Szaladhat a régiónk az EKB után

Nagyot fordult a világ a jegybankárok körül az elmúlt egy évben. Tavaly ősszel még arról volt szó, hogy mikor kezdi el emelni az alapkamatot az Európai Központi Bank (EKB), ma már arra vár a piac, hogy szeptemberben bejelentse az újabb euróövezeti lazítást. A kelet-közép-európai régió jegybankjait eltérően érinti a közelgő lazítás: van, akit kényelmes, van, akit kényelmetlen helyzetbe hoz.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB)vélhetően megnyugodhatott a hírek hallatán. Amikor az EKB még szigorításra készült, erős volt a nyomás a hazai jegybankon, hogy mozduljon el az ultralaza monetáris álláspontról, és legalább a nem konvencionális eszköztár segítségével szigorítson. Az MNB ezt egyáltalán nem akarta megtenni, végig kitartott a támogató monetáris politika mellett.

A jegybank jól számolta ki az európai folyamatok deflatorikus hatását: a hazai árindex a májusi 3,9 százalékról már júliusra 3,3 százalékra lassult. A várakozás szerint a drágulás mértéke a következő hónapban 3 százalék alá mérséklődik. Az év végétől azonban a bázishatások és a bejelentett új kormányzati intézkedések következtében ismét emelkedik az infláció, és a jegybank szerint az előrejelzési horizont végére éri el fenntartható módon a 3 százalékos szintet.

Emellett a forint gyengesége sem indokolja, hogy rohamléptekben lazítsanak a kondíciókon. A hazai deviza ismét történelmi mélypontját, az euróval szembeni 330-as szintet súrolja alulról, egy további lazítás, lehet, hogy kontrollálatlanul gyengítenené a forintot olyan szintre, amely már a jegybanknak sem lenne kényelmes.

A Cseh Nemzeti Bank egy igen intenzív kamatemelési perióduson van túl, két év alatt nyolcszor emelte meg az irányadó rátát 0,05 százalékról 2 százalékra. A szigorítás azért volt szükséges, mert az alacsony munkanélküliség, a béremelkedés és az ultramagas GDP-növekedés miatt a gazdaság a túlfűtöttség jegyeit mutatta. A jegybank azonban legutóbbi, augusztus eleji ülésén már azt sugallta: véget ért a ciklus.

A külső környezet gyengülését a régiós exportvezérelt gazdaságok egyelőre csak korlátozottan érezték meg, de a jegybank és az elemzők szerint is felesleges tovább drágítani a vállalati finanszírozást. Az infláció sem indokolja a további szigorítást, a drágulás mértéke egész évben

3 százalék alatt, tehát a jegybanki célsávban mozgott. A korona azonban elég erős, az euróval szembeni 25-ös szint mellett nyugodtan lazíthatna a jegybank, még segítené is az exportőröket.

A lengyel jegybank a hazaival együtt végig kiváró állásponton volt. Ugyan évekkel ezelőtt több elemző gondolta úgy, hogy Lengyelország szigorít majd a régióban először, a jegybank végül tapodtat sem mozdult. Az elmúlt két évben sem az infláció, sem a devizaárfolyam, sem a belső folyamatok nem tették szükségessé, hogy a monetáris kondíciók szigorúbbak vagy támogatóbbak legyenek. A drágulás mértéke most júliusra azonban hatéves rekordra, 2,9 százalékra gyorsult, ám ez sem okoz problémát, a maginflációs trendek fényében ugyanis valószínűleg korrigálni kezd az árindex.

Ráadásul a lengyel ipari termelés, amely nagymértékben függ a némettől, alig érezte meg a legnagyobb kereskedelmi partner gyengélkedését. Az export továbbra is emelkedő trendben van, úgy, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege, amely csak a karácsonyi időszakban szokott megugrani látványosan, kiemelkedően teljesít az idén. A lengyel jegybank kommunikációja sem változott érdemben, amióta az EKB előirányozta a további lazítást.

Csak a román jegybank kerülhet kényelmetlen helyzetbe a régióban, ha az EKB begyújtja a rakétákat: keleti szomszédunkra a gazdaság állapota alapján ráférne a további szigorítás. A román gazdaságot főleg hitelezésből vészesen túlhevítették: 2017 harmadik negyedévében a GDP-növekedés üteme szürreális, 8,8 százalékos volt. Az infláció eközben 6 százalék közelébe gyorsult, a béremelkedés és a fogyasztás megugrása miatt a folyó fizetési mérleg hiánya vészesen nő, a költségvetés is súlyosan mínuszos.

A jegybank tavaly év elején óvatosan, három ütemben 2,5 százalékra emelte az alapkamatot, azóta pedig nem nyúlt hozzá, megőrizte a monetáris politika valamelyest támogató jellegét. Románia is abban bízott, hogy a nemzetközi körülmények miatt begyűrűzik az országba a defláció, és igaza lett, azonban a drágulás csak a 4,5-5 százalékos szintig ereszkedett, ami azonban még mindig magasnak számít.

Melyik központi bank lazíthat először a térségben

Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője

Az Európai Központi Bank várható monetáris lazítása miatt véleményem szerint elsősorban a cseh jegybank kerülhet nehéz helyzetbe. Az EKB lépései a korona erősödését okozhatják, ugyanakkor a cseh infláció továbbra is 3 százalék körül alakul, ami a jegybank által meghatározott toleranciasáv teteje.

Ha a cseh jegybanknak gondot okozna az euró-korona árfolyamát a 25-ös szint felett tartani, valamilyen lazító lépéssel megpróbálhatja gyengíteni a cseh devizát, de ez nem feltétlenül kamatvágás lenne, mert azzal veszélybe kerülne az inflációs cél. A Magyar Nemzeti Bank is léphet egy tartós európai könnyítési ciklus esetén, első körben ismét növelheti a forintlikviditást, és a későbbiekben egyéb, nem konvencionális intézkedést is hozhat, kamatvágásra viszont nem számítok. A len­gyel jegybank részéről – a jelenlegi folyamatok alapján – nem várható lazítás, mivel Lengyelországban még el sem kezdődött a kamatemelési ciklus, és az infláció is a jegybanki célszint (2,5 százalék) felé közelít.

Le Phuong Hai Thanh, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzési üzletágvezetője

A régióban egyedül Csehországban valószínűsíthető lazítás. A cseh jegybank egy igen intenzív kamatemelési perióduson van túl, nyolcszor szigorított két éven belül, így bőven van tér arra, hogy lazítsa a monetáris kondíciókat. A többi jegybank esetében valószínűbbnek tartom a status quo fenntartását. A lengyel központi bank a szigorítási hullám közepette sem lépett, és most sem látom okát, hogy az

Európai Központi Bank után siessen. Romániában

a költségvetés, az infláció kevés teret hagy a kamatcsökkentésnek, a gazdaság még mindig inkább a túlfűtöttség jeleit mutatja, ezért nagyon kevés esélyét látom a kamatvágásnak. A Magyar Nemzeti

Bank az ultralaza álláspontot képviseli, és inkább a status quo fenntartásában érdekelt. Ha az inflációs pálya, a külső egyensúlyi mutatókban bekövetkező hirtelen változás vagy a nemzetközi körülmények indokolják, akkor akár likviditáson át, akár egyéb, nem konvencionális eszközökön keresztül lazíthat, de a legtöbb régiós jegybank esetében egyelőre valószínűbbnek tartom a kivárást.

Beregszászi Máté, a Diófa Alapkezelő Zrt. szenior portfóliókezelője

Míg az év elején szigorítást vártak a Fedtől és az EKB-tól, most ismét az a kérdés, hogy a jegybankok lazítása milyen mértékű lehet. A Fed már a nyáron lépett, az EKB

a szeptemberi ülésén hozhat konkrét döntéseket. De mit várhatunk középtávon a régiós jegybankoktól?

A kereskedelmi háború körüli bizonytalanságok, a kínai konjunktúra alakulása, az eurózóna gyenge növekedése és a Brexit az a fő tényező, amely a kamatcsökkentés irányába terelheti a régiós jegybankokat. Ezen külső hatások begyűrűzése azonban még alig-alig érzékelhető a régióban: a növekedési adatok erősek, a bérek emelkedése stabil, az infláció pedig 2-3 százalék körül alakulhat, amely sáv alsó szélének eléréséért is évek óta küzd az EKB. Monetáris lazításra főként a lengyel és a cseh jegybanknak van tere az irányadó kamatlábon keresztül, azonban a határidős kamatlábak árazását és az elemzői konszenzust alapul véve a piac erre érdemben nem számít. A régiós jegybankok döntéshozói, mielőtt újra lazításra szánnák el magukat, kivárhatják a belső és külső tényezők alakulását a következő negyedévekben.

Cseh Nemzeti Bank: A jegybanki tanács a kockázatokat antiinflációs irányba látja elmozdulni, ezt főképp az ország fő kereskedelmi partnerei keresleti dinamikájának csökkenése váltja ki. (Augusztus 1.)

Lengyel Nemzeti Bank: Az infláció mérsékelt marad,

és a monetáris politikai horizonton belül a célszint­hez közel mozoghat. A jelenlegi kamatszintek makro­ökonómiai stabilitás mellett Lengyelországot a fenntartható növekedési pályán tarthatják. (Július 2.)

Román Nemzeti Bank: Az új előrejelzés az éves inflációs rátát az év hátralévő részében a céltartomány felébe várja, mielőtt visszatérne az előrejelzési horizont végére, a céltartomány magasabb felébe. A kiegyensúlyozott makrogazdasági politikai mix és

a strukturális reformok hosszabb távon elengedhetetlenek ahhoz, hogy a román gazdaság a lehetsé­ges negatív hatásokkal szembe tudjon nézni. (Augusztus 5.)