Stabil pénzügyi környezet az örökség

Aligha lehetett irigyelni Mario Draghit 2011 novemberében, amikor átvette az Európai Központi Bank (EKB) elnöki feladatait. Az euróövezetben dübörgött az adósságválság, az eurórendszert sokak szerint az összeomlás fenyegette. Mára a térség kijutott a pénzügyi válságból, az eurórendszer pedig stabil. Draghi EKB-elnöki pályafutását leginkább híres, 2012-es beszéde summázza: „Készek vagyunk bármit megtenni, hogy megmentsük az eurót. Higgyék el nekem, ez elegendő lesz.”

Nyolcéves regnálása alatt az euróövezetben sosem látott nem konvencionális intézkedésekkel sikerült talpra állítania a közösség gazdaságát, a reformok közül többet komoly kormányzótanácsi ellenállás mellett hajtott végre. Ígéretét valóra váltotta: valóban megmentették az eurót, bár lehet, hogy az euróövezet monetáris kondíciói már sosem lesznek olyanok, mint ezelőtt voltak.

Munkája elején, 2011 novemberében, Mario Draghi összeült a Fed, a kanadai, a brit, a svájci és a japán jegybank vezetőivel, és megállapodtak: többletlikviditást és folyamatos pénzügyi támaszt nyújtanak a piacoknak. Ugyan a jegybank már Jean-Claude Trichet idején is vett államkötvényeket, de ez a megállapodás ágyazott meg az óriási léptékű eszközvásárlási programnak. Draghi már ekkor is folyamatosan hangsúlyozta, hogy az EKB csak árstabilitással tud hozzájárulni az euróövezet fellendüléséhez, a tagállamok részéről infrastrukturális beruházásokra van szükség.

A jegybank elnöke 2012-ben bemutatta a bankrendszernek nyújtandó hosszú távú, célzott refinanszírozási programot (TLTRO), amelynek az idén ősszel már a harmadik üteme kezdődik. Draghi és stábja dolgozta ki emellett a kamatpályára vonatkozó iránymutatás ma ismert rendszerét, amellyel az EKB felkészíti a piacot a várható változásokra.

A jegybank képviseletében Draghi is bábáskodott az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) megszületésénél, és mindig hangsúlyosan képviselte, hogy a jegybanknak az euróövezeti bankrendszer szabályozó testületévé kell válnia. Az ESM a tagállami támogatás helyett közvetlenül a problémás hitelintézeteket kezdte kezelni, sikerrel váltva az elméletet gyakorlatra. Ezzel párhuzamosan az EKB kiterjedt kamatcsökkentési periódusba kezdett: négy év alatt nyolcszor csökkent az irányadó ráta, 2014-ben pedig a mínusz 0,1 százalékra eresztett betéti szinttel bemutatkoztak a negatív kamatok. Évekkel később a bankrendszer már óriási tehernek érezte a negatív kamatlábat, de az euróválság végén szükség volt erre az intézkedésre.

Draghi örökségének legfontosabb része azonban vélhetően az EKB több mint 4700 milliárd eurós mérlege. A jegybank 2015-ben vezette be a kiterjesztett eszközvásárlási programot, havi 60 milliárd euró értékben vásároltak kötvényeket a másodpiacról. A következő év elején már havi 80 milliárd euró volt a keretösszeg, a jegybank rohamléptekkel vásárolta fel a papírokat, miközben negatív tartományba süllyedtek a hozamok. A programot akkor és azóta is számos kritika érte: függővé teszi a piacokat a pénznyomtatástól, piaci buborékokat alakít ki, bóvli papírokkal tömik ki az EKB mérlegét. A program azonban kétségkívül hozzájárult a finanszírozási költségek csökkenéséhez és a bankrendszer talpra állásához.

A leköszönő elnök egyet mindenképpen sajnálhat: szerette volna elkezdeni a monetáris politika normalizálását, ehelyett azonban mandátuma végén újabb lazító csomagot kellett bejelentenie. A lazítási kényszert nagyrészt rajta kívül álló faktorok, különösen a külső környezet gyengülése miatt visszaeső német ipar szülte.

Az elmúlt nyolc évben a piac, az elemzők és a tagállami politikusok is támadták Mario Draghit, sokszor joggal. „Túl óvatos, nem elég erőskezű, túlságosan ragaszkodik az inflációs célhoz, csak a régi fegyvertárat tudja felmelegíteni.” Azonban nem véletlenül tartják az euróövezeti válságkezelés egyik legfontosabb alakjának: többen nevezték őt a modern idők legnagyobb hatású jegyban­kárának, a Fortune magazin a legnagyobb élő vezetők listáján a második helyre sorolta. Igaza volt nyolc éve, amikor azt mondta: elegendő lesz az EKB csomagja. Évek múlva derül csak ki, hogy az idei csomag bejelentésekor tévedett-e. Az azonban biztos, hogy az euróövezet Mario Draghi leköszönésének napján erősebb, stabilabb, vonzóbb piaci környezet, mint 2011 novemberében volt.