Magyar gazdaság: Varga Mihály először nyúlt Nagy Márton hóna alá – de hogy lesz ebből GDP-növekedés?

Kedden másfél év után először csökkentette a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa az alapkamatot , amely szerda óta már „csak” 6,25 százalék. Amennyire nagy horderejű döntés született a Szabadság téren, hiszen egy kamatcsökkentésnek számtalan pozitív hatása van a költségvetésre, a hitelezési hajlandóságra vagy a gazdasági növekedésre nézve, olyannyira nem volt meglepetés. Az elmúlt hetekben ugyanis egyre inkább árazta a piac a kamatvágást, amit a forint mellett a beérkező makroadatok is megtámogattak. 

Magyar gazdaság: Varga Mihály először nyúlt Nagy Márton hóna alá – de hogy lesz ebből GDP-növekedés?

Az MNB-t körülvevő körüllengő optimizmus egyik oka az infláció. Januárban 2,1 százalékos volt az éves bázisú átlagos fogyasztói áremelkedés, ami nyolcéves mélypontnak felel meg, utoljára 2018 februárjában, még egy nagyon más gazdasági helyzeten volt ilyen alacsony szinten a pénzromlás üteme Magyarországon. Ami azonban még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy a havi alapú fogyasztói árindex mindössze 0,3 százalék volt januárban. 

Mivel a vállalatok ilyenkor hajtják végre az év eleji átárazásaikat, azok döntő hatást gyakorolnak az egész éves inflációs kilátásokra. A januári inflációs adat alapján tehát minden esély megvan arra, hogy az év második felében várható kilengések ellenére is valahol a jegybank 3 százalékos célja körül alakuljon a drágulás üteme 2026-ban.

A másik döntő ok, ami meghatározó volt az MNB mostani kamatdöntésében, a forint árfolyama. Tavaly óta több mint 7 százalékot erősödött az euróval és 20 százalékot a dollárral szemben, ami persze nem független a jegybank nagyon szigorú, de következetes politikájától. Tavaly az MNB végig fenntartotta a 6,5 százalékos alapkamatot, miközben a nagy és régiós jegybankok már kamatot vágtak.

Ugyanakkor a nagy kérdés, hogy a monetáris lazítás mekkora segítség a magyar gazdaság számára, amelynek – ha a szigorúan a számok nyelvén nézzük – lenne hova fejlődnie. 

Tavaly mindössze 0,3 százalékkal nőtt a GDP, ami jócskán elmaradt a kormány év elején mért 3,4 százalékos célkitűzésétől. Ezzel pedig már a harmadik egymást követő évben stagnált a magyar gazdaság. Előbb a fogyasztás visszaesése, az elmúlt két évben pedig a német gazdaság gyengélkedése és az annak kitett magyar járműgyártás hátráltatta a GDP-növekedést. Nem véletlenül üzent tavaly februárban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az éppen felálló új jegybanki vezetésnek, amikor azt mondta:

Ugyan nem mondta ki, de félreérthetetlenül utalt a korábbi Növekedési Hitelprogram (NHP) feltámasztására azzal a mondatával, hogy az MNB nem csak a kamatlábon keresztül tud segíteni – érvelt a miniszter –, mivel a korábbi kamatláb nem volt alkalmas arra, hogy a vállalati hitelezésben beálljon a fordulat. 

Érdekesség, hogy leszámítva azt az egyszeri üzenetváltást, amikor tavaly októberben a Budapest Economic Forum szünetében megüzente Nagy Márton az MNB-nek, hogy „eljöhetett az ideje a kamatvágásnak”, manapság jóval megértőbb a jegybank politikájával kapcsolatban. 

A parlament gazdasági bizottságában tartott november 27-i meghallgatásán már azzal érvelt az 5 százalékos, az eredetinél magasabb hiányszint mellett, hogy a monetáris politika nem tud lazább lenni, így egyedül a költségvetésnek van mozgástere a gazdaság élénkítésére. Mintha beletörődött volna, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben a monetáris politikának szigorúnak kell maradnia.

Elemző: legfeljebb szépségtapasz a kamatvágás, ettől még segít

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint azonban legfeljebb szépségtapasznak lehet jó a mostani kamatvágás, ami egy a sok tényező közül, amely segíti a növekedést, önmagában azonban nem hozza el a virágkort. Ettől függetlenül persze tény, hogy ha a piaci kamatok lejjebb mennek, az segítheti a beruházásokat, illetve az államadósság finanszírozása is olcsóbbá válhat, tehát mindenképpen lehetnek kedvező hatásai. Vannak viszont bőven problémák, amelyeket nem old meg, ezek között említette az ipari termelés alacsony szintjét.

Mindenesetre a bankközi kamatokban már megjelent az alacsonyabb kamat hatása, így a BUBOR értéke egyetlen futamidőn sem haladja meg a 6,25 százalékot.

Az elemző szerint a bankok kamatainál is várhatóan előbb-utóbb megjelenik az alacsonyabb kamatszint – talán a betéti oldalon gyorsabban, míg a hiteleknél lassabban –, persze itt az is kérdés, hogy a verseny mit kényszerít ki. A hitelkamatoknál nemcsak az új kamatok lehetnek érdekesek, hanem a korábban felvett, nem rögzített kamatú hitelek kamatai is. Ha ezek valamilyen referenciakamathoz vannak kötve, ott is lehet számítani az átárazásra.

Már nem a magyar alapkamat a legmagasabb

A jegybanki lazítás mellett szólt a nemzetközi kamatkörnyezet is. Míg ugyanis az MNB az elmúlt másfél évben változatlanul hagyta az irányadó rátát, addig a régiós és nagy jegybankok többsége lazított:

• az Európai Központi Bank tavaly négyszer vágott, irányadó rátája jelenleg 2 százalék,
• a 2025-ös 3 vágás után a Fed alapkamata 3,5–3,75 százalékra,
• a lengyel jegybank irányadó rátája 5,75 százalékról 4 százalékra,
• míg a cseh alapkamat 4 százalékról 3,5 százalékra csökkent. 

Ezen országok, országcsoportok többségében (az eurózónát kivéve) idén is várható kamatcsökkentés. Ez azt jelenti, hogy egy 25 bázispontos lazítás után ugyan a magyar kamat még mindig érdemben meghaladja a régiós átlagot, de továbbra is érdemes idehozni a pénzüket a befektetőnek, mivel még mindig fenn tudja tartani a carry trade az árfolyamot. 

Egyetlen régiós ország van, ahol nem történt lazítás, és ahol az alapkamat a magyarral megegyezően 6,5 százalék volt, ez pedig Románia. Ott viszont az infláció a 10 százalékot közelíti, míg nálunk 2,1 százalék, ami nem indokolta ugyanannak a kamatszintnek a fenntartását.

Rengeteg hitel ad a kormány, amelyek eleve jóval kisebb kamatozásúak

Varga Mihály jegybankelnök keddi sajtótájékoztatóján beszélt arról is, hogy a kamatcsatorna monetáris transzmisszióra gyakorolt hatékonysága gyenge a kormányzati programoknak köszönhetően. A kormány rengeteg hitelprogramot indított az utóbbi egy-két évben, amelyek a piaci kamatoknál jóval alacsonyabban vannak. Elég csak 

• a fix kamatozású Otthon Startra vagy 
• a vállalati oldalon a Széchenyi Kártya Programra gondolni, ezek mind 3 százalékos kamat mellett futnak, tehát elszakadtak a jegybanki kamatoktól.

Ennek köszönhető, hogy tavaly az utolsó negyedik negyedévben a kamattámogatásos hitelek aránya a folyósításokon belül a harmadik negyedévi 27 százalékról 81 százalékra emelkedett. A kkv-k hitelezésében ennél kisebb jelentőségű a kamattámogatott hitelezés, de így is 35 százalékra nőtt tavaly az utolsó három hónapban. 

Ugyanakkor Regős amellett érvelt, hogy a magas reálkamatra több okból is szükség van. Egyrészt az ország kockázati megítélése miatt, amelyben szerepet játszik a költségvetési hiány és az államadósság, illetve az a piaci várakozás, ami még mindig nem tűnt el nyomtalanul, hogy a forint úgyis gyengülni fog. Ennek megfordításához és a forint stabilan tartásához szerinte szükséges a magas kamatszint. A 4 százalékos reálkamat pedig kissé csalóka: az elemző szerint a mostani alacsony inflációs szint nem marad velünk a végtelenségig. A bázishatások miatt áprilistól ennél magasabb (nem sokkal, de magasabb) infláció várható, ami miatt a reálkamat máris valamivel kisebb lesz.

Most is vannak persze támogatott hitelek, illetve az exportáló cégek euróban is vehetnek fel hitelt, azaz ennyire nem kizárólagos az alapkamat szerepe a hitelezésben.

Azonnal megjelenhet a költségvetésben az alacsonyabb kamatszint

Nemcsak a lakosság és a vállalatok számára könnyebbség az alacsonyabb kamatszint. A kamatpolitika közvetlen hatást gyakorol a költségvetésre, amelynek mozgástere az inflációs időszak és az arra adott monetáris válasz hatására jelentősen beszűkült. Tavaly is a GDP több mint 4 százaléka ment el kamatkiadásokra, ami mintegy 4000 milliárd forintot jelentett.

Regős úgy látja, a mostani kamatdöntés után a költségvetés helyzete mindenképpen javulhat, bár azt is hozzátette: ez nem ilyen egyszerű, hiszen nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg a kamatcsökkentés hatása.

• A rövidebb futamidőknél a csökkenés szinte azonnal megjelenhet, hiszen az új kibocsátásokra már hat az alapkamat. 
• A már forgalomban lévő állampapírok kamatozását viszont nem befolyásolja az alapkamat változása, így azokra nincs hatása a kamatcsökkentésnek, tehát az adósság hosszabb lejáratú részének átárazódása időigényes. 

A hozamgörbe hosszú végén egyébként is jellemző, hogy az alapkamat hatása kisebb, az inflációs kilátások és a kockázati megítélés szerepe sokkal nagyobb.

Az év elején akár 2 százalék fölé is mehet a GDP-növekedés

Végezetül arra a kérdésre, hogy az idei év elején eljöhet-e fordulat a magyar gazdaságban, az elemző azt mondta: a csoda nem feltétlenül egyik napról a másikra következik be. A reálbérek növekedése és a kormányzati transzferek miatt a fogyasztás bővülhet, sőt ez elég erős húzóerő lehet az első negyedévben. A beruházásoknál az építőipari rendelésállomány magas, ami alapján akár jelentősebb bővülés is lehetne, de az elmúlt évek zuhanása alapján itt óvatos lenne, a növekedés ugyanis nem vehető biztosra.

Annál is inkább, mert továbbra is a nagy kérdés az export és az ipari termelés. A termékexportnál nagy bizonytalanságot jelent a külső kereslet alakulása: ha ez kedvezőbb lesz, az segítheti a növekedést. Kérdés, hogy az új gyárak hozzátesznek-e már valamit a növekedéshez, illetve hogy a Mercedes egy műszakos munkarendje mennyit visz el belőle.

„Összességében tehát az exportnál továbbra is jelentős kockázatokat látok. Negyedéves alapon nem tartok elképzelhetetlennek egy 1 százalék körüli bővülést az erős fogyasztási ösztönzők miatt, így az éves alapú GDP-növekedés valamivel 2 százalék felett alakulhatna – de azért a lefelé mutató kockázatok itt is jelen vannak” – jósolta az elemző. 

Ha valóban 2 százalék fölé gyorsul a növekedés, az közel négyéves csúcs lesz, utoljára 2022 harmadik negyedévében volt ekkor GDP-bővülés idehaza.