A német lassulás már sokkal kevésbé fáj
A képernyőkön nagy figyelemmel követik a kereskedők a német gazdaság recesszióba csúszását valószínűsítő híreket, mégsem várható jelentős elmozdulás a közép-európai devizák árfolyamában egyéves távlatban – vélik elemzők. Egy-egy negatív német hír megrángathatja ugyan az eurót, ami közvetve a régiónk árfolyamainak sem szokott jót tenni, de a Reuters elemzői felmérése szerint 12 hónapos távlatban már az euró is erősödhet a dollár ellenében. Közép-Európa közvetlen függősége pedig a német gazdaságtól az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent – írják elemzésükben az ING szakemberei.
A forint közelmúltbeli gyengülése is ennek a folyamatnak a része: a régió növekedése úgy vált export- helyett fogyasztásalapúvá, hogy eközben gyorsan növekedtek a bérek, és a gyengébb forint hozzájárult a versenyképesség megőrzéséhez. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem lépett közbe – áll az elemzésben. Miközben a gyengébb forint segíti az exportálókat, az alacsony kamat nem akadálya a gazdaság ösztönzésének sem (szükség esetén), hiszen az MNB eléggé összezsugorította a mérlegét egy esetleges monetáris expanzióhoz. Bár a fizetési mérleg egyenlegének negatívba fordulása csökkenthette volna a forint valós értékét, a termelékenység növekedése és a külkereskedelmi folyamatok inkább emelték. A nemzetközi folyamatok mégis gyengítették a forintot, de a termelékenység javulásának várható lassulása visszafoghatja a távolodását a valós értéktől.
Miközben a cseh korona valamelyest túlértékelt, nem valószínű, hogy a régió devizái nagyon egymástól eltérően mozognának a közeljövőben, hiszen az egyedi sztorik lecsengtek. (Például a magyar infláció elérhette a csúcsot, és elcsitultak a devizahitelekkel összefüggő félelmek Lengyelországban.) Akkor sem várható nagy eltérés, ha csökken a feszültség a kereskedelmi háború körül, utat nyitva a régió jegybankjainak, hogy a maguk útját járják, például a cseheknek, hogy kamatot emeljenek.
A német recesszióra utaló jelek mindenesetre a Lajtán túl is riadalmat keltenek. A magyar exportnak például több mint a negyede kerül Németországba. Tartja magát a vélemény, hogy ha a németek sírnak, Közép-Európa velük sír. Erre az Economist is figyelmeztetett a visegrádi négyekről szóló októberi írásában, és egyúttal arra is, hogy a bérek elszállása miatt a régió a közepes jövedelem csapdájában rekedhet, mivel a befektetők még olcsóbb országokba költöznek.
Az ING elemzői mindkét kérdést másképpen látják. Amikor a német gazdasági teljesítmény 2009-ben 5,6 százalékot zuhant, Közép-Európa gazdaságai követték az árokba. Magyarország majdnem 7 százalékot bukott. Az EU egyetlen tagja kerülte el a recessziót: Lengyelország. Az erős belföldi fogyasztás védte meg, ami sokakat meglepett, hisz a régióról nem az volt a kép, hogy felveti a jólét. Közép-Európa többi országa felzárkózott ehhez a modellhez – állítják az ING szakértői. A régió gyorsabb növekedése a kontinens teljes nyugati feléhez képest feltűnő. A németekhez képest még inkább: őket másoknál is jobban megütötte, hogy a világgazdaság alacsonyabb fordulatszámra kapcsolt, a nemzetközi kereskedelmet fenyegető kockázatok és egyszeri tényezők miatt, mint például az autóipar visszaeséséhez vezető szigorodó emissziós követelmények.
A lassuló német gazdaság az idei második negyedévben eljutott a zsugorodásig, és az elemzők a recesszió esélyeit latolgatják, miközben Közép-Európa gazdaságai még mindig számított potenciáljuk felett növekednek. Sokatmondó, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a napokban megjelent anyagában, bár kiemelte Magyarország sérülékenységét a német autóipari trendek láttán, megemelte idei növekedési előrejelzését, 3,7 százalékról 4,6-re. Az ING VAR (összefüggés) modellje szerint a belső fogyasztás vezérelte lengyel gazdaságra a német termelés 1 százalékos visszaesése mindössze 0,2 százalékos hatással van, pár hónapos késéssel. A visegrádi négyes többi tagjára mintegy fél százalékkal, Romániára erősebben: 0,8 százalékkal. De a hatás jóval kisebb, mint régen lett volna. Az ok: a GDP-termelés szerkezete a régió országaiban jelentősen átalakult a 2008-ban kezdődő világválság óta.
Közép-Európa-szerte meglódult a bérek növekedése. Nyugat-Európához képest bőven van mit behozni, ami a mérleg negatív oldalán munkaerő-veszteséget okoz. A csatlakozás az EU-hoz megszüntette a dolgozók nyugatra áramlásának akadályait, és a 2008–2010-es válságból kilábaló nagy európai gazdaságok éhesek is a képzett munkaerőre. Közép-Európa évek óta munkaerőhiánnyal küszködik, nem -bőséggel, mint a válság éveiben, hiszen a képzett munkavállalók egy része a magasabb bérek reményében nyugat-európai országokba költözött. Ez önmagában felfelé tolja a belföldi béreket és így a fogyasztást is. A kormányok arra is találtak mozgásteret a költségvetéseikben, az EU-források beáramlásától is segítve, hogy költekezéssel ösztönözzék a gazdaságot, ami a fogyasztást és a beruházásokat is hajtja. Az EU 2021–2027-es költségvetési ciklusában kevesebb forrás áll majd rendelkezésre, az eddigi lendület azonban 2023-ig még minden bizonnyal nem fullad ki.
A folyamat azzal is járt, hogy csökkent az ipar és nőtt a szolgáltatások súlya. A szolgáltatásokban sokkal kisebb a közép-európai országok kitettsége a német folyamatoknak. Egy német visszaesésre alapvetően azok az országok a legérzékenyebbek, amelyekben nagy az autóipar súlya. Leginkább Csehország, ahol a GDP 4,9 százaléka függ a német ipartól, Szlovákia 4 és Magyarország 3,7 százalékkal következik, miközben Románia kitettsége csak 1,6 százalék – így számolt az ING. De még az autóipari függőség is csökkent. Magyarország esetében például 2008-ban az exportnak még 94 százaléka ment Európába, 2017-ben már csak a 66 százaléka, miközben az amerikai és ázsiai felvevőpiacok súlya megtöbbszöröződött.
Beszédesek a tanulmány grafikonjai, amelyek azt mutatják, hogy 2012 óra trendszerűen és erősen növekedett a fogyasztás hozzájárulása a GDP változásához a Romániával kiegészített visegrádi országcsoportban, miközben meredeken csökkent és negatívba váltott a nettó export hatása. A gazdasági teljesítményt szintén növelő kormányzati beruházások GDP-hez mért aránya ugyanakkor jelentősen meghaladta az eurózóna átlagát a régióban 2013 és 2018 között, a legjobban Magyarországon.
Mivel a GDP szerkezetének átalakulását a gyors bérnövekedés hajtotta a régióban, joggal merülhet fel az Economist által is felvetett kérdés: nem lesz ebből baj?
Az ING szerint nincs fenyegetés, mert a német bérek nominálisan még mindig hegymagasak. Hiába emelkedtek 2008 és 2018 között harmadával-felével a keresetek Közép-Európában, euróban számolva a németek két és félszer több béremelést kaptak. Vagyis a régió versenyképessége nem gyengült, hanem erősödött. A bérszint konvergenciája nem jelent bérköltség-konvergenciát is, azaz rövid távon nem ütközik falakba.
Jól mutatják ezt a fajlagos munkaerőköltség-adatok, a leglátványosabban épp Magyarországé. Itt emelkedtek a leggyorsabban, 50,5 százalékkal a nettó keresetek 2008 és 2018 között (valamivel a románok, jóval a csehek és a lengyelek előtt). A fajlagos munkaerőköltséget a gazdaságpolitika mégis többet hajtotta felfelé másutt (a legjobban Szlovákiában és Romániában). A következmény: a bérek a legjobban Magyarországon nőttek, a fajlagos költség azonban a legkevésbé: továbbra is a legalacsonyabbak között van, változatlanul mélyen a német szint alatt. Ez a túlteljesítés abból ered, hogy a cégek javították a termelékenységüket, a kormány csökkentette az adóterhelést, és gyengült a forint. (Ezt a pozíciót befolyásolhatja, ha a kétéves bérmegállapodás ellenére újranyitják a bértárgyalásokat.)
Előnyt élveznek a magasabb hozzáadott értéket exportálók
„A forint gyengülése inkább a viszonylag alacsony magyar kamatok mellékterméke, de lehet versenyképességi megfontolás is mögötte, hiszen még mindig exportorientáltak vagyunk, és sok vállalatnak nem mindegy, mennyi forintot kap az euróbevételéért. Ha eszközként alkalmaznák (a forint gyengülését), az azért megkérdőjelezhető lenne, de nem erről lehet szó” – mondta Virovácz Péter. A magyarországi ING Bank vezető elemzője szerint ha tudatosság nem is volt benne, abban lehetett szerepe, hogy nem zavarta különösebben az MNB-t a forint gyengülése. Ezáltal javult az árversenyképesség, és nőtt az exportáló vállalatok profitja. Aki magasabb hozzáadott értékű árut értékesít, az kisebb konkurenciával szembesül. Lehet ez akár egy tudatos értékválasztás: a magasabb hozzáadott értéket exportálók tesznek szert viszonylag nagyobb előnyre -mutatott rá. Hozzátette: a hazai autóiparban például csak 25-30 százalék a hozzáadott érték, de vannak olyan cégek, amelyeknél elérheti akár a 80 százalékot is.
