A Ferrari több V12-es kabrióval is kedveskedett rajongóinak az utóbbi két évtizedben, ugyanakkor az 550 Barchetta, a Superamerica, az SA Aperta és az F60 America is erősen korlátozott darabszámú modell volt.
A maranellóiak azonban most nem csak a gyűjtőkre gondolnak: itt a 812 GTS, amely előtt a pontosan ötven éve bemutatott Daytona Spider volt az utolsó sorozatgyártású V12-es kabrió Ferrari! A 812 Superfast kupén alapuló újdonság nyitható kemény tetőt kapott, a vetkőzőshow mindössze 14 másodpercig tart, a mutatvány pedig menet közben, akár 45 kilométer per órás tempóig kivitelezhető. Az aerodinamikára nagy hangsúlyt helyeztek, ugyanis a kupénál a leszorítóerő termelésében fontos szerepet játszó, hátsó kerékjárati ívek feletti légbeömlőket a mozgatható tető miatt nem tudták megtartani. Emiatt az egész padlóburkolatot átalakították, és a diffúzort is megváltoztatták, hogy a tapadás ne szenvedjen csorbát. Erre pedig nagy szükség van, ugyanis 800 lóerő és 718 newtonméter zúdul a hátsó kerekekre! Ezek a számok azért érdekesek, mert nem egy feltöltött motorról van szó, hanem a klasszikus, nagy lökettérfogatú, szívó V12-esről, amelyet az ideális súlyeloszlás érdekében az első tengely mögé, a hétfokozatú duplakuplungos váltót pedig a hátsó tengelyhez építik. A 6496 köbcentis, 8900-as percenkénti fordulatra képes óriásblokknak meg sem kottyan a kereken 16 mázsás modell mozgatása, a nulláról 100 kilométer per órára gyorsuló sprint 3,0 másodperc alatt megvan, a végsebességet meg egyszerűen elintézik annyival, hogy 340 kilométer per óra feletti. Bármennyire is combos az újdonság, igyekeztek a lehetőségekhez képest komfortosra hangolni, elvégre a V12-es modellek már korábban elmozdultak Gran Turismó-s irányba.
A V8-as, középmotoros sorozatnál azonban erről szó sem lehet. A 488 Spider utódjának tekinthető F8 Tributo Spidernél minden a vegytiszta vezetési élményről szól. A mindössze 1,2 méter magas (!) torpedóba a 3,9 literes, turbós blokk legújabb variánsa kerül, az eredmény 720 lóerő és 770 newtonméter, vagyis pontosan annyi, amennyit az utcai versenyautó, a 488 Pista produkál! Ennek megfelelően pokoli gyors, a 0–100-at 2,9 másodperc alatt letudja, sőt, a 200-as sprintben (8,2 másodperc) egy tizedet ráver a 812 GTS-re. Ebben persze szerepet játszik, hogy kabrió létére csak 1400 kilogramm tömege – a Retractable Hard Top névre keresztelt tető 20 kilogrammal könnyebb, mint a 488 Spideré, a nyitás és zárás folyamata itt is 14 szekundum.
Mivel az F8 Tributo Spider esetében a leszorítóerő még fontosabb, mint a 812 GTS-nél, úgy döntöttek, hogy a zárt Tributón alkalmazott S-Ductot itt is bevetik, ami lényegében egy, az autó orrára vágott aerodinamikai elem. Műszaki szempontból egyébként mindkét modell tartogat keserédes újdonságokat: a környezetvédelmi normákat a Ferrari sem tudja megkerülni, így a GTS-hez hasonlóan itt is kénytelenek voltak részecskeszűrőt és motorleállítót csatasorba állítani.
Legyen olyan, mint a szívó!
Ez volt a Ferrari célja a 3,9 literes, V8-as turbómotorral, legalábbis ami a karakterisztikát illeti. Ennek érdekében a kerékre továbbított nyomatékmaximum a sebességfokozattól függ, vagyis például egyesben és kettesben nem érkezik olyan hirtelen az erő, mint mondjuk hatodikban vagy hetedikben – részben ettől lineáris a teljesítményleadás. Hogy mennyire nem szokványos erőforrásról van szó, azt mutatja az is, hogy turbómotor létére 8000-ig pörög, és hogy a szívósor egyenesen a 488 Challenge versenyautóból érkezett. A dugattyúkat titániumból kovácsolják, a hatalmas oldalterhelések miatt pedig száraz karteres kenést alkalmaznak. A mai trendekkel ellentétben a feltöltőket nem a hengersorok közé építik, hanem mindkét oldalon egy-egy turbó dolgozik 2,4 baros töltéssel. A feltöltők az IHI-től származnak, amiben az az érdekes, hogy a legendás 288 GTO-hoz és az F40-eshez is már a japán cég szállította a turbókat. | VG
