A csütörtöki munkaerőpiaci adatok már robbanhatnak

A sok rossz hír mellett többeknek már fel sem tűnt, hogy a hét végén két amerikai elemzőház is nehezen elképzelhető GDP-előrejelzést tett közzé az amerikai gazdaságra vonatkozóan. A Morgan Stanley (MS) az április–júniusi időszakra 30,1 százalékos GDP-visszaesést prognosztizál 12,8 százalékos munkanélküliséggel, a Goldman Sachs (GS) pedig 24 százalékos csökkenést becsül a második negyedévre, 10 százalékhoz közelítő munkanélküliséggel. Ahhoz, hogy megértsük a mély pesszimizmus okait, érdemes egy pillantást vetni a heti friss munkanélkülisegély-kérelmek múlt heti alakulására, amelyről két nap múlva, csütörtökön adnak majd számot. A normálisan 250–280 ezer fős tartományban mozgó statisztika a Goldman elemzése szerint 2,25 millió, a Bank of America szerint

3 millió, a Citigroup szerint pedig

4 millió fősre ugorhat.

A GS elemzői három fő okot sorakoztatnak fel a visszaesés magyarázataként. Egyrészt a szolgáltató szektor, főként a személyes kapcsolatokon alapuló iparágak leállása már önmagában elég lenne a recesszióhoz, ez adja a hatás mintegy 50 százalékát. Ezt súlyosbítja azonban az ipari termelés visszaesése a korábbi töredékére, az ellátólánc zavarai, és végül az amerikai ingatlanszektor lassulása is. A GS szerint az éves bázison mért GDP-visszaesés 3,8 százalék lehet az Egyesült Államokban az idén. A munkanélküliség a következő negyedévekben az USA-ban elérheti a 9 százalékot, szemben a korábban megélt és előre jelzett 3,5 százalékkal. Az elemzőház kitér arra, hogy az európai munkaerőpiaci modell robusztusabb az amerikainál, jobban viseli az egyszeri sokkokat. Így az európai típusú intézkedéseket – például a rendszeres bérkiegészítéseket és támogatásokat, valamint az egyszeri segélyeket, amelyek átsegítik a munkavállalókat a krízisen – több angol nyelvű ország is adoptálta. Így például Új-Zéland és az Egyesült Királyság már tett lépéseket az „európai irányba”, és várhatóan az Egyesült Államok fiskális válasza is tartalmaz majd ilyen elemeket.

A Morgan Stanley hozzáteszi, hogy a gazdasági aktivitás majdnem teljesen leállt márciusban, így a számolt GDP-hatás még nagyobb is lehet. Az MS azonban nem számít elhúzódó, nagymértékű, jelentős szociális problémákat okozó recesszióra, szerinte elkerülhető a húszas évek végét, harmincas évek elejét jellemző gazdasági depresszió. A fellendülés szerintük még az idén, a harmadik negyedévben bekövetkezhet.

A GS vezető közgazdásza szerint a fellendülés kezdeti időpontja még nem becsülhető meg, mivel nemcsak gazdasági adatokra kell hagyatkozni, hanem az esetleges vírussal kapcsolatos inputokra is. Ilyenek a bevezetett intézkedések hatékonysága, az időjárás hatásai, a remélt orvosi áttörések és a vállalatok és a fogyasztók alkalmazkodásának gyorsasága. A GS szerint akár még 2021 is a hatások kifutásáról szólhat.

Más irányból közelít a témához a Fidelity. A szakértőik szerint a mostani helyzetben nem a közelmúlt, a jelzáloghitel-piaci válság, hanem a 102 évvel ezelőtti spanyolnáthajárvány kiváltotta eseményeket kellene alapul vennünk. A válság akkor „mindössze” hét hónapig tartott, de a megbetegedések második, 1918 őszén kialakult hulláma több halálos áldozatot szedett, mint az első.

A Fidelity véleménye szerint ahogy Kína fokozatosan magához tér, és elkezdődik a raktárkészletek lehívása, az iparvállalatok a következő hat hónapban a kiskereskedelmi cégeknél gyorsabb ütemben zökkennek majd vissza a normál kerékvágásba. Szerintük bár a 2008-as események még élénken élnek a piaci szereplők emlékezetében, ez a mostani válság másképp fog lezajlani. Jelenleg az utazási és idegenforgalmi, valamint a kiskereskedelmi ágazat a legsebezhetőbb, de ha a korábbi trendek most is érvényesülnek, akkor a talpra állás kevesebb ideig tart, mint az elmúlt válságok után.