Kínába, ez csökkent idén júniusra 550 ezer hordóra. Más elemzők szerint ez valódi kétélű fegyver lehet. Irán minden lehetőséget megragad, hogy növelhesse termelését – akár megsérti a szankciós szabályokat, akár nem –, de ha ezt egy nehezen kontrollálható partnerrel teszi, az további veszélyeket hordoz. Ráadásul Irak vagy Szaúd-Arábia gyorsan lecsaphat a lehetőségre, és jobb áron kínálhatja Kínának a legális forrásból származó olajat, s ekkor az iráni tervek könnyen meghiúsulhatnak. Irán és a világ vezető hatalmai 2015-ben, több mint tíz évig tartó tárgyalások után állapodtak meg arról, hogy Teherán korlátozza nukleáris tevékenységét, cserébe az Iránt sújtó szankciók nagy részének feloldásáért. Tavaly az amerikai elnök – kilépve a megállapodásból – visszaállította az olajexportot sújtó és más szankciókat is. Most francia közvetítéssel igyekeznek megmenteni az atomalkut, amely, úgy tűnik, a kereskedelmi háború újabb, olajexportálási frontjává válhat. Eközben a Bank of America elemzői szerint a legújabb amerikai vámok további 250-500 ezer hordóval csökkenthetik a globális keresletet, ezért a kínai partner egyre fontosabb lehet az eladóknak, az olaj árfolyama pedig még stabil kínálat mellett is nagy valószínűséggel csökkenhet az év folyamán.
A China Petroleum & Chemical Corp. vagy más néven a Sinopec máris kérte, hogy mentesülhessen a vám alól a következő hónapokban. Ázsia legnagyobb kapacitással rendelkező finomítója szeptemberben és októberben négy szupertankerhajó érkezésére vár, amelyek 8 millió hordó amerikai nyersolajjal vannak megrakodva. Mivel a társaságot kész tényként érte az új feltétel, azt kéri, hogy kapjon vámmentességet, vagy továbbértékesítésre tárolhassa a már úton lévő amerikai olajat. A Sinopec még átirányíthatja a hajókat nem kínai területre, de az többletköltséggel jár.
